A kecskeméti börtönpalettán szinte minden megtalálható, ami a büntetés-végrehajtás terén kell. A két egység falain belül őriznek előzetes letartóztatásban lévőket, fiatalkorúakat mindkét nemből, jogerősen elítélteket elzárás, fogház, és börtönfokozatban is. Széles körű ismertségét mégsem a „fogvatartotti palettának”, hanem egyes „celeb-kategóriás” lakóinak köszönheti. Itt volt előzetes letartóztatásban a maffiaper néhány gyanúsítottja, itt töltötte első büntetését az akasztói ügyeskedő, Stadler József (aki jelenleg is börtönben van), de most az állampusztai intézmény lakója.

Kecskeméten raboskodik az a két, azóta már a testületből eltávolított, izsáki rendőrjárőr is, akik egy kisebb bűncselekmény elkövetésének gyanújával előállított férfit vertek agyon a vád szerint annak kihallgatása közben. A hátrabilincselt kezű, román állampolgárságú gyanúsítottat órákon keresztül ütötték, rúgták, míg bele nem halt a bántalmazásba.

A keményebb részleg

Szekeres Szabolcs

Ők jelenleg előzetes letartóztatásban vannak, elkülönítették őket. A többi fogvatartott lassan kezdi megszokni őket, így semmi atrocitás nem történt. Ebben az intézményben raboskodott hat és fél éven keresztül az egykori MSZP-s képviselő, Zuschlag János is, akit különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének elkövetésében talált bűnösnek a bíróság.

Zuschlag tabu

A nemrég szabadult expolitikusról azonban nem igazán lehet információt szerezni a börtön falain belülről. Sem a börtönőrök, sem pedig az egykori rabtársak nem hajlandóak nyilatkozni róla, mintha csak összebeszéltek volna. Pedig „bevonulásától”, szabadulásáig e falak között volt. „Zuschlag nem bevonult hozzánk, hanem előzetes letartóztatottként érkezett, és már haza sem ment”- tudtuk meg. Egyébként őont olyan volt, mint a többi elítélt. A büntetésének kétharmadát a Mátyási utcai egységben töltötte, és csak az egyharmadát a Wéber Ede utcaiban. Zuschlagra vonatkozó – kérdéseinkre nem kaptunk választ.

A „parkettás”

Nincs ma Magyarországon olyan elítélt, aki ne ebbe a „műintézménybe” vágyna. A hivatalos nevén Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási intézet II. számú egysége csak „parkettás” néven ismert a börtönlakók, azok hozzátartozói, de még a kecskeméti lakosok körében is. A ragadványnév nem véletlen, itt tényleg vannak parkettás szobák, szőnyeggel, digitális televízióval – és nem a fegyőrök részére.

A Wéber Ede utcai büntetés-végrehajtási egység egyedülálló a maga nemében, ez az egyetlen intézet Magyarországon, ahol férfi és női fiatalkorúak börtöne és fogháza, valamint anya-gyermek körlet is helyet kapott. A rideg börtönkaput átlépve fura látvány fogadja a látogatót. Gyönyörű, parkosított udvar, színes virágokkal, bokrokkal, melyek között szépen szegélyezett járdák futnak. Mintha egy parkban sétálnánk. Arra, hogy börtön udvarán vagyunk, csupán a kerítésfalak tetején futó „NATO-drótok” utalnak.

Nem megszokott kép egy magyar börtönből

Szekeres Szabolcs

Az épületek tömbösítettek, mindegyik más és más célokat szolgál. Vannak itt olyan rabok, akik börtönfokozatban töltik büntetésüket, de vannak olyanok is, akik fogházbüntetést kaptak. Az országban egyedüli az „anya-gyermek” körlet, ahol az anyukával együtt raboskodik a gyermeke is. „Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az elítélt anyuka behozhatja a gyermekét a börtönbe” – mondta az őrnagy. „Kizárólag a tököli rabkórházban megszületett gyermekek maradhatnak az édesanyjukkal, de ők is csak egyéves korukig.”

Ha belépünk ebbe a körletbe, sokkal inkább egy kórházi gyermekosztály jut eszünkbe, mintsem egy börtön. A felügyelők mellett hivatásos védőnők is teljesítenek szolgálatot a nap 24 órájában, és rendszeres a gyermekorvosi vizit is. Cellák helyett kényelmes szobákban laknak az elítéltek, a csecsemőknek külön kiságyaik vannak. Ebben a körletben bármikor látogathatóak a gyermekek, korlátozás nélkül jöhetnek a hozzátartozók, hiszen a csöppségek nem foglyok, ők szabad emberek, a kapcsolattartás jogával. Erre a célra külön látogatószoba áll rendelkezésre, bár ezt a felügyelő szobájától csupán üvegfal választja el.

