Toronyóriás és hét vezér a Margit híd közepén

2007. április 16., hétfő, 06:44 • Utolsó frissítés: 2007. április 16., hétfő, 12:27

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#16)

Milyen lenne, ha a Margit híd közepén egy 66 méter magas gótikus torony emlékeztetne bennünket a honfoglalás és a kiegyezés nagyszerűségére? Combinók porzanának el Tas, Huba és Töhötöm csizmatalpa alatt, s Magyarország angyali szépségű allegóriája mosolyogna megértően a dugóban anyázó autósokra? Nem volt elég pénz hozzá, de a tervek megszülettek.

A budapesti hidak viszontagságai a mai főváros látképéhez tartozó Margit hidat sem kerülték el. 1870-ben két híd megépítését rendelte az Országgyűlés, s eredetileg a Ferenc József (ma Szabadság) híd készült volna el korábban, de a nagykörúti építkezés miatt mégis a Margit kapott elsőséget. 1871 decemberében Ernest Gouin tervét elsöprő többséggel (11:1) fogadja el a bírálóbizottság. Ráadásul a francia építész cége kapja meg a kivitelezési megbízást is. A kiírás mindazonáltal elég slendriánra sikeredett, mert nem rendelkezett az építmény díszítéséről. Így a legtöbb vita éppen ekörül zajlottak. A szerződés szerint Gouin cégének az aláírást követően fél éven belül be kellett volna mutatni a díszítési rajzokat. A kőmegrendelések miatt 1873 szeptemberében erre mégis csak sor kerül, de egy huszárvágással nem az Építési Felügyelőséghez, hanem a Belügyminisztériumhoz küldik el az egyébként a bécsi világkiállításon díjat kapó terveket. Hiába, mert a megrendelőnek nem tetszenek. A hazai építészet nagyágyúihoz fordulnak hát, hogy bátorkodjanak a „díszítményeket olykép előállítani, hogy azok bár egyszerűek és nem költségesek, de a nemesb ízlés követelményeinek, és a műépítészet szabályainak minden megfelelők a híd szerkezeti rendszerével összhangzók legyenek”. A plánumokat egy nem túl népes, összesen két tagból álló „bizottság” bírálta volna el. A pályázók között volt a Schulek–Izsó-páros mellett Ybl Miklós, Szkalnitzky Antal és Linzbauer István is. „A zsűri véleményét nem ismerjük, lehet, hogy nem is került sor bírálatra” – írja Bor Ferenc. Mindenesetre 1874-ben januárjában mégiscsak Gouinék terveit fogadják el, leginkább azért, mert a kivitelező tervétől való eltérés a helyette alkalmazott dekoráció árával növelte volna a költségeket. Schulekék 566 686 forintra becsülték a költségeket. Összehasonlításképpen: a Parlament egész építkezésére kilencmilliót szántak (aminek végül persze a duplájába került).

Bor Ferenc úgy sejti, a külön, „művészi” dekoráció Hieronymi Károly közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi miniszteri tanácsos egyéni akciója volt, s megvalósulásának nem volt realitása. Ezzel együtt nem bizonyult teljesen hatástalannak, mert Ybl elképzeléseit a kivitelező bedolgozta a maga változatába. A legrészletesebben kidolgozott díszítési terv Schuleké és – a pályázathoz leginkább csak a nevét adó – Izsóé volt. A zengzetes, a Magithid müépitészeti megfejtésére címet viselő történeti emlékmű pályázata, ha megvalósul, alapvetően átrajzolta volna a főváros ma ismert látképét. A hétszögalapra épülő, háromszintes neogótikus alkotás a Margit híd töréspontjára épült volna, az oszlopokon álló kocsiáthajtó része a milánói dóm hatásáról tanúskodott. A toronyban, avagy gótikus toronysisakban a kor divatjához igazodva kilátóhely is lett volna, az építmény a hídfelülettől mérve 66 méter magas lett volna, és Schulek nem kevesebbet várt tőle, minthogy éppolyan erőteljes városi védjegy lesz, mint a bécsi Stephanskirche. A részletes tervek szerint, amelyek még a takarítóhelyiséget is tartalmazták, az első szint mintegy 17 méter magasságban lett volna, és egy nagy díszcsarnoknak adott volna helyet, míg az épület nyolcméteres csúcsára Magyarország allegóriájaként egy pajzsos nőalakot terveztek. A hétszögalapot kihasználva lent a hét vezér, fentebb pedig a négy nagy magyar király szobra díszelgett volna, így Szent István, Nagy Lajos és Corvin Mátyás mellett I. Ferenc József egészalakos statuáján is tiszteletüket tehették volna a szemtelen függetlenségpárti galambok.

Bor Ferenc szerint Schulek és Izsó pályaműve tulajdonképpen az első részletesen kidolgozott millenniumi emlékmű volt, s bár a történeti folytonosság hangsúlyozása rokonítja a Hősök terén végül megvalósuló Millenniumi emlékműhöz, ám nagyhírű társától eltérően nem kívánja az osztrák-magyar „történelmi részt” szándékoltan arányosítani. Schulek aztán Margit hídi dekorációs elképzeléseit a Várhegyen lévő épületegyüttesnél valósíthatta meg: a Mátyás-templom átépítésénél az épületre felkerült a gótikus toronysisak, míg a hétvezér és Szent István szobra a Halászbástya-tervezetben kapott kiemelt szerepet.

