Az álláskeresők bizarr pillanatai
Hogyan bírják az álláskeresők a sikertelen próbálkozásokkal járó stresszt? Melyek a legjellemzőbb reakciók az állásinterjún és miként változott a helyzet tavalyhoz képest? Munkaerő-közvetítő cégeket kérdeztünk általános tapasztalataikról és az emlékezetes, vidám pillanatokról. Ez utóbbiból nem sok adódott idén.
„Öt hónapja nem találok állást, korábban évekig egy építőipari cégnél dolgoztam ügyintézőként” - mondja a 39 éves Mónika, aki két hónapja beiratkozott egy könyvelői tanfolyamra. Mint mondja, tudja, hogy esete mindennapos, ezért nem kesereg, igyekszik jól felhasználni a rá szakadt szabadidőt, állásinterjúkra jár, tíz céghez küldte be fényképes önéletrajzát, bízik benne, hogy valahova behívják.
Idén is nekiláttunk, hogy elkészítsük az álláskeresők és a toborzással foglalkozók vicces pillanatait megörökítő éves összeállításunkat, és bár nem voltak illúzióink arról, hogy 2009-ben túlsúlyba kerültek volna a gondtalan, vidám pillanatok, arra azért nem számítottunk, hogy a megkérdezett cégek mindegyike leszögezi: alig tudnak olyan esetet említeni, amikor a kiválasztást, az állásinterjút ne árnyékolta volna be a jelöltek frusztrációja, rosszkedve. A hvg.hu által megszólított munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek képviselői egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy idén minden téren nehézségekkel szembesültek: bonyolultabb és döcögősebb volt a kapcsolattartás az ügyfelekkel, a kommunikáció a jelentkezőkkel, majd a kiválasztás, a potenciális jelöltek interjúztatása.
„Türelmetlenebbek, fáradtabbak, csalódottabbak az álláskeresők, mint tavaly ilyenkor” – számol be tapasztalataikról Repka Ágnes, a Trenkwalder országos munkaerő-közvetítési cég vezetője, hozzátéve, hogy az álláskeresők elkeseredettsége érthető; nem ritka, hogy valaki több hónapja munkanélküli, tíz-húsz helyről kap elutasító választ, míg végre eljut egy állásinterjúra. Ilyenkor az elutasítás - az újabb kudarc - azzal járhat, hogy a jelölt a kiválasztást végző személyzetisen vezeti le feszültségét. A szakember egy konkrét példát is említ: az egyik munkatársat kereső megbízó anyacégénél elvárás volt, hogy a szellemi tevékenységet végző alkalmazottak többsége beszéljen németül, ezért ez a vállalat álláshirdetésében is elvárásként szerepelt. A hirdetésre érkezett egy levél a munkaerő-közvetítő céghez, hogy milyen vállalat - és itt most nem írjuk le pontosan, milyen jelzőt használt a „panaszos” -, amelyik kizárólag németül beszélőket vesz fel. Az egyik kisebb munkaerő-közvetítésre szakosodott cég toborzója elmondta, náluk is előfordult hasonló eset, annyi különbséggel, hogy a jelölt az állásinterjún közölte, olaszul nem tud - ami az állás betöltéséhez alapkövetelmény volt - spanyolul és franciául viszont igen, és megkérdezte, nem lenne-e olyan állásajánlat, amelynél kamatoztatni tudná nyelvtudását. Egy hónappal később el is tudott helyezkedni.
