Balavány György
Balavány György

Kedves külügyminiszter úr, igazán gratulálok, önök kitalálták a liberális muzulmán veszedelmet.

Halló, hát hogy s mint, külügyminiszter úr? Ja, igen, a Soros-terv, amit ez a fekete szívű multimilliárdos spekulált ki Európa liberális leigázásáról, egyúttal muzulmánokkal való elárasztásáról. Gratulálok, önök kitalálták a liberális muzulmán veszedelmet.

De ki hiszi ezt el, külügyminiszter úr?

Igen, tudom. Nagyon sokan.

Pedig hát nemcsak a Soros-terv, hanem az önök által emlegetett Soros György sem létezik. Föllelhető, nyilván, ilyen névvel egy magyar származású üzletember, aki a szívének kedves társadalmi-politikai projekteket támogatni szokta a saját pénzéből, sőt, ki is jár politikusoknál ezt-azt, vagyis lobbizik. Ahogy föllelhető még sok, mindenféle származású üzletember, aki a szívének kedves társadalmi-politikai projekteket támogatni szokta a saját pénzéből, sőt, kis is jár politikusoknál ezt-azt, vagyis lobbizik.

Nem mintha az ön számára különösebb relevanciával bírna a valóság, de Soros György – a valódi – eléggé zöld, filozofálni is szokott, vannak mindenféle nézetei, utálja és náciknak nevezi pl. a republikánusokat, erősen kritizálja Izraelt, viszont dédelget egy jópofa, bár nem túl eredeti elképzelést a nyitott társadalomról. Ezt nem ő találta ki, nem is ő tervezte, ahogy az Európai Uniós integrációs politikáját meg az alapvető humanitárius kötelezettségeket sem ő találta ki, és nem is ő tervezte. Ettől eltekintve nyilvánvalóan vannak tervei, de hát tervei mindnyájunknak vannak, nekem is, meg önnek is, Szíjjártó úr, sőt: az önéi be is szoktak válni, legyen az közpénzből összelopkodott csudavilla meg hasonlók.

Az igazi Soros György azonban nem lop, hanem üzletel. A plakátokról sandán fenekedő, a magyarság, a kereszténység és a családok felszámolását tervezgető Soros György, akitől önök meg akarnak védeni, s aki ellen vívott harcra a politikai egzisztenciájukat építik, természetesen nincs. Az önök politikai egzisztenciája egy zagyva látomásra épül, ám ez a lényegen mit sem változtat. Legyen bármekkora hazug, Szíjjártó úr, ön pillanatnyilag nyerésre áll, ezt el kell ismerjem.

A Soros-tervről szóló koholmánnyal, ami a létezhető leghülyébb narratívák egyike, példátlan sikert arattak. A kormány politikai riválisai (egy percre tételezzük fel, hogy vannak ilyenek) csupán harmatos próbálkozásokat tudnak vele szembehelyezni. A közbeszédet, mint mindig, imádott főnökének sikerült tematizálni. Az újságírók (íme) a Soros-tervről írnak, a politikusok erről beszélnek pró vagy kontra, az igazi Soros tételesen cáfol (ami a Fidesz-médiában majd úgy jön le, hogy szánalmasan magyarázkodik), míg önök a propagandavonat büfékocsijában vígan pálinkáznak. Lehet vakogni szétmálló egészségügyről – ugyan már; lezüllesztett oktatásról – piha; gyermekszegénységről – uncsi. A Soros-terv a lényeg, ez az ómega és az alfa. Erről szól a mindegy-milyen alkalomból rendezett önkormányzati esemény, az iskolai ünnepség, a pusmogás az orvosi váróban, a kommentek a haragtól és ostobaságtól villódzó üzenőfalakon.

Te is egy darab Soros-terv vagy; meghalsz, és a Soros-terv rád fagy.

Ilyen értelemben, persze, a Soros-terv mégiscsak létezik. És itt van a kutya elásva. Amit látunk, Szíjjártó úr, nem egyszerűen a Fidesz borítékolható győzelme. Ez már a puszta absztrakció, a steril narratíva teljes diadala a tapasztalat és a józan ész felett. Betetőzése és keserű fináléja egy kornak, amit néhány évtizede, tán még némi joggal, posztmodernnek neveztünk.

Létezhetne állapot, amiben az ún. hivatalos álláspont közel áll a valósághoz – ahhoz tehát, amit a tapasztalat és a tények viszonylag elfogulatlan vizsgálata igazol, és amihez képest a kamu alternatív és periferiális. De ma megint, akár a történelem sok más, sötét időszakában, fordított a helyzet, vagyis önnek rendkívül kedvező. Ma a hazugság a hivatalos, mint az ön telefonhívása is mutatja, az igazság pedig alternatív és periferiális. Aki azt gondolja, hogy van „túl nagy őrültség”, vagyis létezik a hagymázas hazudozásnak oly foka, amit már nem vesznek be az emberek, álomvilágban él. Ma, a tények utáni korban az igazságnak – ami ugye eleve micsoda is –, végleg le kell mondania az elmék feletti monopóliumról. És erre önök kitűnően ráéreztek.

Ha valami kissé vigasztal, az az, hogy létezik tőlünk független, objektív valóság (ezzel egyébként a Popper-tanítvány George Soros nem értene egyet). Higgyenek akármennyien a hazugságban, az attól még nem válik valósággá. Ki fog derülni, hogy háttérhatalom nincs, a muzulmán liberálisok nem akarják elfoglalni Európát, senki nem kívánja (ugyan, ki és miért kívánná?) bekebelezni édes hazánkat, továbbá a föld nem lapos, Jézus nem volt magyar, a C-vitamin pedig nem gyógyítja a rákot. Ki fog derülni azok számára is, akiket sikerült meghülyíteniük, hogy önök bizony reggeltől estig loptak, csaltak és hazudtak.

Egyszer majd minden világos lesz, minden és mindenki a helyére kerül. Én is, meg persze ön is, külügyminiszter úr.