szerző:
Ónody-Molnár Dóra

Tanfelügyelőkkel korábban a szocializmus idején lehetett találkozni. Az Orbán-kormány nemrég újraindította a tanfelügyeleti eljárást, mi meg utánajártunk az első napok tapasztalatainak.

„Volt tapasztalatom a szocializmusban is tanfelügyelővel, de ez most sokkal durvább, mint akkor volt. Most az óralátogatáson túl rengeteg anyagot is bekérnek. Olyan temérdek információt kell az Oktatási Hivatal számítógépes rendszerébe feltölteni, hogy azok alapján bárkiből lehet szakmai hullát csinálni” – összegezte az élményeit a hvg.hu-nak a pedagógusi értékelési rendszerek működéséről egy neve elhallgatását kérő általános iskolai nyelvszakos pedagógus, aki elsők között esett át a múlt héten kezdődött tanfelügyeleti látogatáson.

Tapasztalatai szerint elsőre azokat vizsgálják, akik tavaly egyszerűsített portfóliót tölthettek fel magukról. (Idősebb tanárokról van szó, akik több évtizede vannak a pályán – szerk.) A vonatkozó rendelet szerint minden év július végéig kell dönteni a pedagógusok következő évi tanfelügyeleti ellenőrzéséről. Ehhez képest vele nemrég közölték, hogy még idén decemberben ellenőrizni fogják. Egyik kollégáját – szintén szabálytalanul – december 18-án fogják ellenőrizni, ami az utolsó tanítási nap az évben.

Nem beszéltek egy nyelvet

Maga a procedúra a tanár elmondása szerint elég bizarr volt: olyan szakos tanárok ültek be az órájára, akik nem beszélték azt a nyelvet, amit tanít. Szakmai hozzáértést szerinte így nehéz ellenőrizni, a gyerekekkel való bánásmód pedig „szubjektív dolog”. Kértek be tőle óravázlatokat: akik tanítanak, azok tudják, hogy az órára lebontott tanmeneteknek mennyi közük van a valósághoz. Ezen kívül beszedték öt diák füzeteit, munkafüzeteit, és elvitték az osztálynaplót, hogy ellenőrizhessék, tényleg azzal foglalkozik-e a pedagógus, mint amit az előzetes óratervekben leírt.

©

A tanfelügyelők a tanár két egymást követő óráját nézték meg, majd egy interjú következett. „Gyorsan válaszoltam a kérdésekre, amiért hálásak voltak, mert egy másik kollégámat is még aznap 'felügyelniük' kellett, ezért siettek”, mondta.

Szerinte nem kevésbé végiggondolatlan a logisztika is: azon a napon, amikor őt ellenőrizték, csak az említett két órát kellett megtartania. De neki aznap hét órája volt, tehát a másik ötön helyettesítették: azok a tanárok viszont nem kapnak pénzt a tankerülettől a többletmunkájukra.

„Nem minősítünk, hanem tapasztalatokat rögzítünk”

„Egyszer majd összeáll a rendszer”, bizakodott a neve elhallgatását kérő, tanfelügyeleti látogatást és pedagógusminősítést egyaránt végző szakértő. Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mivel az etikai kódex előírja, hogy maximálisan lojálisnak kell lenniük. Aki panaszkodik, az etikai vétség elkövetését kockáztatja, amiért kizárhatják a Nemzeti Pedagógus Karból és Magyarország egyetlen köznevelési intézményében sem kap munkát.

Szerinte a pedagógusok szakmai ellenőrzése mögött húzódó elv logikus. „A folyamat során kiderülhetne, hogy ki miben kiváló, és miben kell még fejlődnie.” Ebben az értékelési folyamatban van szerepe a belső önértékelésnek, a Pedagógus Önértékelési Csoportoknak. Ennek dokumentációját nézi át a szaktanácsadó, aki megtekinti a tanórákat is. Ötévenként érkezik a tanfelügyelő, aki egy összetett, nyolc kompetenciát vizsgáló szempontrendszer szerint az önfejlesztési terv és a szaktanácsadói tapasztalatok alapján értékeli a pedagógust.