Akad, akin a feszültség az állásinterjún tör ki, sírva fakad idegességében, vagy sokat bakizik, nem tud összefüggő, értelmes választ adni a feltett kérdésekre. Ilyenkor bevált taktika, hogy a fejvadászok öt-hat percig kötetlenül, közvetlenül beszélgetnek a láthatóan ideges jelölttel, hogy megnyugtassák és lehetőséget adjanak arra, hogy megmutassa valódi személyiségét. A bizonytalanság nyilvánvaló jelei persze egyes pozíciók esetében nem vetnek kedvező fényt a jelentkezőre. Ha egy értékesítési vagy közép- netán felsővezetői pozícióra toboroznak munkatársat, a magabiztosság, határozottság alapkövetelmény, még válság idején is. Aki nem tud úrrá lenni érzelmein, kimutatja sebezhetőségét, bizonytalanságát, elvágta magát. Akadnak azonban olyan területek, munkakörök, ahol a jelölt félénksége, ügyetlensége nem kizáró tényező. „Egy csoportos kiválasztásnál ügyfélszolgálatos kollégákat kerestünk, amikor láttuk, hogy nem egy jelölt keze remeg, látszott néhányukon, hogy kis híján elpityerednek, félnek” - meséli Repka Ágnes, hozzátéve, ilyenkor a türelem sokat segít. Olyan jelentkezővel is találkoztak, aki szó nélkül felállt és távozott az állásinterjúról, minden magyarázat nélkül. Néhányan már önéletrajzukban leírják, hogy pontosan mióta munkanélküliek, és mielőbb szeretnének újra elhelyezkedni, mások a felvételi beszélgetést kezdik személyes kudarcuk tálalásával. Olyanok is akadnak, akik igyekeznek eltussolni, hogy már hónapok óta hiába keresnek munkát, és az állásinterjún is másra próbálják terelni a szót.
Kovács András, a Grafton Kft. ágazatvezetője általánossá váló tendenciáról számol be: nap mint nap kétségbeesett emberek fordulnak hozzájuk azzal, hogy találjanak nekik valamilyen munkát, mindegy, hogy mit. „Ugyanezek az emberek minden állásra bejelentkeznek, függetlenül az elvárásoktól. A visszautasítást viszont másképp dolgozzák fel: van, aki beletörődik, csendben tűri, van, aki számon kéri, míg mások nehezebben térnek napirendre az elutasítás felett, hangoskodnak, kiabálnak” - teszi hozzá. Azért - ha alapjában véve nem is ez a jellemző - pozitív példával is találkoznak a kiválasztást végző szakemberek: az optimista, ötletes álláskeresők kreativitásukat hangsúlyozzák. Mottót írnak a CV-jükhöz, speciális képekkel díszítik önéletrajzukat, vagy éppen bemutató anyagokat küldenek magukról. Azzal próbálnak kitörni, hogy a többségtől eltérően nem sikertelenségüket hangsúlyozzák, kitartásukra építenek. Feleannyi állásunk volt, mint tavaly, négyszer annyi pályázóval, vagyis pozíciónként átlagosan nyolcszor többen jelentkeztek, mint az előző évben - vázolja a jelenlegi helyzetet Kovács András, pozitív fejleményként értékelve, hogy a pályázók aránya nyár óta stagnál.
Átrendeződtek a szempontok, amelyek a munkahelyválasztásnál felmerülnek: míg korábban a fizetés, a juttatás, az előrejutási lehetőségek vagy a nemzetközi karrier lehetősége volt a fő kérdés, manapság a cég stabilitása, pénzügyi háttere, megbízhatósága a legfontosabb szempont - válaszolta megkeresésünkre Polner Judit, a Kelly Services marketing igazgatója.
Idén is keresettek az igazán jó szakemberek - elsősorban a pénzügyi, gazdasági, IT szektorban, de az értékesítési osztályon is számos cég növeli a létszámot -, ugyanakkor tendencia, hogy azok, akik eddig biztos állást tudhattak magukénak, egy vagy több diplomával, nyelvvizsgával, megfelelő szakmai tapasztalattal, azok közül sokan kicsúsztak a hálón, nem kellenek a munkáltatónak. Repka Ágnes szerint ebben a vállalatok személyzetis politikája is benne van: nem mernek új embereket fölvenni, mert nem látják, hogy mi várható a jövő évben, inkább nem kockáztatnak. Biztató jel azonban, hogy az utóbbi hónapokban a fizikai munkaerő iránt megnőtt a kereslet, noha egyelőre főleg időszakos állásokat kínálnak a munkaadók - teszi hozzá. A szellemi munkaerő iránt továbbra sem nő az érdeklődés, eddig e téren nem érezhető jelentős fellendülés. Az optimista szakemberek 2010 második felére már kedvezőbb helyzetet remélnek, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium prognózisa szerint jövőre 12 ezerrel nőhet a foglalkoztatottak száma.
