Mátraházi Zsuzsa
Mátraházi Zsuzsa

A képzett értelmiség épp most megy el, mert rosszul érzi magát itthon. Marad a formátlan, alaktalan, tradíció nélküli embertömeg, és jöhet a Homo sovieticus, a putyinizálódás - mondja Péterfy Gergely író, akit a HVG Portré rovata mutat be.

„Sokat bulizott nálunk gyerekkoromban a szüleim képzőművészekből, színházi emberekből álló, színes baráti köre, amit persze a rendszerváltás után a politika kettéosztott” – ugrik rögtön a múltból a mába az 51 éves alkotó. Anyai dédapja Áprily Lajos, nagyapja Jékely Zoltán, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész volt. Apja Péterfy László szobrász, édesanyja pedig magyartanárként nemzedékeket tett műélvezővé. Húgával, Borival a szünidőket a Dunakanyarban, a családi nyaralóban töltötték.

Az ELTE latin–ógörög szakán 1993-ban szerzett diplomát. E holt nyelvek szerzőitől tanult írni. A Miskolci Egyetem bölcsészkarán 1994-től 2011-ig tanított. „Kiégtem: sokat kellett fecsegni, dolgozatokat olvasni, és alig fizettek valamit.” Közben dolgozott a TV2 Nyugat című kulturális műsorának, a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségén, mára megszűnt irodalmi lapokat szerkesztett. Elbeszélései Félelem az egértől címen 1994-ben jelentek meg, ezt a B oldal, majd A tűzoltóparancsnok szomorúsága című regény követte, utána a Bányató, később a Halál Budán. Kazinczy és a halála után kipreparált, majd az „afrikai faj” példányaként mutogatott Soliman barátságáról szóló Kitömött barbár című könyve 2015-ben Aegon-díjat kapott. Számos filmforgatókönyvet jegyez. Májusban a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatójává választották. Kreatív írást ma is tanít.

Kisorosziban él feleségével, Péterfy-Novák Évával, ahol 13 és 27 éves közötti öt gyerekükkel és barátaikkal nagy dzsemborikat rendeznek a hétvégéken. „A telket Shakespeare-től kaptam 1981-ben: nagyapámmal a Nemzeti Színházból, ahol a Makrancos hölgy fordításáért járó pénzt felvette, egyenesen ezt az ingatlant jöttünk megvenni.”

HVG: Az interneten elsőként az ugrik fel a nevéről, hogy a magafélék tehetnek minden liberális rosszról. Hogy került jobboldali össztűzbe?

Péterfy Gergely: Pilátus módjára. A Kitömött barbár című regényem sok ízében tagadja az autokratikus, irracionális gondolkodást, de nem egyoldalúan: világnézetek és habitusok diszkusszióját nyújtja. Szélsőjobboldali olvasatban csakis a felvilágosodás melletti érvelésről szól. A tényeken átsikló mai magyar valóságban az egyik legkedveltebb narratíva az, hogy a racionális gondolkodás a felvilágosodástól kezdve a tönk szélére juttatja a nemzetek, a családok, az egyház és a tekintély világát. Értelmiségi vitákban ez akár konzervatív álláspont is lehet. De rettenetesen veszélyes, ha ez az elmeépítmény rajongó politikai hívőkhöz kerül, akik hajlamosak fenntartás nélkül beszopni mindenfajta dumát. Az ő gerjesztett indulataik ellenőrizhetetlen láncreakciókat indíthatnak el.

Péterfy Gergely
©

Azzal is vádolható lenne, hogy a fejünkre hozza a bajt. Alighogy az év könyve lett a reformkori idegengyűlöletről is szóló Kitömött barbár, jöttek a menekültek, akiktől az ország fele ma is retteg.

Ez kész fekete mágia, boszorkányság. Úgy jártam, mint Goethe bűvészinasa, aki próbálgatta a mestere varázsigéit, és a seprű valóban táncra perdült, csak aztán nem sikerült visszaállítani a sarokba, hanem törni-zúzni kezdett. Most mában játszódó regényt írok, amelyben még borzalmasabb dolgok történnek. Annak kell drukkolni, hogy valóra ne váljanak.

Családi öröksége az ellenzékiség?

