Lesz még itt szemkilövés gumilövedékkel. Ez dramaturgiai adottság. Erre nem abból a sejtésből lehet következtetni, hogy a kormány tagjai valódi idiótákból állnak, akik mintha szándékosan meg akarnának bukni, ahelyett, hogy várnának néhány napot, amíg a tüntetések kifulladnak, mert jönnek az ünnepek, hideg van, esetleg sikerül megosztani az érintetteket és a rektorok vagy a HÖOK leválnak. Vagy csak dugnak egyet és megnyugszanak, ahogy a Heti Válasz jófejkonzervatív szerzője interpretálja a sajnálatos téli eseményeket, szerinte ugyanis a megmozdulások mögött valójában „a nőstény egyedek” meghódításának szándéka áll. (Baráti tanács a részéről: klassz volt, de most már menjetek haza. Make love, not sztrájk. Van ez a típus, megpróbál kimászni a hatalom seggéből, aztán visszaszédül.)

No de, miközben sokan abban reménykednek, hogy a kis Jézus karácsonyi forradalmat hoz a fa alá (világvégét Fidesz-végre cserélnénk), a rendőrség váratlanul elkezdte begyűjteni a szervezőket, mert valakik elérkezettnek láttak az időt arra, hogy erőt mutassanak, hiszen mint tudjuk „van egy ambíció, ágaskodik, áll mint a cövek, sőt, ki akar törni”, márpedig a Férfiasságnak ritkán előnyös, ha puha pöcsnek látszik. Ennek elkerülésének egyik technikája az lenne, hogy az Ágaskodó Ambíció személyesen vitatja meg a nézeteit a diákok képviselőivel, akik alatt nem a párt ifjúsági szervezetének legodaadóbb tagjait kell érteni, hiszen egy ilyen találkozó egyenesen férfiatlannak tűnne. A másik a rendőrség. Ők meg időnként túlkapnak.

Persze nem valószínű, hogy a szemkilövésre most kerül sor, de eljön annak is az ideje, az biztos. Mondom, ennek dramaturgiai oka van. Mint egy lomha kísértet, lassan utoléri őket az összes árulásuk. Ez a drámai alaphelyzet. Az a sorsuk, hogy mindent végigcsináljanak, ami ellen lázítottak. (A miénk pedig az, hogy ezt sokkal alacsonyabb színvonalon teszik, mint az elődeik.)

Megszorítások, kommunisták, korrupció, rendőrterror – ezek tagadására épült az ellenzéki identitás. Ebből lett a permanens megszorítás, a pártállami reneszánsz, a Közgép. Valamennyi szimbolikus ügyben az ellenkezője történik annak, mint ahogyan meghatározták magukat. Hetente jelentenek be költségvetési kiigazításokat, az egész ciklusuk egy vesszőfutás. Annyi volt párttag került pozícióba, az államosításokról és a szabad választások megszüntetéséről nem is beszélve, hogy az MSZMP utódpártja kifejezést mára megnyerték maguknak. A korrupció a rendszer célja, habarcsa, lényege.

Miért lenne a negyedik elem kivétel? Ott van a színpadon a békés tüntetőkre támadó, politikai parancsra szemkilövő rendőrök mítosza mint elsülésre váró pisztoly. Az utolsó a színházi kellékek közül, amit még nem használtak. Fogják. A végén lesz vastaps is. Orbán, Orbán, Orbán.