Az ittasan, közterületen dolgát végző M. Pált 2011. november 12-én éjjel 3 óra körül igazoltatta K. Péter törzsőrzászlós és B. Krisztián törzsőrmester Füzesabonyban. A részeg fiatalember azt mondogatta, hogy engedjék el, mert semmit nem csinált, és különben is, édesanyja magas rangú rendőr. Eközben egyre ingerültebbé vált, és ellökte magától az egyik járőrt.

A rendőrök ekkor úgy döntöttek, hogy M. Pált szabálysértés elkövetése és hivatalos személy elleni erőszak miatt előállítják a kapitányságra. Ott a kapálózó, rugdosódó férfit a folyosón található radiátorhoz kötötték, és csak akkor engedték szabadon, amikor a fiatalember édesanyja, felettesük megérkezett.

Másfél héttel később lett ügy

A történet akár feledésbe is merülhetett volna, de két héttel később a járőrökkel szemben eljárás indult M. Pál feljelentése alapján hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, ami miatt az Egri Nyomozó Ügyészségen indult eljárás. Az első fokon eljáró Egri Törvényszék szerint M. Pált megütötték a rendőrök, ráadásul teljesen indokolatlanul. Ezért K. Pétert két év börtönre ítélték, annak végrehajtását 3 évre felfüggesztették. Járőrtársa, B. Krisztián 1 év hat hónap börtönbüntetést kapott, amelyet szintén felfüggesztettek. Mindkét vádlottat előzetes mentesítésben részesítették, vagyis nem kell számolniuk az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezményekkel és büntetlen előéletűnek tekintendőek.

A bíróság döntésével egyik fél sem volt elégedett: a vádhatóság az ítélet súlyosbítását kérte azzal, hogy az előzetes mentesítés ne járjon, a rendőrök pedig felmentésükért fellebbeztek. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla szerint sem volt helyes a korábbi ítélet. Kifogásolták, hogy nem hallgatták ki tanúként a kapitányságon fegyveres őrzési feladatokat ellátó személyt, aki tanúja volt az eseményeknek, és hogy az arcsérüléssel kapcsolatban nem volt orvosszakértői bizonyítás. Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság a sértett vallomását fogadta el, és a vádlottakat mentő bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.

Az ítélőtábla szerint a helyzet csak új tényállás megállapításával orvosolható, miután az ítéletében kimondta, hogy a fiatalemberrel szemben jogosan intézkedtek a rendőrök, illetve hogy bántalmazást nem követtek el. Ezt nem csak egy szemtanú, a kapitányság biztonsági őrének a vallomására alapozták, hanem M. Pál barátainak és anyjának az elmondására, miszerint egyikük sem beszélt bántalmazásról.

Hivatali visszaélés történt, de eljárás nincs

A bíróság hangsúlyozta, hogy az egyenruhások elismerték a hivatali visszaélés elkövetését azzal, hogy felettesük gyermekével szemben azért nem intézkedtek és engedték őt haza, hogy abból ne legyen problémájuk. A rendőrök jelentése a bíró szerint azt támasztotta alá, hogy „a vádlottak rosszul értelmezett hivatásrendi elkötelezettségből próbálták meg feljebbvalójuk fiával szembeni eljárást eltussolni, csak arra nem számítottak, hogy a sértett később eljárást kezdeményez velük szemben”. Amikor ez megtörtént, akkor kezdtek el azzal védekezni, ami a valóságban is megtörtént, hogy miért kellett intézkedniük, és M. Pállal szemben miért alkalmaztak kényszerítő eszközt. „Miután gyanúsítottak lettek, tudatába kerültek annak, hogy a sértettért való kiállásuknak a továbbiakban nincs ésszerű oka a szempontjukból” – jegyezte meg a bíró.

A Debreceni Ítélőtábla ítésze ezek alapján bűncselekmény hiányában felmentette a rendőröket. Mivel azonban ez az ítélet az elsőfokú döntéssel ellentétes, az ügynek még nincs vége, az eljárás harmadfokon folytatódik. Az ítéletből az nem derül ki, hogy miért nem léptek fel a hatóságok az édesanyával kapcsolatban, aki befolyásolta a rendőri intézkedést saját fia megmentésére, s ezzel hivatali visszaélést követhetett el.