"Auschwitzba való megérkezésünkkor az állomáson pár SS katona kivételével dr. Mengele fogadott bennünket, aki fütyörészve, percek alatt balra állította az öregeket, gyerekeket, az anyákat felszólítva, hogy adják át gyerekeiket az idősebbeknek, és amelyik nem volt erre hajlandó, azt szintén közéjük állították, a munkaképeseket jobbra, majd a gyengélkedőknek megmondották, hogy autón fogják őket az állomásról elvinni. A balra állítottakat többé nem láttuk, hallomásból tudjuk, hogy azok a gázkamrába kerültek."

Ha Korózs Lajos tudná, miről beszél, nyilván elolvashatta volna a fenti visszaemlékezést, sőt a fentihez hasonló tanúvallomások százait valamelyik online archívumban, és csak utána szólal meg, ha nagyon muszáj. De Korózs Lajos nem tudja, miről beszél, ő csak azt akarta, hadd szóljon nagyot a szociálisan érzékeny mondanivalója, ha már a minimális történelmi ismeretektől megkímélte őt a sors. Korózs Lajos a Fideszen akart ütni egyet, úgyhogy elővette Auschwitzot, abból baj nem lehet.

A vicc az, hogy nem is lett: amikor e sorokat írom, sem ő, sem Mesterházy Attila nem tartotta szükségesnek, hogy távozzon posztjáról.

Íme, a botrány, amelyik ott sem volt: Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja szerint "Josef Mengele, az auschwitzi koncentrációs tábor náci orvosának módszereihez hasonlít az, ahogy a kormány felülvizsgáltatja a rokkantakat", a kormány "Mengele-tervet" hajt végre, hiszen "mint Auschwitzban a rámpán, egy ujjmozdulattal minősítenek munkára alkalmasnak végtag nélküli embereket". A Fidesz röviden reagál (a szoci politikus "mélyen megsértette a holokauszt áldozatait", ami igaz), protestálnak a felülvizsgáló orvosok, az MSZP iránt szervilis módon tiltakozik a Mazsihisz, majd Korózs bocsánatot kér, amiből végképp kiderül, hogy nem érti, mi a gond.

*

Az uniós tagállamok közül valószínűleg kizárólag Magyarországon elképzelhető az, hogy ennyire megúszható legyen a holokauszt ilyen célú előrángatása, napi pártpolitikai relativizálása, az áldozatok olcsó és hazug analógiákra történő abuzálása, a politikai ellenfél ilyen szintű denunciálása.

Korózs nyilatkozatában semmi nem stimmel – már ha eltekintünk attól, hogy nyilván valóban vannak problémás részei a rokkantnyugdíjak revíziójának, de akkor azt kell mondani.

"A szelektálás a megérkezett transzportot jobb és bal oldalra különítette. A jobb oldal az életet, a bal oldal a krematóriumot jelentette. Százalékarányosan 78-80% került a baloldalra, gyermekek, gyermekes anyák, öregek, terhesek, testi fogyatkozásúak, hadirokkantak." Mengele, a rettegett Halál Angyala nem "vizsgálta felül" a rámpán a rokkantakat, a végtag nélküli embereket, hanem miközben operaáriákat fütyült, a hüvelykujjával balra mutatott, oszt irány a gáz. Pláne nem bízta rájuk a halált, mint teszi ezt Korózs szerint ez a kormány ("már most bizonyíthatóan emberek tucatjait hajszolták öngyilkosságba").

A politikai és kulturális baloldalt, a ballib véleményformálókat (Czene Gábort kivéve) nem érdekli az ügy, mindenki a párhuzamos botránnyal van elfoglalva, azzal, hogy Gerő András leantiszemitázta Romsics Ignácot.

Egy nappal Korózs bocsánatkérése előtt az MSZP kiad egy szijjártói stílusú nyilatkozatot, így reagálva a Fideszre: "Hogy a holokauszt áldozatait mi sérti mélyebben: egy az Orbán-kormány embertelen társadalompolitikája ellen szót emelő kemény ellenzéki nyilatkozat, vagy a Fidesz Horthy- és Nyirő-kultuszt mind határozottabban támogató kiállása, döntsék el a népirtás túlélői, valamint leszármazottjaik." Keménység, az a lényeg, és mivel a ballib oldal mindent elnéz nekünk, minden eszköz megengedett. De szó szerint.

Korózs nyilatkozata kísértetiesen hasonlít az MSZP egy nappal azelőtti álláspontjára, kivéve, hogy ez már a Mazsihiszre reagál: "Hogy a hazai, vagy akár az egyetemes zsidóságot egy a Fidesz embertelen társadalompolitikája ellen szót emelő ellenzéki nyilatkozat, avagy az elmúlt időben a XX. századi magyar fasizmus XXI. századi szellemi örököseinek nyomdokába lépő kormánypártok szélsőséges nézeteket terjesztő politikája sérti-e inkább; azt a népirtás túlélőinek, esetleg az áldozatok leszármazottjainak tisztje eldönteni." Majd hozzáteszi: "Ettől függetlenül sajnálom, ha a tegnapi szavaimmal a holokauszt kárvallottjai közül akár egyetlen embert is megbántottam". Ezt így.

"Ettől függetlenül" nincs bocsánatkérés. Vagy megértem, mi velem a baj, és milyen szinten okoztam milyen botrányt, és akkor képes vagyok magamba nézni és bocsánatot kérni, vagy csak éreztetem, hogy nyomás alatt vagyok, ergo pro forma, de azért kellő arroganciával meglépem a bocsánatkérést, ellenfeleimet még gyorsan megvádolva azzal, hogy "szándékosan félreértik és félremagyarázzák" a nyilatkozatomat.

A képviselő egy hangyafasznyit túlértékeli mondandója bonyolultsági fokát: azon az égvilágon semmi félreértenivaló nem volt. Lefasisztázta a Fidesz szociálpolitikáját, népirtással vádolta meg a kormányt, ennyi. Önnek nincs új üzenete.

*

Ez az ügy nem arról szól, hogy kár túl hamar és túl gyakran fasisztázni meg nácizni, mert ha tényleg jön a baj, nem lesz már szavunk a rettenetre. Ez az ügy arról szól, hogy a) az Auschwitz-analógia gond nélkül alkalmazható mindenféle politikai célra, senkit nem érdekel a holokauszt trivializálása, a "saját" politikai közeg közönye és morális korrupciója megvéd a szankcióktól, b) két évvel a választások előtt a vezető ellenzéki pártban bárki, de tényleg bárki bármit nyilatkozhat, denunciálhat, semmilyen központi kontroll nincs, a vélemény szent, Auschwitz szabad.

Bármilyen kormány kerül hatalomra két év múlva, szembe kell néznie azzal, hogy sem az oktatás, sem az egészségügy, sem a szociális ellátások nem folytathatók ott és úgy, ahogyan azokat 2010-ig ismertük. Nincs az a kormány, amelynek ne kéne felülvizsgálnia a rokkantnyugdíjak kérdését, teljes nonszensz, hogy nálunk a munkaképes 20-65 év közöttieknél az OECD-átlagnál kétszer annyian vették igénybe ezt a juttatást.

Ha a Fidesz dilettánsan és irracionálisan módosít, akkor tessék ugyanezt profibban, végül is a mi közpénzünk, két év múlva szabadon eldönthetem, kinek a szakmai megoldását támogatom a voksommal. Csak a holokausztot hagyjuk már békén. Erre van kb. hatmillió nyomós érvem.