Hídavatások

A Margit híd építését az 1870-ben rendelték el, és a tervekhez képest szűk egy évet csúszva 1876-ban adták át, a szigetre futó szárnyhidat pedig 1890-ben. A hídnak eredetileg fakocka-burkolatú útteste volt, amit 1921-ben cseréltek kőburkolatra, ám emiatt súlykorlátozást kellett bevezetni, és ma sem lehet 16 tonnánál nehezebb járművel áthajtani rajta. A forgalom növekedése miatt 1935-37-ben kiszélesítik a hidat, és a villamossíneket középre helyezik. 1944. november 4-én a déli csúcsforgalomban robbantják fel az első pesti hídnyílást, amire a híd a Dunába szakad. A halottak száma 600 körül lehet. A Szálasi-kormány nem vizsgálja ki, hogy kik voltak a tettesek. Januárban a maradék három budai nyílást is felrobbantják a németek. Az ostrom után 1946 májusára készült el a pontonhíd, amely a Lukács fürdő kertjéből a szigeten át a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcánál érte el a pesti partot. Ezt a hidat a város akkor Mancinak nevezte el. Az új Margit hidat a Ganz gyár tervei alapján építették meg, és 1948. augusztus elsejétől már teljes szélességben járható volt. Legutolsó rekonstrukciója 1978-ban volt. A fővárosi vezetés 2005-ban dönt az újabb felújítás mellett, de a munka pénz híján évről évre halasztódik, most éppen a 2009-es átadásnál tartunk. Az úszószigettől a "hídparazitáig" több futurisztikus terv is született a Margit hasznosítására.

Zádori Zsolt

« vissza az első oldalra

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#16)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

16 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2007. április 18., 22:06

L. Kovacs

Almodni szep dolog, de sajnos az ohaza meg mindig csodben van!

2007. április 18., 01:08

őszapó

Múltunk, hagyományaink felelevenítése soha nem minősíthető bulvárnak. A cikkhez gratulálok. Ami elkeserítő, az a mai korszellem: a Kálvin téri üveg házak, a Korona szálló, a Spenót ház helyébe került akármi, és a Kavicsház a Martinelli térre. Ez utóbbi fantasztikus, DE NEM ODA! És ez a baj a Margit-híddal is. Csak zsúfolunk, beépítünk, a környezetnek fittyet hányva. A Citadella környéke okádék. Minek kellett a leégett kerthelyiséget odaépítenii a Rudas fürdőhöz ? Jó épületek kerültek ugyanakkor a Váci útra, a Hungária körútra. Folyamatában persze ott sincs összhang a környezettel, de hát honnan tudjuk hogy valami jó, ha nem látjuk mellette a rosszat : )))

2007. április 17., 22:47

terézvárosi

a.) A Mintarajztanoda nem az Iparművészeti, hanem a Képzőművészeti Főiskola, később egyetem elődje /pardon/ b.) a Stephansdom valóban emlbemasztikus, viszont nem eklektikus, histórikus álgót giccs, hanem egy valós, mintegy 800 éves épület... c.) ...talán a még borzasztóbb lipcsei "Völkerschlachtsdenkmal"-ra emlékeztet( ..már a rettenet jellege..) ez az izé...de jó, hogy nincs...

2007. április 17., 22:42

toek filko

Nagyon örülök a régi nagy tervek fel-elevenítésének. Fantasztikus építészeink voltak! Akikre a mai napig büszkék lehetünk. Való igaz, hogy csodálatos fővárosunk egyik legszebb, ha nem a legszebb, pontja a Margithíd és a Margitsziget találkozási pontja. Soha nem mulasztom el, még közlekedési eszközön sem, hogy ott ne gyönyörködjek városunk szépségébe a hídról, akár nappal, akár az esti kivilágítás idején. Nem volt még külföldi barátom, hogy oda ne vittem volna el! Természetesen ugyanez a véleményem az Erzsébet hídról, stb. való látványról is. Nem tisztem megítélni, - hogy a közeli jövőben esedékes felújításkor mit építsünk oda -, de hogy a híd nincs befejezve, az véleményem szerint is igaz. A pontot a mai építészeinknek kellene feltenni az i-re!? Véleményem szerint, már régen aktuális lenne Budapestnek, más világvárosokhoz hasonlóan egy igazán impozáns kilátótorony építése (Amit MI alkottunk!). Igaz, van Citadellánk, Halászbástyánk, most már Bazilikánk tornya is, de ezeket lehet még fokozni, adottságainkat még jobban kihasználni! Mondják, pénz kérdése! Véleményem szerint erre megnyílna a milliárdosok pénztárcája is!? Hiszen egy ilyen közérdekű cél érdekében mindenki szívesen adja a nevét. Szervezés kérdése. Remélem jó visszhangra talál a kezdeményezés és nem süllyed el a politika mocsarában!!!

2007. április 17., 08:15

szota

1. nem csak 2 műfaj létezik az újságírásban aktuál politika vs bulvár sokkal színesebb a paletta. Azaz ami nem politikai az nem biztos, hogy bulvár és ami nem bulvár az nem biztos, hogy politika. 2. Nekem mindíg úgy tünt, hogy a Margít-híd "félkész", valami hiányzik róla. Nem tudtam, hogy mi, de mostmár világos...

További 11 hozzászólás megtekintése »