Főállásban: apa

Nem láttak maguk körül hasonló példát, mégis, mikor apák lettek, ők vállalták gyerekük mindennapos gondozását. Ilyen, karrierjüket a „járatlan útért” elhagyó férfiakkal beszélgettünk: motivációikról, szerepválasztásukról, a gyerekük gondozása közben szerzett tapasztalataikról, azok magánéletükre és munkájukra gyakorolt hatásairól.

A házimunka is fontos feladat, de jelentősége és kellemetlensége nagyrészt eltörpül a gyerek ellátása mellett. Péter szerint „a hagyományos, ház körüli férfimunkák mára eltűntek, csak a hagyományos női munkák maradtak meg: a főzés, a takarítás. Tehát muszáj a többi munkából átvállalni valamit a férfinak, legalábbis nekem ez így természetes.” Szabolcs családjában a házimunkákat már régóta megosztják: „Mosni nem szoktam, de a takarítás egy része az enyém. És főzni is szoktam.” Ugyanakkor munkába vagy sportolni járó társukat most már más szerepben látják, aminek Péter szerint pozitív hatása van párkapcsolatuk szempontjából is: „A nőt jobban látom most benne, mint korábban. Akkor inkább anya volt. Annak is van szerepe, hogy nem itthon van, és az itthoni mackóban és pólóban látom, hanem csinosan felöltözik, kicsit sminkeli magát, mikor elmegy a munkahelyére, és csinosan jön meg. Ennek az ismeretében figyelek arra, hogy ne hagyjam el magam, nehogy a feleségem kevésbé lássa bennem a férfit. Igyekszem mindig egy kicsit sportolni, odafigyelek, hogyan öltözködöm, pl. ráérnék csak ötnaponta borotválkozni, de odafigyelek, hogy ezt ne hanyagoljam el.”

A gyerekükkel eltöltött idő tapasztalatairól mindkét férfi nagyon pozitívan beszélt. A gyerekhez való kötődés megerősödése fontos hozadéka ennek az intenzív időszaknak, de hosszabb távon Szabolcs szerint a gyereke szempontjából látszik ennek az igazi jelentősége. „Azt hiszem, sokat változtatott rajtam is. Sokkal közelebb áll hozzám, de ami a lényeg, én jelentek neki sokkal többet, mintha kevesebbet lettünk volna együtt. Így majdhogynem két anyja van. Bármivel jöhet hozzám. Tudom öltöztetni, fésülni, még a száját is ki tudom festeni, ha megkér rá. És nem hajtom el.” Kislányuk kicsit másképp viszonyul a két szülőhöz: „Mikor a feleségem haragszik rá, azonnal hozzám szalad, és mögém bújik. Fordítva nem nagyon… Nem nevelem másképp, csak hiába tolom le, érzi, hogy nem haragszom igazán.” Azóta az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kislányával töltött időszak tapasztalatai más szempontból is hasznosak voltak. A gyerekekkel való kommunikáció és törődés elsajátítása nagyon sok esetben a karrier során is hasznosítható tapasztalatokkal jár melyről így számolt be: „Mellesleg a munkámban is sokat segített, azóta sokkal magabiztosabban tudok orvosként a gyermekekhez közeledni. Fizikailag is, ha pl. egészen pici babát kell megfogni, vagy vizsgálni, de a nagyobbakkal is jobban tudok kommunikálni.”

Péter nagyon élvezi a kisfiával töltött időt, de még nem tudja, hogy mennyi ideig marad vele otthon. A szülők döntésében előreláthatóan fontos szerepet fognak játszani az apa gyerekgondozással kapcsolatos tapasztalatai és érzései. Egyelőre mindketten kevés változást érzékelnek maguk körül a szülői szerepekhez való hozzáállást illetően. Szabolcs a közvetlen környezetében azonban tapasztalt némi elmozdulást: „Azért van néhány ismerősöm, aki ha nem is volt gyesen a gyerekével, nagyon sokat foglalkozik vele. van például egy kollégám, akit helyettesíteni szoktam, ő sokfelé viszi magával a kislányát. Vele egy gyerekmegőrzőben ismerkedtünk meg.” Szabolcs szerint mindenkinek magának kell mérlegelni, hogyan dönt, ugyanakkor „ha megkérdeznek, akkor elmondom, hogy nagyon jó volt, és fontos dolog az életemben.”

Sáfrány Réka

MONA Alapítvány