Hiszen mostanában próbálta ön is megalapozni az életét. Tegyük fel, nem örökölt lakást, de nem is egy szál ingben indult az életnek. Volt valamennyi alapja. Nem akart ugyan feltétlenül tulajdonossá válni, de azt látta – és otthonról azt kapta – hogy ez a biztos. A hazai lakásszerkezet a tulajdonossá válást preferálja. Éppen önt célozta pár évvel ezelőtt az üzenet: 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. Meg azt akarták, hogy váljék önből fészekrakó.

Van valamilyen diplomája, amelyet szerencséjére viszonylag jól tud használni a munkaerőpiacon. Van állása. Nemzetközi tulajdonú, hazai cégnél dolgozik. Bíznak önben, vannak kilátásai az előmenetelre is akár. Hitelt vett föl tehát. Svájci frankban. Megvette a lakást, párjával és gyermekével ott él, a valahai szlogenből egy gyereket és két szobát a maga részéről teljesített, talán tervezik is a következő gyereket. Mert nagyon sokszor hallotta, fogy a magyar. Meg azt is, nem lesz, aki a nyugdíjasok nyugdíjának fedezetét majd előteremtse. Most azonban azt hallja, hogy sokan felelőtlenül vettek fel hitelt, adósodtak el, és zálogosították gyermekük jövőjét. Hogy nem fogták fel, válság van.

© sxc.hu

Ön az elmúlt hónapokban nagyon sok és különös szöveget hallhatott saját magáról. Hogy nem híve a változásoknak. Hogy igenis, híve. Hogy nem akar vizitdíjat fizetni. Hogy igenis belátja fontosságát. Hogy ön viszi vállán a gazdaságot. Hogy nem érdekli az ország jövője. Hogy önnel az előző kormányzatok túlságosan is kivételeztek. Hogy önt nem preferálták eléggé. Hogy nem fogyaszt eleget, nem generál keresletet. Hogy túlfogyaszt. Hogy felelősen dolgozik, értéket állít elő és jó adózó. Hogy adóelkerülő, mert munkaadója nem jelenti le a bére teljes összegére. Hogy ön nem versenyképes. Hogy igenis jó munkaerő, csak nem használják ki eléggé az önben rejlő lehetőségeket. Hogy a változás kulcsa. Hogy az elkorhadt struktúrák fenntartásában érdekelt.

Az utóbb hónapokban megrendült ön körül a világ? A fizetése pár hónapja még tisztes kereset volt. A középosztály közepe felé tolta önt.  Mostanra kiderült, hogy éppen csak arra elég, hogy 300 körüli euróval még valahogy bírja a törlesztést. De a fizetéséről közben az is kiderült, hogy sok. A jelenlegi helyzetben nem engedhetjük meg magunknak – mondja munkaadója teátrálisan sóhajtva. Jutalmait, bónuszait vonták meg először, aztán a béren kívüli juttatásokat, aztán az alapfizetését is újratárgyalták. Sok lett hirtelen ez a fizetés a magyarországi tömegekéhez képest is. Akik már alig tudják áruhitelüket, kocsi-részletüket fizetni. Akik a peremre kerültek, akik után, és akikhez képest ön még tartja magát. Az is kiderült, hogy ez a fizetés arra most már nem elég, hogy hosszú távú céljait is megvalósítsa. Hogy a tervezett második gyereket is biztonsággal felnevelje.

Közben elmondták önről, hogy mennyire fontos. A vállalatnak, az államnak, az országnak. A vállalat szeretné önt megtartani. Az állam szeretné, ha nem válna leszakadóvá. Az ország szeretné, ha tehetségét itt kamatoztatná. De kiderült, hogy az ön biztonságáért senki nem szavatol. Sem a vállalat, sem az állam, sem az ország. A munkaadója széttárja kezeit. Az állam dorgál, közben türelmet kér, és a külső eladósodottságra, kitettségre hivatkozik. Az ország pedig most mással van elfoglalva. A bankja sem bízik már annyira önben. A hitelfelvételkor még cinkosan kacsintottak a jövedelemigazolása fölött, elnézték, hogy bére egy részét számlára kapja. Mostanra azonban ön könnyen kockázatos kihelyezéssé válhat.

Léthelyzete stabilnak tűnt. Mára kiderült, hogy ön helyett bármikor jöhet valaki más. Ezt a munkaadója az utóbbi időben nem mulasztja el hangsúlyozni. Kiderült, hogy képzettségével, tapasztalatával most nemigen van munkalehetőség. De az is, hogy a fejvadászok most önt keresik, mert éppen ezekben az időszakokban lehet jó embereket olcsón megszerezni.

Ön nő? Akkor jó esélye van, hogy önnel kezdik majd az elbocsátásokat. Ki fog derülni, hogy ön kényelmes helyzetben van, amiért a gyerekéért mehet minden hétköznap négy óra körül. Ki fog derülni, hogy ez kiváltság, s hogy jobb munkaerő egy huszonéves nő, mert még nincs gyereke és bent marad nyolcig is, ha kell.

Ön alsó-középosztálybeli? Kezében a megoldás kulcsa, hiszen mindenki az ön szavazatára számít. A jelenlegi kormánypárt reméli, hogy észrevette, mennyire korszerű, européer és reformpárti. Az ellenzék fő ereje reméli, hogy elege van, változást akar és emlékszik még a 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerékre. A szélsőjobb reméli, hogy ön félti a magyar, fehér, férfi középosztály eredményeit a sötét, kriminalizált underclass-tól és az idegenszívű tőkésektől. A nagybajuszú, szigorú pénzügyér reméli, hogy ön partner a kemény fiskális politikában, lemond a családi pótlékról, lemond az EVA-ról. Önre számít mindenki. Hogy zárkózzon föl a Nyugathoz. Hogy vegye figyelembe a szlovák példát. Hogy vegyen részt az élethosszig szóló tanulásban.

A hazai ipar azt reméli, fogyasztani fog, a hazai turizmus azt, hogy élvezni, amit Magyarország felkínál, a kultúra azt, hogy ön továbbra is keresni fogja, költ rá, az oktatásügy, hogy gyermekét kitaníttatja. Az egészségügy azt, hogy eltölt némi időt majd a berkeiben és fejpénzhez segíti a kórházat, a kereskedelem azt, hogy mégis lecseréli autóját, a bankrendszer azt, hogy takarékoskodik, a média azt, hogy fogékony marad a reklámüzenetekre, odafigyel a véleményformálókra.

A szülei már nem kerülnek szóba a társadalomban. A gyereke még nem. Minden szempár önre szegeződik tehát: hogy tartsa fönn ezt az egészet a következő tíz-húsz évben. Ez az idő nem olyan hosszú; még emlékszik, húsz éve volt a rendszerváltás. Hamar eltelik. Utána a szisztéma minden szereplőjének az a legkifizetődőbb, ha ön már nem lesz.

Alsó-középosztálybeli, a közép felső része felé törne, harmincas, jobbára bérből élő, egy az alkalmazotti seregből. Érezte már, hogy be van csapva?