Jól fizet, de kockázatos az iraki vendégmunka
2 perc
2004.07.14. 15:38
Külföldi munkások ezrei dolgoznak ma már Irakban. Jó pénzt kapnak, de bőrüket viszik vásárra. A felkelők, illetve az al-Kaida nem ismer kegyelmet, az elfogott túszokat lefejezik.
Életüket kockáztatják új munkahelyükön azok a szerény körülmények közt élő amerikaiak, akik otthoni, rosszul fizető állásukat veszélyes, de jövedelmező, háborús területen végzett munkára váltják - írja a Los Angeles Times. Egy kisvárosi tűzoltó havi 1600 dolláros fizetése - ha Irakba szerződik biztonsági őrnek, vagy egyéb polgári alkalmazottnak - 9000 dollárig kúszhat, vagyis egyéves munkával megszabadíthatja családját a házra, autóra felvett hitelek nyomasztó törlesztésétől. "A családom könnyebben boldogul majd, ha kinn dolgozom. Bizonyos szempontból egy megvalósult álom ez” – idézi a Los Angeles-i napilap Darrin Grantet, egy háromgyermekes, tapasztalt mentő-tűzoltót, aki azt is elismeri: nehéz hónapok várnak rá Irakban.
Az Egyesült Államok nyugodt kisvárosaiban sokan gondolkodnak Granthez hasonlóan, tűzoltók és rendőrök tömege kap az alkalmon, hogy civil munkát vállaljon a háborús zónában. Horry megyében Grant mellett egy héten belül két újabb tűzoltó mondott fel. A kisváros helyi rendőrőrsétől az elmúlt tél folyamán hét munkatárs távozott, a szomszédos megyékből még hatan távoztak a testülettől. Az okok minden esetben hasonlóak: ezek az emberek látszólag az amerikai álom szerényebb változatát élik (biztos munkahely, elfogadható ház, étel, ruházkodás, játékok a gyereknek), valójában azonban - gyakorta másodállást vállalva - igencsak meg kell küzdeniük a fennmaradásért.
A katonákat adó családok eleve tisztában vannak azzal, hogy a munkával együtt járnak a sérülések és a halál is. A fegyveres erőknek kész programjuk van a szerencsétlenül járt katonák családjának megsegítésére, jogi és pénzügyi tanácsadókkal, s gyermekgondozó szolgálattal. Az Irakban szerencsét próbáló tűzoltók-rendőrök családtagjai azonban - szeretteik megsebesülésekor, illetve elvesztésekor - nem részesülhetnek ilyen szolgáltatásokban.
Az iraki munkát vállaló munkásoknak nagy kockázatot kell vállalniuk a magas fizetésért. Az észak-karolinai Blackwater USA négy munkatársát néhány hónapja az iraki tömeg meglincselte, holttestüket meggyalázta. Az üzletemberként és tolmácsként kinn tartózkodó Nicholas Berget és Kim Sun Il-t lefejezték gyilkosaik, csakúgy mint Paul M. Johnson mérnököt. Tavaly tavasz óta több mint 90 szerződéses munkás vesztette életét és ennél is többen sebesültek meg Irakban, útszélen elhelyezett bombák jóvoltából. Az amerikai cégek alkalmazásában lévő ötvenezer szakember, munkás célpontjává vált a túszok lefejezését videoüzenetben közhírré tevő, ezzel „kampányoló” emberrablóknak, akik eszközként használják őket a külföldi csapatok távozásának kikényszerítésére.
Az Irakban dolgozó munkások otthoni fizetésük többszörösét kapják, komoly prémiumokkal, nagy részét adómentesen. Érthető tehát, ha az Egyesült Államok legalacsonyabb fizetéseit kínáló déli államokból indulnak legtöbben szerencsét próbálni. Míg a toborzás üzemszerűen zajlik (a munkatársakat a kiküldetést megelőzően egyhetes tréningben részesítik, azután repülhetnek is a háborús övezetbe), az amerikai városkák közbiztonsági szerveinek egyre nagyobb gondot jelent a jól képzett alkalmazottak pótlása. A helyi munkaadók furcsa helyzetben találják magukat: a külföld konkurenciájával kell megküzdeniük.
Az Egyesült Államok nyugodt kisvárosaiban sokan gondolkodnak Granthez hasonlóan, tűzoltók és rendőrök tömege kap az alkalmon, hogy civil munkát vállaljon a háborús zónában. Horry megyében Grant mellett egy héten belül két újabb tűzoltó mondott fel. A kisváros helyi rendőrőrsétől az elmúlt tél folyamán hét munkatárs távozott, a szomszédos megyékből még hatan távoztak a testülettől. Az okok minden esetben hasonlóak: ezek az emberek látszólag az amerikai álom szerényebb változatát élik (biztos munkahely, elfogadható ház, étel, ruházkodás, játékok a gyereknek), valójában azonban - gyakorta másodállást vállalva - igencsak meg kell küzdeniük a fennmaradásért.
A katonákat adó családok eleve tisztában vannak azzal, hogy a munkával együtt járnak a sérülések és a halál is. A fegyveres erőknek kész programjuk van a szerencsétlenül járt katonák családjának megsegítésére, jogi és pénzügyi tanácsadókkal, s gyermekgondozó szolgálattal. Az Irakban szerencsét próbáló tűzoltók-rendőrök családtagjai azonban - szeretteik megsebesülésekor, illetve elvesztésekor - nem részesülhetnek ilyen szolgáltatásokban.
Az iraki munkát vállaló munkásoknak nagy kockázatot kell vállalniuk a magas fizetésért. Az észak-karolinai Blackwater USA négy munkatársát néhány hónapja az iraki tömeg meglincselte, holttestüket meggyalázta. Az üzletemberként és tolmácsként kinn tartózkodó Nicholas Berget és Kim Sun Il-t lefejezték gyilkosaik, csakúgy mint Paul M. Johnson mérnököt. Tavaly tavasz óta több mint 90 szerződéses munkás vesztette életét és ennél is többen sebesültek meg Irakban, útszélen elhelyezett bombák jóvoltából. Az amerikai cégek alkalmazásában lévő ötvenezer szakember, munkás célpontjává vált a túszok lefejezését videoüzenetben közhírré tevő, ezzel „kampányoló” emberrablóknak, akik eszközként használják őket a külföldi csapatok távozásának kikényszerítésére.
Az Irakban dolgozó munkások otthoni fizetésük többszörösét kapják, komoly prémiumokkal, nagy részét adómentesen. Érthető tehát, ha az Egyesült Államok legalacsonyabb fizetéseit kínáló déli államokból indulnak legtöbben szerencsét próbálni. Míg a toborzás üzemszerűen zajlik (a munkatársakat a kiküldetést megelőzően egyhetes tréningben részesítik, azután repülhetnek is a háborús övezetbe), az amerikai városkák közbiztonsági szerveinek egyre nagyobb gondot jelent a jól képzett alkalmazottak pótlása. A helyi munkaadók furcsa helyzetben találják magukat: a külföld konkurenciájával kell megküzdeniük.