A mobilinternet szolgáltatás elemi szintűvé válása, az, hogy bárkit szinte bármikor utol lehet érni telefonon és emailen, nyilvánvalóvá tette: a vállalatirányítási rendszerek (ERP) vakfoltjával kezdeni kell valamit. Azzal, hogy e rendszerek csak a saját zárt körükben működnek; valamint azzal, hogy helyhez, számítógéphez és sokszor fix operációs rendszerhez kötött formában működőképesek. Mindez egyre komolyabb hátrányként jelentkezik a vállalatoknál, hiszen a mobilitás azt is jelenthetné, hogy a döntési, ellenőrzési, vagy akár protokolláris lépéseikről nem csak akkor lehetne határozni, amikor az arra jogosult személy „körön belül” tartózkodik. A rendszer bármikor, bárhonnan hozzáférhetővé válása egy célt szolgál: a hatékonyabb munkát.

A bárhonnani elérés nem srófolja fel az árat

Noha piacon a cloud 4-5 évvel ezelőtti megjelenésekor annak olcsóbbságát hangsúlyozták ki, ez ma már nem feltétlenül igaz: a legnagyobb vállalatok legkomolyabb termékeit ma is meg kell fizetni. Ugyanakkor jó hír, hogy a mobilitási igény mára tulajdonképpen az összes ERP-megoldásba beépült, így – önmagában ezért – nem szükséges a szokásosnál mélyebben a céges zsebbe nyúlni.

És mivel ezek a rendszerek a legtöbbször csak egy internetkapcsolatot és egy webböngészőt futtatni képes eszközt kívánnak, a bevezetésére sem kell a cégnek bevételkieséssel járó hetekre-hónapokra leállnia és „átállítania” magát. A felhőalkalmazásként futtatott ERP-t a cég informatikusainak ráadásul nem csak telepíteni, hanem frissíteni sem kell, ezt a szolgáltató végzi el.

Nem csak bővíthető, szűkíthető is

A klasszikus ERP is alapvetően moduláris konstrukcióra építkezik, ez azonban a felhőalapú struktúrák esetében azt is jelenti, hogy a vállalat igénye szerint nem csak bővíthető és skálázható, hanem szűkíthető is. Míg a klasszikus modell szerint hiába bizonyult később kihasználatlannak egy modul, nem lehetett “visszaadni” és a vételárát visszakérni, a felhős ERP-nél ez máshogy alakul: ha az igény úgy kívánja, egyes modulok használatát be lehet fejezni, fel lehet függeszteni vagy akár ki is lehet cserélni őket. A lényeg: a cégnek csak azért fizetni, amit tényleg használ.

Google / Connie Zhou

A legtöbb vállalatirányítási rendszert kínáló szolgáltató integrált csomagot kínál; benne a CRM-től a termelési adatokon (ügyfélkapu, raktárkészlet-kezelés, beszerzés, pénzügy, kontrolling stb.) át a dokumentumkeresésig és eszközbeszerzésig. Sőt, az is a legtöbb szolgáltatónál egyszerűen megoldható, hogy ha a cég ragaszkodik egy, már korábban használt alkalmazásba, ha a cégprofilból bármilyen speciális szoftver használata szükséges, akkor ezeket a felhőalkalmazás részévé tegyék, illetve annak adatlekérdezését a cloud rendszerbe integrálják.

Ismerős felületek

A szolgáltatók azonban már arra is törekednek, hogy a rendszereik felépítése ne csak logikus és könnyen elsajátítható legyen, de arra is, hogy a felhasználók számára „ismerős” felületeket nyújtsanak a munkához. Tipikus, hogy a céges szoftverhasználatból ismert irodai programok elemeit, elrendezését, formavilágát és logikai felépítését tükrözik vissza a saját alkalmazásaikban is – így segítve a cégek könnyebb és gyorsabb tanulását. Ezt segítik azok a szintén általánosnak mondható fejlesztések is, melyek célja, hogy ha egy vállalkozás valamilyen speciális programot használ, azt is simán „magával vihesse a felhőbe”, illetve a cloud ERP-be azok adatai könnyen átemelhetők, átvehetők legyenek.

És ha az ismeretlenbe ugrást segíti, akkor a legtöbb cloudban szolgáltató vállalatirányítási szolgáltatást kínáló cég egyenesen javasolja a hibrid rendszerek használatát. Vagyis: azért, hogy a váltás ne okozzon problémákat, átmeneti időre – amíg a felhőben is kialakul a magabiztos munkavégzés és a bizalom – használják a már ismert on-premises szoftveralkalmazásokat is, meg a felhős alkalmazásokat is. Ezek akár duplikáltan is futhatnak, míg a cég úgy nem dönt, hogy el lehet vágni a földhöz kötés köldökzsinórját.

Aztán kezdődhet a repülés.