Zseniális, nem véletlenül tartjuk számon nagy jövő előtt álló politikusként. Szinte kész államférfi, jelenleg államúrfiként várja az idejét, vagyis a napot, amikor a főnök végre leteszi a lantot... vagy ha nem akarja, hát kiveszik a kezéből előzékenyen és kedvesen, és lekísérik a színpadról.

Nemcsak a marsallbot van a zsebében, hanem Kolumbusz tojása is. És ha problémát lát, van megoldása.

Probléma: mi és a barátaink szétlopjuk az állami tulajdont. Először feltöltjük a menedzsmentet lojális senkiháziakkal, aztán a segítségükkel számolatlanul hordjuk haza a közpénzt. Megoldás:

adjuk oda a vagyont végleg ugyanazoknak, akik most csak tessék-lássék lopkodnak belőle.

Ismerjük el, Lázár gondolatmenetében lenne igazság: aminek gazdája van, arra valaki legalább vigyáz. Tulajdonképpen ezért bukott el a szocializmus. A gond az összes többi részlettel adódik.

Ugyanis kinek adná szíve szerint azokat a földeket például Lázár János, ha rajta múlna? Nos, a legjobbtól kérdezzük, ugyanis túl van már egy ilyen tulajdonviszony-átrendezési műveleten, amit a mai napig trafikmutyiként ismerünk. Az még bravúrosabb is volt, mert ott az állam mesterségesen teremtett javakat – koncessziókat – azzal, hogy kihasította a dohánykereskedelmet a közlegelőből. Ezután pedig nagyvonalúan szétosztotta az engedélyeket a haveri körben. Hogy milyen alapon, annak bizonyítékait módszeresen megsemmisítették, ennek ellenére tök világos, konkrétan hangfelvétel van róla, hogy mi történt: „elkötelezett jobboldalinak kell lenni, az a lényeg”. A legjobb haver például kapott helyből ötszáz trafikot, de végül is megérdemelte, mert segített megírni a törvényt hozzá.

Szóval Lázár Jánosnak megvan ehhez a képesítése, talán a legnagyobb szakértője a végleges szétlopásnak, igazán hiteles tőle ez a felvetés. Különben is, ebben a ciklusban még egy szektort se nyúlt le. Tehát ha bízhatunk a képességeiben, akkor ahelyett, hogy a sok éhes bűnöző naponta csipegetne a közvagyonból, most kapnak egy-egy szép birtokot, aztán azzal jóllaknak. Már megint egy régi közgazdasági tétel: hal helyett hálót kell adni a rászorulóknak, hogy megtermelhessék maguknak, amit akarnak. Hát a rászorulók most nem szegényparasztok, mint régebbi földosztásoknál, hanem elkötelezett jobboldaliak, akiknek van miből megvenni a földet.

Külföldiek természetesen nem szállhatnak be, mert azok rossz gazdái lennének a magyar földnek, ellentétben a magyar nemessel, ezenkívül hozzák a varázslataikat és ördöngös gépezeteiket, ami tájidegen. Átláthatóságtól nem nagyon kell tartani, egyrészt megvan még a trafikügyből az iratmegsemmisítő, másrészt meg aki nagyon szaglászna, annak rámegy a gatyája is, aztán ott lobog majd valamelyik elkötelezett földesúr madárijesztőjén.

Van azonban egy alapvető különbség a dohánykereskedelem ellopása és a földosztás között. A trafiktörvényhez is hozzá kellett nyúlni utólag, bevallottan azért, mert a haveroknak nem fialt elég szépen az ebül szerzett jószág. A mezőgazdaság ennél is államfüggőbb. Már eddig is azért volt érdemes földbérletet mutyizni, mert a területalapú támogatást szépen el lehetett kokainozni. Ami a földön megterem, az csak a mellékes, és a legegyszerűbb kiadni valami parasztnak, hadd túrja, ha ahhoz van kedve.

Vajon mi történik, ha hirtelen egy csomó fideszes gennygóc földhöz jut?

Felvirágzik a mezőgazdaság? Dehogy, minek is virágoztassuk nehéz munkával, innovációval, fejlesztéssel, mint valami nyugati tőkés? Hol van az a csavaros magyar észjárástól? Nem sokkal egyszerűbb megszavaztatni, hogy adjanak még több pénzt traktorra, helikopterre vagy bármire, amit el tudunk számolni? Ennél terméketlenebb és fölöslegesebb beruházásokra is számolatlanul költjük a tízmilliárdokat, ha van mögötte elég erős érdekérvényesítő képesség: maga a miniszter ismeri el, hogy stadionokat azért építünk, mert Orbán Viktor „költ a hobbijára”. Az új földesuraknak ez nem a hobbijuk lesz, hanem a megélhetésük alapja. Úgyhogy jönnek majd a tőgyhöz pont ugyanúgy, ahogy azelőtt. Mi meg etethetjük a tehenet, amíg bírjuk.

Lázár János diagnózisa ettől még stimmel. Amivel gazdálkodnak, azt szétlopják – és az egész állammal gazdálkodnak. Most éppen földet osztanak.