Az ügyészség W. Gyulát - aki a vádirat szerint százmillió forintos nagyságrendű vagyoni hátrányt okozott munkáltatójának - hűtlen kezeléssel, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével, adócsalással és a számvitel rendjének megsértésével vádolja. A törvényszék várhatóan március 5-én hirdet ítéletet az ügyben, és ha a szabadlábon védekező férfit bűnösnek mondja ki, 2 és 8 év közötti szabadságvesztéssel sújthatja. Az ügyész kedden azt kérte a bíróságtól, hogy W. Gyulát a középmértéknél, vagyis ez esetben öt évnél valamivel hosszabb szabadságvesztésre ítélje.

A vádirat szerint az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 1994 és 2010 között ellátó vezető tehető felelőssé az előző évtized közepétől valótlan tartalmú elszámolási okiratok benyújtásáért, és pénzügyi támogatások jogcímtől eltérő felhasználásáért. W. Gyula olyanoknak is engedélyezte az adó- és járulékmentes kistérségi támogatás kifizetését, akik erre nem voltak jogosultak. Elmulasztotta a járulékfizetési kötelezettség havonkénti bevallását és teljesítését, így jelentős összegű nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaadói járulékkal rövidítette meg az állami költségvetést. A vádlott terhére róják azt is, hogy vagyonkezelői kötelességeit megszegve az egyházmegye által bérelt gondozóotthon bérleti díjához képest lényegesen magasabb összeg kifizetéséről rendelkezett a bérbeadó, az általa vezetett Fény Kft. részére.

A Fény Kft. számos, jelentős összegű számláját az egyházmegye fizette ki, a társaság emellett bérbe vette a püspöki pincészetet, bérleti díjat azonban nem fizetett érte. Az egyházmegye állta a pincészet felújítással, működtetéssel kapcsolatos költségek egy részét is. Mindez szintén jelentős vagyoni hátránnyal járt. A vádirat egyebek mellett kitért arra is, hogy könyvelési hiányosságok, mulasztások miatt követhetetlen volt az egyházmegye költségvetése.

A vádlott ügyvédje keddi perbeszédében a vádat részben megalapozatlannak nevezte, és felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. Azzal érvelt, hogy védence felelőssége eshetőleges szándékkal kizárólag a kistérségi támogatások kifizetésének egy részében és a számvitel rendjének megsértésében mutatható ki, a többi vádpontban vagyoni hátrány nem állapítható meg, nincs visszaélésre utaló adat és bűnös szándék sem. A védő hangsúlyozta: megítélése szerint az egyházmegyének nem sikerült átvennie a civil életből az ott megkövetelt számviteli fegyelmet. Bár a pénzügyi, közgazdasági végzettséggel nem rendelkező W. Gyula megfelelő szakembereket bízott meg a gazdasági feladatokkal, de nem ellenőrizte kellőképpen, hogy azokat megfelelően végzik-e.

Az ügyvéd úgy vélte: nem W. Gyula az, aki egyedüli felelőse a hiányosságoknak, viszont "vele vitetik el a balhét". A védő szerint nem a vádlott volt az egyetlen, aki pénzügyi kérdésekben dönthetett, ehhez bizonyos esetekben a püspöki helynök és az egyházmegyét vezető püspök közreműködése, jóváhagyása is kellett. A védő a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása mellett érvelve nyomatékosan kérte figyelembe venni a jelentős időmúlást, W. Gyula büntetlen előéletét, megromlott egészségi állapotát, valamint azt is, hogy a papnak nem származott anyagi előnye a történtekből.