Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Halasztás után és átdolgozott koncepcióval a berlini Kunst-Werke galériában megnyílt a RAF német terrorista szervezetről, a Nyugat-Németországot évtizedekig izgalomban tartó Vörös Hadsereg Frakcióról szóló kiállítás.
|
|
Pontosabban szólva: a kurátorok - köztük a csoport egyik alapítójának, Gudrun Ensslinnek a fia, Felix Ensslin színházi dramaturg - mindenáron el akarják hárítani azt a föltevést, hogy a kiállítás a RAF-ról (Rote Armee Fraktion) szól. "Ez egy művészeti kiállítás, s nem kiállítás a RAF-ről" - hangsúlyozták, amikor a Kunst-Werke kortárs művészeti intézetben körbevezették a Berlinben akkreditált külföldi újságírókat.
Másfél évvel ezelőtt, amikor a kiállítás terve, koncepciója kiszivárgott, felzúdulást váltott ki, hogy az állam is be akar szállni a finanszírozásba. Klaus Biesenbach, a galéria alapítója és korábbi vezetője a 2002 óta tervezgetett kiállításhoz kért állami támogatásról szóló százezer eurós pályázatát vissza is vonta, 45 ezer eurónyi támogatást pedig visszafizetett Berlin városának.
| A RAF-rejtély | |
| A hatvanas évekbeli diákmozgalmakban szocializálódott Andreas Baadert és Gudrun Ensslint egy 1968-as eset radikalizálta; a berlini rendőrség a perzsa sah látogatása elleni tüntetésen lelőtt egy Benno Ohnesorg nevű diákot. Baader és Ensslin ekkor vette az irányt a szélsőbal felé, s a A gépeltérítést – akárcsak Schleyer elrablását - a börtönben ülők kiszabadítására szervezték, ám az kudarcot vallott, a repülőgépet megostromolta a német rendőrség különleges kommandója. Az ostrom éjszakáján a stammheimi börtönben levő RAF-vezetők, Baader, Ensslin, valamint Jan-Carl Raspe meghaltak; Németországban sokan vitatják, hogy öngyilkosságról, vagy politikai gyilkosságokról volt-e szó. Egyetlen személy élte túl az éjszakát, Irmgard Möller, aki 1994-ben szabadult, s következetesen állítja, nem ő okozta mellkasán a szúrt sebeket 1977. október 18-án, Stammheimben. |
Az Ulrike Meinhof által elnevezett RAF "imperialista hatalmi apparátusnak" tekintette a politika és a gazdasági élet csúcspozícióit, s fizikai harcot hirdetett betöltői ellen. Azt képzelték, hogy társadalmi polarizálódást idéznek elő, ami elvezet a munkásosztály felkeléséhez.
Ezzel egyidejűleg támadták az amerikai hadsereg németországi bázisait is, ideológiájuk szerint mintegy második frontot nyitva, "hátba támadva" őket azért, ami Vietnamban történt.
Tekintettel minderre, Otto Schily belügyminiszter - a hetvenes évek közepén a börtönben levő Baaderék védőügyvédje - is aggályainak adott hangot: támogathatja-e az állam az ellenségeiről szóló, RAF-mítosz címmel tervezett kiállítást.
A kurátorok visszavonulót fújtak. Lemondtak az állami támogatásról, s a továbbiakhoz a pénz nagy részét a RAF-tematikával hosszabb ideje foglalkozó alkotók egyes műveinek árverésre bocsátásából gyűjtötték össze. Megváltoztatták a címet (Zur Vorstellung des Terrors: Die RAF-Ausstellung), s már nem a "mítosz" feldolgozásáról, hanem végiggondolásáról van szó, a négy emeletet elfoglaló anyaggal – ahogy a Kunst-Werke sajtóanyaga írja - "a terror elképzeléséhez, elgondolásához” kívánnak hozzájárulni.
Kinyomtatom
Elküldöm
Újabb német film nyert díjat Spanyolországban »
Meghalt Balázs Gábor, a Stúdió 11 tagja »
Osztrák film vitte el az Arany Pálmát »
Megint arattak a románok Cannes-ban »
