Muszlim Európa
Európa egyre inkább az iszlám gyarmatává válik” – nyilatkozta Oriana Fallaci a „La Forza della Ragione” ("Az értelem ereje") címmel megjelent új könyvében. Az ismert olasz újságírónak igaza van: Európa, a kereszténység ősi erődítménye gyorsan meghátrál az iszlám elől – véli Daniel Pipes, a Közel-Keleti Fórum kutatóintézet igazgatója.
A hagyományaihoz és történelmi értékeihez egyre kevésbé kötődő Európa fokozatosan poszt- keresztény társadalommá válik. A hívő és vallásos keresztények száma a két legutóbbi nemzedék során olyan mértékben esett vissza, hogy egyesek Európát „az új sötét kontinensnek” nevezik. Nagy-Britannia mecseteit az elemzők becslése szerint hetente már többen látogatják, mint az anglikán egyház templomait. Emellett a „bennszülött” európaiak kihalásra vannak ítélve. Az Európai Unió népességének szinten tartásához minden asszonynak átlagosan 2,1 gyermeket kellene szülnie, ám az átlag csupán 1,5, és még ez is egyre csökken. Ha a jelenlegi népességi trend folytatódik, és a bevándorlás megszűnik, akkor egy tanulmány szerint a mai 375 milliós népesség 2075-re 275 millióra csökkenhet. Az EU-ban a munkaképes lakosság létszámának megőrzéséhez évente 1,6 millió bevándorlóra lenne szükség. A jelenlegi, dolgozó-nyugdíjas arány megőrzésérhez évente 13,5 millió bevándorlóra lenne szükség!
Az üres teret elfoglalja az iszlám, kitöltik a muszlimok. A kereszténység törékeny, miközben az iszlám erős, magabiztos és ambíciózus. Amíg az európaiak idősebb korban képtelenek reprodukálni magukat, addig a muszlimok fiatalon nagy számban teszik ezt. Az EU tagországaiban a lakosságnak mintegy 5 százaléka, közel 20 millióan vallják magukat muszlimnak. Ha a jelenlegi trend folytatódik, a szám 2020-ra eléri a 10 százalékos arányt. Elképzelhető, hogy ha azok, akik nem muszlimok, az új iszlám rend elől megfutamodnak, az európai kontinensen néhány évtizeden belül többségbe kerülnek a muszlimok. Ha ez megtörténik, a nagy katedrálisok egy elmúlt civilizáció emlékeként jelennek majd meg, legalábbis addig, amíg egy szaúdi típusú rezsim mecsetekké nem alakítja át vagy egy tálib típusú fel nem robbantja azokat. A nagy nemzeti – olasz, francia, angol és más – kultúrák elenyésznek, és helyükre egy új, átmeneti muszlim identitás kerül, amelyben észak-afrikai, török, szubkontinentális és más elemek vegyülnek.
A régiónak most végbe menő, békés, a történelemben mindeddig példanélküli átfordulása egy másik civilizációba hajlamossá tehet bennünket, hogy ne törődjünk a figyelmeztető hangokkal. Mindenestre még van esély ennek a folyamatnak a megállítására, ám ennek valószínűsége idővel csökkenni fog. Íme, néhány lehetséges út, amivel e trend megállítható:
Változások Európában, amelyek a keresztény hit újjászületéséhez, a születésszám növekedéséhez, illetve a bevándorlók kulturális asszimilációjához vezetnek. E fejlemények elméletileg bekövetkezhetnek, ám nehezen képzelhető el, mi váltaná ki azokat.
Muszlim modernizáció: Idáig nem egészen kimutatott okok miatt (nők magasabb képzettsége? Abortuszok elszaporodása? A magasabb életszínvonallal járó önző, gyermekekről lemondó magatartás?) a modernizáció a születési arányszám drasztikus csökkenéséhez vezet. Ha a muszlim világot modernizálnák, Európa vonzereje csökkenne.
Bevándorlás más forrásokból. A keresztény latin-amerikaiak többé-kevésbé lehetővé tennék, hogy Európa megőrizze történelmi identitását. Bevándorló hinduk és kínaiak is elősegítenék a kultúrák sokszínűségét, és valószínűleg elejét vennék annak, hogy az iszlám vegye át az uralmat.
A jelenlegi trendek azt sugallják, hogy az iszlamizáció folytatódik, mivel az európaiak megerőltetőnek találják, hogy gyermekeket szüljenek, leállítsák az illegális bevándorlást vagy bővitsék bevándorlási forrásaikat. Ehelyett boldogtalanul a civilizációs szenilitást választják. Európa egyszerre érte el a béke és a virágzás példa nélkül álló magasságait és mutatta meg páratlan képtelenségét arra, hogy önmagát fenntartsa. (Wolfgang Lutz demográfus jegyzi meg, hogy "Ilyen negatív momentum ekkora méretekben példa nélküli a világtörténelemben.”). Elkerülhetetlen lenne, hogy a legsikeresebb társadalom - a kulturális önbizalom és utódok hiányában – elsőként teszi ki magát az összeomlás veszélyének? A sors fintora, hogy egy roppantul kívánatos élettér teremtése egyben biztos recept az önmegsemmisítéshez. Az emberi komédia folytatódik.
A szerző a Philadelphiában (USA) működő Közel-Keleti Fórum kutatóintézet igazgatója Ez a cikk megjelent a New York Sun május 11-ei számában