Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Választani lehet szerelem nélkül is. Ahogy autót szoktunk. Ha nem tesszük, döntenek helyettünk a szerelmesek.

 

Pavel Kuczynski grafikája

Nincs kire szavazni, jaj. Mindenki olyan gáz. A kormányzás szar, az ellenzék béna, különben is minden párt tele van ciki arcokkal, a programjuk meg kidolgozatlan, illetve hülyeségek vannak benne. Nincs is más megoldás tehát, mint kukit/puncit/kétfarkú kutyát rajzolni a szavazólapra, vagy elmenni helyette bulizni.

Vonzások és választások

Különös probléma ez. Azért különös, mert amúgy naponta választjuk a kicsit kevésbé szart. Felvágottat és háztartási gépet, tévéműsort, hírportált, autót és kütyüt.

Mindegyiknek van valami hibája. Gyenge minőség, korlátozott élettartam, rejtett hibák, szoftvergondok, vagy ha ezeket ki is tudjuk küszöbölni, akkor drága, sokat fogyaszt és hamar lemerül. Egyetlen termék van, amitől tökéletességet várunk el, és az a politikai párt. Ez azért van így, mert a betegség, az elhajlás lett a norma. A rajongás.

Egy autónál könnyedén tudomásul vesszük, hogy tankolni kell, sokba kerül, adózni kell utána, elromolhat, és nincs benne minden extra. De nem is akarjuk feleségül venni, hanem arra használjuk, amire való.

Nem kell bele szerelmesnek lenni. Kivétel ez alól a veteránautósok és márkabuzik szűk szubkultúrája, akiknek ez a hobbijuk, és így természetes, hogy szerelemből választanak. Viszont autót bütykölni egészséges hobbi, közjogi méltóságokért rajongani azonban veszélyes, önpusztító deviancia.

Mégis milliók érzik úgy, hogy addig nem választanak pártot, amíg nem találják meg a tökéleteset. A herceget fehér lovon. Pártában maradnak évről évre, mert finnyás ízlésükig senki sem érhet fel. Ha valaki szóról szóra felmondja, amit gondolnak a világról, amikor épp nem a tükör előtt illegetik magukat, akkor nekiállnak cikizni a bajuszát.

Vannak ezeken belül, akik direkte azért nem választanak, mert az annyira kispolgári, az igazán menő arc ezzel is demonstrálja nagyságát, hogy lebeg a pártok felett, mint Sólyom László, aki mellesleg addig lebegett, amíg le nem verték az égről. Ha elmenne választani, azzal lealacsonyodna, és még azt hinnék róla, hogy nem veti meg magasról ezeket a pojáca politikusokat, tehát nem is jobb arc náluk.

Vásárolj magyar árut!

A taxistól vagy a bármixertől érdekes módon nem tartózkodunk ilyen kínos távolságtartással, senki sem feltételezi ugyanis, hogy barátkozni vagy szeretkezni akarnánk velük. Üzletet kötünk. Ideje volna észrevenni, hogy a párt egy termék, és választani közülük nem igényel több odaadást, mint telefont, szalámit vagy autót venni. Még csak nem is presztízsáru, csak eszköz. De ugyanúgy nem mindegy, mint az autó vagy a telefon típusa. Tartós fogyasztási cikk.

Lásd még:
Wake the fuck up!

Magyarországon meghonosodott, sőt lassan egyeduralkodóvá válik az a képzet, hogy a pártválasztás érzelmi, becsületbeli és szellemi azonosulást jelent, rajongást, verekedést a telepi játszótéren amiatt, hogy melyik a jobb zene. Kétségtelenül vannak milliónál is többen, akik ebbe kétségbeejtően beleélik magukat. Ők tuti elmennek szavazni. Az a réteg, amelyik szerint a kormánnyal és a miniszterelnökkel érzelmi viszonyban kell lennünk, és ráadásul meg is találta az igaz szerelmet, na az biztos választó. Nyilván halmozottan hátrányos helyzetű emberek ők politikai tudatosság szempontjából, de attól még joguk van választani, és élnek is vele.

És ők fognak dönteni, ha a többiek elhiszik, hogy választani csak úgy lehet, ahogy ők teszik. Hogy a politizálás menetelést, ostoba ömlengést, feneketlen gyűlöletet, beszűkült tudatot és paranoiát jelent, és hogy nincs ennek alternatívája, csak ugyanez pirosban, zöldben meg barnában. Hogy nem elegendő kiválasztani azt, amelyik a legkevésbé para, amelyik egy kicsivel tisztességesebbnek tűnik, ahonnan hallatszik néha egy értelmes mondat, vagy legalább kérdés. Vagy aki annyit mond, hogy nem kell őbelé szerelmesnek lenni, nem is erre szerződik, mert nem ez a normális viszony hatalom és nép között. Megkeresni, szavazni rájuk, és aztán visszatérni a hétköznapokhoz anélkül, hogy onnantól mindenben egyet kellene érteni velük. Ha pedig nem teljesítik, amit elvártunk tőlük, akkor négy év múlva szívbaj nélkül szavazni másra. Ennyi az állampolgár dolga, nem az, hogy szeresse a miniszterelnökét.

Ha ezt sem teljesíti, akkor döntenek helyette azok, akik szerint viszont igenis szeretnie kell, különben rossz ember. Azután már nem lesz választása.