©

„A tanfelügyeleti látogatásnak nincs közvetlen következménye. Nem minősítünk, hanem tapasztalatokat rögzítünk, és ezzel segítünk az adott kollégának a továbbfejlődésben" – mondta a szakértő. Következménye akkor lesz a tapasztalataiknak, amikor a pedagógus az életpályamodellben tovább akar lépni egy magasabb minősítési fokozatra. A minősítés ekkor 30 százalékban a tanfelügyeleti tapasztalatokra épül, többek között a pedagógusportfólió tartalma mellett.

Jogosítvány megelőlegezve

A szakértő a folyamatban munkálkodó mesterpedagógusok kiválasztását erősen kritizálta. Mivel az életpályamodell 2013-as indulásakor még nem voltak meg a mesterfokozat kritériumai, a mesterpedagógusokat eljárási szabály nélkül egy projektigazgatóság választotta ki. Jelenleg ötezer mesterpedagógus van, akik a kiválasztásuk után három hónapos tanfolyamon vettek részt, ami után vizsgát tettek. „Ebből azonban még nem következik az, hogy alkalmasak is mások minősítésére. Olyan ez, mint az autóvezetés. Megkaptuk a jogosítványt ahhoz, hogy a későbbiekben megtanuljunk vezetni”, mondta (ön)kritikusan a lapunknak nyilatkozó szakértő.

Mivel az uniós projekt hamarosan kifut, újabban dupla tanfelügyeletet kellett ellátnia, ami azt jelenti, hogy két kollégát kell „tanfelügyelnie” egyetlen nap leforgása alatt, épp karácsony előtt, amikor az iskolákban „hegyekben áll a meló”. „Nem erre szegődtünk”, mondta a szakértő, aki arra is panaszkodott, hogy irgalmatlan mennyiségű az adminisztráció. Több kolléga is a kilépést fontolgatja, de attól félnek, hogy akkor „visszavágják őket pedagógus 1-be” (alacsonyabb minősítés, ami kevesebb fizetéssel jár – szerk.)

A szakértők elméletben a számukra biztosított tanítás nélküli munkanapon végzik a tanfelügyeletet és minősítenek. Ahogy ők hívják, ezek az OH-s napok, de szeptember óta még a költségtérítésüket sem kapták meg: a hivatalnak alkalmanként tízezer forintot kellene fizetnie az utazások, a nyomtatások, a telefonszámla-költségek megtérítésére. „Jelenleg a saját pénzünkből finanszírozzuk a rendszert”, tette hozzá sóhajtva.

Rosszabb, mint a szocializmusban

„Miért kellett az egyentankönyv és az egyentanterv? Hogy a tanfelügyeletet vissza lehessen hozni” – ez már Szüdi János jogász, oktatási szakértő véleménye. (Szüdi 2002 és 2010 között először a kulturális és oktatási tárca közigazgatási államtitkára, majd közoktatási szakállamtitkár volt.) Szerinte a tantervi szabadság összeegyeztethetetlen a jelenlegi formájában megvalósuló tanfelügyeleti rendszerrel. „Ha ugyanis tanszabadság van, akkor minden iskolában más pedagógiai programot valósítanak meg”. Más országokban intézményi mérés van: az iskola sajátosságaihoz mérten mérik az oktatás minőségét.

©

Míg a szocializmusban a tan- és szakfelügyelők a tanácsi szakigazgatási szervekben dolgoztak, ami nem azonos az állammal, addig a kormány tavaly megszüntette a pedagógiai intézeteket, és az ott működő pedagógusokat segítő szakmai szolgáltatásokat beolvasztotta az Oktatási Hivatalba, ezért a szaktanácsadást csak az államon, hivatalnokokon keresztül lehet igénybe venni.

„Az a jogi abszurd állt elő, hogy a szakmai segítés és a tanfelügyelet ellenőrző funkciója összemosódik”, állítja Szüdi, aki szerint a rendszerben megvan a lehetőség, hogy a felügyelő ne pusztán segítséget nyújtson, hanem ha feltár valamit, akár egyből szankcionáljon. Míg a tanfelügyelő a szocializmusban nem volt a tantestület tagja, a köznevelési szakértőkké avanzsált mesterpedagógusok ott ülnek az iskolákban – akiket Szüdi szerint a kormány holnap akár korbácsnak is használhat.

Cikk megosztása
Címkék