Egy másik tömbben kaptak helyet a fiatalkorúak, akik 21 éves korukig tölthetik itt a büntetésüket, legyen az fogház-, vagy börtönfokozat. Külön körletben raboskodnak a férfi és női fiatalok, gondosan elszeparálva egymástól. Van itt kézműves foglalkozás, rajzolhatnak, festhetnek a fogvatartottak, de tanterem is van az iskolakötelesek részére, ahol komoly oktatás folyik.

Ebben a komplexumban még két tömb található, a fogház- és börtönfokozatú, illetve a minden rab által áhított „parkettás”, azaz az EVSZ (Enyhébb Végrehajtási Szabályok) körlet. A börtön- és fogházrészleg sem az a kimondott börtönlátszatú, a zárkák helyett egyágyas „lakóhelységekben” vannak elhelyezve az elítéltek. Ők napközben dolgozhatnak az intézményen belüli mosodában, de kertészeti tevékenységet is végezhetnek. Ebben a körletben töltötte büntetésének egy részét Zuschlag János is.

Az EVSZ körlet – túlzás nélkül állítható – egy szanatóriumra emlékeztet leginkább. A fogvatartottak itt lakószobákban élnek, melynek kulcsát saját maguk őrzik. Az épületen belül használhatják a civil ruháikat, leginkább a melegítő a preferált öltözet. Az itt raboskodók szabadon mozoghatnak az intézmény területén, és szobáik kulcsát akkor sem kell leadniuk, ha dolgozni vagy eltávozásra mennek a börtön falain kívülre. A körlethez tartozik konyha, társalgó, számítógép, színes televízió, DVD-lejátszó, de HIFI-torony is. Az itt fogvatartottak – a jogszabályok szerint – havonta négy alkalommal kaphatnak 48 óránál nem hosszabb időtartamú eltávozást is, azonban a gyakorlat szerint, általában csak havi két alkalommal élhetnek ezzel.

A Mátyási utca

Ez már keményen börtön. Mind kinézetére, mind pedig hangulatára igazi büntetés-végrehajtási intézet. Itt raboskodnak a „keményfiúk”, és itt őrzik a megye előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottjait is. A rabok itt már zárkákban laknak, és a végletekig összezsúfolva. Van olyan zárka, ahol nem kettő, hanem háromszintesek az emeletes ágyak, szerencsére a belmagasság ezt lehetővé teszi. Mi kizárólag az „előzetesek” részlegére jutunk be, itt őrzik a már említett izsáki rendőröket is. „Tudják ők, hogy hol a helyük!” – mondja az egyetlen fogvatartott, akivel ebben a tömbben beszélni tudtunk. „Itt bent a rendőröket nem igazán szeretjük, főként akkor, ha megölnek egy „mifélénket”. Jó nekik, hogy nagyon vigyáznak rájuk!” – tette hozzá, utalva arra, hogy akár támadás áldozata is lehet a két fogva tartott exrendőr.

Szekeres Szabolcs

Erre azonban vajmi kevés az esély, a kecskeméti börtönfelügyelet jól szervezett, a BV-s szakemberek jól képzettek. Sem zendülés, sem pedig szökési kísérlet nem volt régóta, utoljára a nyolcvanas években volt utoljára sikeres szökés az intézményből, de őt is elfogták kis idő múlva. Nem is igazán képzelhető el, hogy innen bárki is meg tudna szökni. A zárkákon vasalt ajtók vannak, az ablakokon sűrű szövésű drótrács. És ott vannak az elektromos zárakkal ellátott vaskapuk, melyeket vagy mágneskártya nyit, vagy az őrszemélyzet a távolból vezérelhet.

Amilyen modern, rendezett és „kényelmes” a Wéber Ede utcai egység, olyan idejétmúlt, zsúfolt és lelakott ez az intézmény. Ám az igényeket ki kell szolgálni, a bíróságok egyre több és több bűnözőt küldenek ide. Az új jogszabályok életbe lépésével megjelent az elzárás intézménye mint büntetés. Van, akit csak öt-tíz napra „utal be” az erre jogosult hatóság, és bizony őket is el kell helyezni. Azonban rövidesen bővül az intézmény, ami nagy segítség lesz, és várhatóan megszűnik ez a viszonylagos zsúfoltság.

A túlzsúfoltság nem a kecskeméti börtön egyedi problémája, országos szinten is majd’ 150 százalékos a túlterheltség. Jelenleg is is 12.500 férőhelyre, közel 18.000 fogvatartott jut. A szakemberek véleménye megoszlik, már ami a megoldást illeti. Van, aki további börtönök építését szorgalmazza, de nagy számban akadnak olyanok is, akik szerint túl sok embert küldenek indokolatlanul börtönbe, változtatni kell az ítélkezési gyakorlaton.