Hagyományos értelemben polgári tradíciójú család a miénk, ahol a diktatúrákat, a tekintélyuralmat nem szeretik, és ez az utálat kölcsönös. Most, hogy újra Kádár-kor van, érdekes megfigyelni, hogy az ember miként alkalmazza a korabeli reflexeket. Ugyanazzal a mozdulattal kapcsoltam ki a közmédiát hat-hét éve, mint hajdan a nagyapám, amint felböffent a Kádár-kori csatornaszag, és ahogy ő akkor a Szabad Európára váltott, én azóta a német meg az osztrák rádiót hallgatom. A rendszerbe beálló irodalmi, politikai, közéleti, gazdasági kollaboránsokkal szembeni zsigeri ellenszenv is a régi.

Illuzórikus kép, hogy kisfiúként verset író nagyapja körül sündörgött, nagyanyja pedig a szavalatával ringatta álomba?

A valóság felülmúlja a képzeletet. Nagyanyám szavalatait szertartásosan meg kellett hallgatni, és a szertartás bizarr volt. Engem bízott meg, hogy ellenőrizzem a szövegmondása helyességét. Iszonyatosan stresszeltem, miközben kisiskolásként ültem az Arany-balladákkal vagy valamelyik Áprily-textussal a kezemben. Mert ha nem vettem észre a hibát, óriási patáliát csapott. Baromi hamar elkezdtek érdekelni a latin szövegek, és a nagyapám remekül tudott latinul, a Carmina Buranán magyarázgatta, milyen a középkori latin költészet. A verseléshez azonban nem volt tehetségem.

Alkotói válságban van, vagy abba akar kerülni, hogy beült az MKKE igazgatói székébe?

Az írnivalókkal korán reggel foglalkozom. A nap további részében sosem írok. Az egyesülés konstruktív hely, ahol kedves, okos, a könyvszakmát szerető emberekkel kell alapvetően a frankfurti könyvvásár, a budapesti könyvfesztivál és az ünnepi könyvhét ügyeiben tárgyalnom.

Nem zsibongó méhkasba érkezett inkább, röviddel az Alexandra csődje után?

Hatpontos javaslata van az egyesülésnek, hogy törvényi változtatásokkal hogyan lehetne kihúzni a könyvszakmát a kátyúból. Szerepel benne, hogy az állam megválthatná a fennálló követeléseket. Álságos a válasz, miszerint azért nem nyújt segítő kezet, mert a főleg kis kiadóknál lecsapódott óriási hiány piaci folyamatok eredménye, amelyekbe az állam nem avatkozik bele. De közben könyékig turkál a könyvpiacban; gigászi összegekkel támogatja például Kerényi Imre Nemzeti Könyvtárát.

Hogy reagál Kerényi erre adott magyarázatára? Szerinte korábban a liberálisok kaptak támogatást, de most fordult a kocka.

A keresztény és zsidó ágat egyaránt számon tartó Szegedy-Maszák Marianne családtörténeti könyvében olvastam, hogy az egyik deportálás előtt álló zsidó asszonynak mondja Imrédyné, gőgösen föltartva az orrát: „most mi jövünk”. Ez a borzalmas mondat hét éve újra itt lebeg a fejünk fölött, egyre durvább következményekkel. Azt hiszem, ez a legsötétebb mondatok egyike.

Maga szerint miért futott zsákutcába a rendszerváltás?

Félig-meddig Máraitól veszem a magyarázatot. Az 1940-es és 1980-as évek között az a társadalmi réteg tűnt el az országból, amellyel normális liberális demokráciát lehetett volna alakítani: a polgári tradíciót hordozó, nagyrészt kiirtott zsidóság, majd a felőrölt, disszidált keresztény polgárság. A képzett értelmiség épp most megy el, mert rosszul érzi magát itthon. Marad a formátlan, alaktalan, tradíció nélküli embertömeg, és jöhet a Homo sovieticus, a putyinizálódás.

Mekkora szerepe van abban, hogy a felesége ötvenévesen tollat fogott, és megírta az Egyasszony című fájdalmas könyvet?

Semekkora, és nyilvánvalóan nagy, mert nyugalmat, stabilitást adunk egymásnak. Inspirálóan hatott mindkettőnkre, hogy miközben én nagyregényen dolgoztam, ő az Egyasszonyt írta. A nyelvi anyag már készen volt benne, sokszor elmesélte életének ezeket a gyötrő epizódjait, közben csiszolódtak és egységes formát kaptak a szívet tépő történetek. Közös dolgozószobánk van. Sose gondoltam, hogy létezik olyan kisugárzású ember, akivel egy légtérben tudok írni.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!