Családi indíttatását, eddigi karrierjét tekintve ön lehetett volna a klasszikus fideszes, szerkesztette a Kommentárt, diplomáciai állást is vállalt 2011-ben. Mikor jött a kiábrándulás?
Nem akarom Fidesz-árvának tekinteni magam, egyébként amíg volt értékelhető jelenléte, az MDF-re szavaztam, általában a vesztes pártokra voksoltam.
A magyar jobboldal az elmúlt időszakban meglehetősen zárt, frusztrált politizálás felé indult el, sokban hasonlított a gömbösi nemzeti öncélúság programjához, ami – a történelmi tapasztalatokból is látszik – életveszélyes.
De szerencsére már nem működik, ezt a saját gyerekeimen is látom.
Volt baja a fideszes emlékezetpolitikával?
Azzal például nem, hogy Tisza-emlékművet avattak, Tisza István, ha kulturálisan nem is, de gazdaságilag manchesteri típusú liberális volt, sőt felismerte, hogy reformra van szüksége a rendszernek. Nem volt bajom a vármegyék visszahozatalával sem, de azzal sincs, hogy most visszatérünk a megyékre.
Nem szeretném magam bezárni egy skatulyába, pont az zavart a jobboldalon, hogy világnézeti zártság indult el.
