A halál oka szívelégtelenség volt – írja a New York Times Ken Sunshine-ra, Belafonte szóvivőjére hivatkozva. A lap kiemeli, hogy énekesként, színészként és polgárjogi aktivistaként is nagy szerepe volt a szegregáció, rasszizmus elleni küzdelemben. Az 1950-es években robbant be a toplistákra személyes hangvételű népzenéjével, és ezzel faji korlátokat döntött le.

Harold George „Harry” Belafonte, Jr. 1927. március 1-jén született New Yorkban, tanulmányait a Social Research Dramatic Workshopban végezte 1946-1948 között. Közben, 1943-1945 között katonaként szolgált a második világháborúban, majd munkás lett.

1952-1953 között éjszakai mulatókban lépett fel. 1953-tól az Amerikai Néger Színház tagja, Hollywoodban a Metro szerződtette.

A karibi zene iránti rajongást olyan slágerekkel fűtötte fel, mint a Day-O (The Banana Boat Song) és a Jamaica Farewell.

Az 1956-ban megjelent Calypso című lemeze 31 héten át vezette a Billboard 200-as listát, és a lemezeladási statisztikában elsőként lépte át az egymilliós példányszámot.

1970-ben Sidney Poitier-vel megalapította a Belafonte Enterprises Inc.-t, melynek elnöke volt. 1970-től producer, 1987-től az UNICEF jószolgálati nagykövete volt.