Idén is nekiláttunk, hogy elkészítsük az álláskeresők és a toborzással foglalkozók vicces pillanatait megörökítő éves összeállításunkat, és bár nem voltak illúzióink arról, hogy 2009-ben túlsúlyba kerültek volna a gondtalan, vidám pillanatok, arra azért nem számítottunk, hogy a megkérdezett cégek mindegyike leszögezi: alig tudnak olyan esetet említeni, amikor a kiválasztást, az állásinterjút ne árnyékolta volna be a jelöltek frusztrációja, rosszkedve. A hvg.hu által megszólított munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek képviselői egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy idén minden téren nehézségekkel szembesültek: bonyolultabb és döcögősebb volt a kapcsolattartás az ügyfelekkel, a kommunikáció a jelentkezőkkel, majd a kiválasztás, a potenciális jelöltek interjúztatása.
Ki a legjobb? Komoly dilemma © sxc.hu |
Akad, akin a feszültség az állásinterjún tör ki, sírva fakad idegességében, vagy sokat bakizik, nem tud összefüggő, értelmes választ adni a feltett kérdésekre. Ilyenkor bevált taktika, hogy a fejvadászok öt-hat percig kötetlenül, közvetlenül beszélgetnek a láthatóan ideges jelölttel, hogy megnyugtassák és lehetőséget adjanak arra, hogy megmutassa valódi személyiségét. A bizonytalanság nyilvánvaló jelei persze egyes pozíciók esetében nem vetnek kedvező fényt a jelentkezőre. Ha egy értékesítési vagy közép- netán felsővezetői pozícióra toboroznak munkatársat, a magabiztosság, határozottság alapkövetelmény, még válság idején is. Aki nem tud úrrá lenni érzelmein, kimutatja sebezhetőségét, bizonytalanságát, elvágta magát. Akadnak azonban olyan területek, munkakörök, ahol a jelölt félénksége, ügyetlensége nem kizáró tényező. „Egy csoportos kiválasztásnál ügyfélszolgálatos kollégákat kerestünk, amikor láttuk, hogy nem egy jelölt keze remeg, látszott néhányukon, hogy kis híján elpityerednek, félnek” - meséli Repka Ágnes, hozzátéve, ilyenkor a türelem sokat segít. Olyan jelentkezővel is találkoztak, aki szó nélkül felállt és távozott az állásinterjúról, minden magyarázat nélkül. Néhányan már önéletrajzukban leírják, hogy pontosan mióta munkanélküliek, és mielőbb szeretnének újra elhelyezkedni, mások a felvételi beszélgetést kezdik személyes kudarcuk tálalásával. Olyanok is akadnak, akik igyekeznek eltussolni, hogy már hónapok óta hiába keresnek munkát, és az állásinterjún is másra próbálják terelni a szót.
© sxc.hu |
Átrendeződtek a szempontok, amelyek a munkahelyválasztásnál felmerülnek: míg korábban a fizetés, a juttatás, az előrejutási lehetőségek vagy a nemzetközi karrier lehetősége volt a fő kérdés, manapság a cég stabilitása, pénzügyi háttere, megbízhatósága a legfontosabb szempont - válaszolta megkeresésünkre Polner Judit, a Kelly Services marketing igazgatója.
Idén is keresettek az igazán jó szakemberek - elsősorban a pénzügyi, gazdasági, IT szektorban, de az értékesítési osztályon is számos cég növeli a létszámot -, ugyanakkor tendencia, hogy azok, akik eddig biztos állást tudhattak magukénak, egy vagy több diplomával, nyelvvizsgával, megfelelő szakmai tapasztalattal, azok közül sokan kicsúsztak a hálón, nem kellenek a munkáltatónak. Repka Ágnes szerint ebben a vállalatok személyzetis politikája is benne van: nem mernek új embereket fölvenni, mert nem látják, hogy mi várható a jövő évben, inkább nem kockáztatnak. Biztató jel azonban, hogy az utóbbi hónapokban a fizikai munkaerő iránt megnőtt a kereslet, noha egyelőre főleg időszakos állásokat kínálnak a munkaadók - teszi hozzá. A szellemi munkaerő iránt továbbra sem nő az érdeklődés, eddig e téren nem érezhető jelentős fellendülés. Az optimista szakemberek 2010 második felére már kedvezőbb helyzetet remélnek, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium prognózisa szerint jövőre 12 ezerrel nőhet a foglalkoztatottak száma.
