A két, mára gyakorlatilag eltűnt párt vezetői közül Kónya Imre mondta azt, hogy utólag, „politikus fejjel” belátta, hogy tévedett húsz éve, amikor a közhangulat ellenében próbálta az igazságtételt, a kommunizmus idején elkövetett főbenjáró bűncselekmények el nem évülését kimondatni. Pető Iván viszont továbbra is ragaszkodott korábbi véleményéhez: szerinte most is és akkor is rossz törvények készültek, készülnek, nem lehet az elévülés szabályain visszamenőleg változtatni. Ezt a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság is kimondta egy évvel a nevezetes tévévita után 1992-ben. Ugyanakkor a jóvátételt, a kommunizmus idején elkövetett bűnökért az igazságtételt Pető is jogosnak tartja.

Kónya arra hivatkozott – több más hozzászólóval, például Gellért Ádám nemzetközi jogásszal, a „lex Biszku” előkészítőjével összhangban –, hogy más országokban megtörtént az emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségrevonás a kommunista diktatúrák összeomlása után.

Tölgyessy Péter (Pető Iván egykori ellenlábasa az SZDSZ-ben) és Kónya Imre

Marton Szilvia

Az egykori és jelenlegi vitapartnerek ezek után emlékeztették egymást arra, hogy az 1991-ben veszekedő két pártot, a kormánypárti MDF-et és az ellenzéki SZDSZ-t is legyőzte 1994-ben Horn Gyula és az általa vezetett MSZP. Pedig a történelmi igazságtétellel ez a párt foglalkozott a legkevesebbet, és ellene is szavazott a Zétényi-Takács-törvénynek a Parlamentben. Ilyen párt akkor csak egy másik akadt: a Fidesz. (Kevesen emlékeznek rá: az SZDSZ akkor tartózkodott a szavazástól, amelyet az MDF, a kisgazdák és a KDNP-sek támogattak.)

Mindehhez azt tehetjük hozzá, hogy időközben sem az SZDSZ, sem az MDF nem nyert parlamenti választást, csak az akkori törvény ellenzői, az MSZP és a Fidesz szerzett többséget 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben. Persze az Orbán Viktor vezette Fidesz ma már nem az a párt, mint amelyik – szintén Orbán Viktorral a vezetői között – elutasította a Zétényi-Takács-törvényt.

Ugyanakkor a Fidesz és a KDNP jelenlegi frakcióvezetői éppen most vasárnap álltak elő a Zétényi-Takács-törvény „reloaded” változatával, amely kimondaná, hogy „nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában az ország vagy emberek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető szabályok figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek”.

Az OSA Archívumban hétfő este Pető Iván azt hangsúlyozta, hogy ez a törvényjavaslat elképesztőbb az eddigi legelképesztőbb fideszes törvényeknél is, és alighanem a figyelem elterelésére is szolgál. Felhívta a figyelmet rá, hogy az MSZP és az MSZMP közötti megfeleltetés, az MSZP mint utódpárt felelőssé tétele a korábbi bűnökért megint csak félreviszi majd a vitát – ez is szerepel a törvényjavaslat nyilatkozattervezetében –, és végeredményben éppen az igazságtételt veszélyezteti.

Pető Iván és Horn Gyula

Bánkuti András

Kónya Imre ugyanakkor az 1991-es frakcióvezetői vitára utalt, ő ugyanis nem olvasta a Fidesz legújabb kezdeményezését. Szerinte akkor, húsz évvel ezelőtt kellett volna összefognia az ellenzéknek és a kormánypártnak, és akkor kellett volna alkotmányos megoldást találni az igazságtételre, így ma nem tartanánk ott, ahol.

Ugyanakkor érdekes, hogy Kónya Imre maga tért ki a „rózsadombi paktum” sokadszori cáfolatára. Szerinte szó sem volt az igazságtételi eljárás kezdeményezésekor arról, hogy politikai tettekért indítanának felelősségrevonást. Erről azonban nem kellett a „Rózsadombon” megegyezni, ez a rendszerváltás egyik kimondatlan alapelve volt. Pető Iván ehhez azzal a gondolatával csatlakozott, hogy Magyarországon más volt a helyzet, mint sok más kommunista államban, ahol az állampárt az utolsó pillanatig ragaszkodott a hatalomhoz. Nálunk az átmenet egy hosszabb folyamat eredménye volt, és nem a világpolitikai helyzet hirtelen megváltozásának volt köszönhető.

Ugyanakkor Pető Iván és sok hozzászóló is arról kezdett közben beszélni, hogy míg az igazságtétel újra napirenden van, addig az ügynökkérdés, a múlt feltáratlansága továbbra is nyomasztó örökség. „Magyarország nem abban egyedülálló a posztkommunista országok között, hogy itt elmaradt az igazságtétel, hanem hogy máig nem zárult le az ügynökkérdés tisztázása” – hangsúlyozta az egykori SZDSZ-es politikus.

Két érdekes hozzászóló: Ungváry és Kőszeg

Ehhez csatlakozott Ungváry Krisztián történész is, aki arról beszélt, hogy a 2003-ban elfogadott törvény, amely újraszabályozta a levéltári adatok kutathatóságát, rendkívül ellentmondásos. Bár az anyagokat lehet kutatni, de a jogszabály olyan kritériumokat állít fel ahhoz, hogy valakit ügynöknek mondjanak ki, amelyek szinte sosem teljesülnek egyszerre. Éppen ezért kellett eddig 15 bírósági ügyben tárgyalásra járnia a történésznek, és ezért kellett a Facebookon gyűjtést indítania – az ellene indított perek miatt.

A több mint háromórás program végén szót kért a volt szabad demokrata parlamenti képviselő, Kőszeg Ferenc is, aki egy másik hozzászólás kapcsán arról beszélt, hogy a Kónya-Pető-vita helyett nemcsak Kőszeg-Pető vita lehetne, vagyis nemcsak az SZDSZ-en belül voltak ellentétes vélemények az igazságtételről, hanem „ezt a vitát” magával is le tudná folytatni. Mindkét oldalnak vannak ugyanis meggyőző érvei szerinte.

Kőszeg Ferenc felhívta a figyelmet arra is, amiről a hvg.hu-n hétfőn már írtunk, vagyis hogy ha a Fidesz és a KDNP vasárnapi törvénytervezete életbe lépne, akkor az nemcsak az MSZP felelősségét fogja kimondani, hanem akkor azokat a választókat is el kellene marasztalni, akik 1990-től fogva háromszor is az MSZP-t választották meg kormányzó pártnak.