2007. április 20., péntek, 11:47
• Utolsó frissítés: 2007. április 20., péntek, 11:48
Diadla, nyugda, emlékde, csönde, üdvlelde – javaslatok a magyar Walhalla honi elnevezésére. Ha lenne ilyen, tán most a Citadella helyén állna. De lehetne ott egy piramis vagy akár maga a turáni Akropolisz, amelyről egy kolosszális Hungária szobor reflektorának fénysugarai pásztáznák a város nevezetességeit. Gellért-hegyi álmok – Széchenyi gróftól Sasvári Szilárdig.
 Feszl Frigyes ezeredévi emlékműterve. Skicc © Magyar Országos Levéltár |
Széchenyi úgy érezte, hogy tervezete eleinte „nagy szimpátiára nemigen számolhat”, és így is leend. Viszont amidőn elzúgtak 1848–49 forradalmi hónapjai a bécsi udvar kaszárnyavárossá tette a rebellis Pestet és Budát. Az osztrákok hadászatilag rendezkedtek be a Gellért-hegyen is, 1852-ben megépült a Citadella erődítménye, s a 224 méteres dolomitmagaslaton korábban épített villák is csak úgy maradhattak meg, hogy a tulajdonosok beleegyeztek, a katonák bármikor szabadon lebonthatják a „műveleti területnek” nyilvánított domboldal építményeit. A Citadella tehát a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében. Széchenyi magasztos és békés elképzelése megvalósulásának az 1867-es kiegyezést követően lehetett csak esélye.
„A legjobban a Citadellára haragudtunk; ezt ostromoltuk, s ennek a helyére terveztünk minden képzelhetőt” – írja Siklóssy László Hogyan épült Budapest? (1931) c. könyvében. 1871-ben Széchenyi Ödön gróf, István fia felmelegíti apja ötletét, a Gellért-hegyet újrafásította, -szabályozta volna, „kéjlakokkal [itt palotákkal – a szerk.] és villákkal” népesítette volna be, és az erőd helyére javasolta az ezredévi emlékmű, „egy Pantheon- vagy Walhalla-szerű épület” megépítését. Ödön tehát némileg módosította volna apja terveit, aki egy tágas, a természetbe (angolkertbe) szervülő sírkertet álmodott meg, míg az ifjabb Széchenyi már tekintélyes monumentumot akart.
 Feszl emléműterve a Gellérten. Körmagyar © Stiller Ákos |
A grófnak, mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjának némi szerepe lehetett abban is, hogy a Budapest 1871-es városrendezési pályatervén az egyik pályaműben, méghozzá vitán felül a legeredetibben felbukkan a Gellért-hegyi ezredévi emlékmű. Igaz ugyan, hogy Feszl Frigyes (1821–1884) csak második helyet ért el, de merész terveire, amelyek tágas és zöld Budapest ígéretét hordozták, ma is ámulattal tekinthetünk. Mint Feszl monográfusa, Komárik Dénes írja: a Gellért-hegy tetejére tervezett millenniumi emlékmű is „több városszépítő gondolatnál”. Egyenesen azt állítja, hogy építészeti terv szintjén Feszl egyetlen a pályázatra benyújtott műmelléklete jeleníti meg először a millenniumi emlékmű ideáját. A köralaprajzú oszlopos építmény tetején lovasszobrot, a lábazati részén a négy világtáj irányába vágtató lovat helyezett volna el. Komárik vitatkozik Feszl másik kiváló ismerőjével, Vámos Ferenccel, aki szerint közvetlen kapcsolat van Széchenyi Üdvleldéje és Walhalla-elképzelése, illetve az építész emlékműterve között. Ezzel szemben Komárik úgy tudja, Feszl a Kerepesi temetőt tette volna „üdvleldévé”. Ezzel együtt az építészre hathattak a Széchenyiek gondolatai, s ha nem is magukat a magyar nemzet nagyjait temette volna egy helyre, de épülete azt sejteti, szobraik a hegy tetején kaphattak volna helyett. Érdekes párhuzam, hogy mind Sasvári ’56-os, mind Feszl millenniumi emlékműhelyszíne a Gellért-hegy lett volna, aztán mindkét monumentum a Városligetben készült el.
A nagyra törő Gellért-hegyi álmok helyett a közmunkatanács 1873-ba egy sokkal szerényebb megoldást fogadott el, 12 ezer forintért fákkal ültetette be a kopár sziklát. Siklóssy László nem kevesebb, mint háromszázezer facsemetéről ír. Évtizedekkel később a „Gellért-hegyi Bastille”, a Citadella sorsa is megoldódik. Erőteljes sajtókampány hatására („Mit véd a Citadella? Semmit! Mit fenyeget? Mindent!” – írta akkoriban Borostyáni Nándor, a Budapesti Hírlap főszerkesztője) az uralkodó a fővárosnak adományozta 1894-ben. Amely azután, bár az erődítmény lebontásáról törvény rendelkezett, néhány falátvágáson túl, mindent a régiben hagy.
Még most is ragyogó ötlet lenne a Nyugati Pu. csarnok átalakítása többfunkciós sportcsarnokká, sőt a Kormányzati Negyed talán jobban elférne a Ferdinánd híd-tól északra elterülő hatalmas (részben üres) területen.De, hogy lehetne praktikusan és nem túl drágán kialakítani a pályaudvart?<br><br>lpj<br>