Ős-konceptuális összművész és az öko-art prófétája – a világhírű Agnes Denes munkái a Szépművészetiben
7 perc
2025.04.30. 12:30
2025.04.30. 12:31
A rendkívül magas kort megért, külföldön világsztárrá lett, a képzőművészetbe radikálisan újat hozó női alkotóink között – a 97 éves korában elhunyt Reigl Judit és 99 évesen távozott Molnár Vera mellett – tartjuk számon a New Yorkban élő 94 éves Agnes Denest. A költészet, természet, művészet, matematika, filozófia, jövőkutatás iránt egyformán érdeklődő, s ezeket lenyűgöző alkotásokban egyesítő polihisztor Denest profetikus munkái miatt több amerikai kritikus Leonardóhoz hasonlította.
Agnes Denes 2008-as, Ludwig múzeumbeli tárlata után 17 évvel láthatjuk nagyszabású, új művekkel is kiegészült életmű-kiállítását Budapesten. A Logika rendszerei – a rendszerek logikája című, június 1-ig nyitva tartó kiállítás, melynek kurátora Kumin Mónika, részletesen vezeti végig az érdeklődőket a rendkívüli érzékenységű alkotó látnoki erejű munkáin.
A Budapesten, 1931-ben született művész a II. világháború alatt családjával Svédországba költözött. Itt alkotta meg, tizenévesen, első környezetfilozófiai munkáját, a később továbbfejlesztett Bird Projectet, melyben a vándormadarak – „a világ migránsai”– közösségét az emberekéhez hasonlította. Az ötvenes években végül az Egyesült Államokban telepedett le. Kezdetben a költészet és a filozófia érdekelte, ám soknyelvűsége miatt úgy döntött, a vizualitás biztosabb terep lesz számára; munkáit később összegzően vizuális filozófiaként aposztrofálta.
Az 1960-as években indult alkotói karrierje: a konceptuális művészet kezdeti időszakának egyik legjelentősebb alakja lett, mára több mint 450 kiállításon vett részt világszerte. 1968-ban hozta létre Rizs/Fa/Temetés (Rice/Tree/Burial) című munkáját a New York állambeli Sullivan megyében, mely az első nagyszabású, helyspecifikus mű az ökológiai művészet történetében. Számos egyetemen tanít, ezek közül több intézmény a díszdoktorává avatta, köztük az M.I.T. Haladó Vizuális Tanulmányok Központja (The Center for Advanced Visual Studies) is.
Több irányzat úttörője, de makacsul és játékosan áll ellen bármiféle kategorizálásnak. Alkotásai közt egyaránt megtalálhatóak az elmélyült írásművek; a hihetetetlen könnyedségű, ám precíz, műszaki rajz-szerű aprólékos grafikák, valamint a nagyszabású, esetenként többgenerációnyi léptékű land art alkotások és időkapszulák. Művészi gyakorlatát a tudomány, a filozófia, a nyelvészet, a pszichológia, a történelem, a környezetvédelem és a zene vizsgálata egyaránt jellemzi. Közösségi ökoprojektjeinek kimeríthetetlen gazdagsága, egyszerre metafizikai és matematikai koncepciókra épülő rendszerei kápráztatóak. Munkái kifinomultságáról és a társadalmi-politikai kérdések iránti mély elköteleződéséről árulkodnak: úgy késztetnek kritikai gondolkodásra, hogy egyidejűleg bravúros esztétikai élményt nyújtanak; s nagy részük egyben az emberiség jövőjének biztosítására tett megoldási javaslatként is értelmezendő. Agnes Denes életműve egyfajta – provokatív, egyben szemet gyönyörködtető – kommunikációként is felfogható.
A művészet szerepéről sokszor sok helyütt fejtette ki véleményét, mely szerint a szellem, az értelem, a kutatás, a tudomány, a filozófia, a költészet és az intuíció termékeny egyesítését kell véghez vinni.
„A művészet az egyensúly fenntartója, amely képes a lét legnagyobb kérdéseire választ keresni, és lehetőséget ad arra, hogy az emberi szellem a legmagasabb rendű gondolatokban és látomásokban fejezze ki önmagát.”
A művésznek pedig felelősséget kell vállalnia embertársaiért, meg kell kérdőjeleznie a status quót, gondolkodási folyamatokat kell kiváltania és elindítania, formáló, mozgató erőnek kell lennie a jövő alakításában. Saját művészetét ekképp határozta meg: „Célom, hogy olyan érzékelési nyelvet hozzak létre, amely lehetővé teszi az információ áramlását egymástól elidegenedett rendszerek és tudományágak között, felszámolva a művészet határait, hogy új asszociációk és érvényes analógiák váljanak lehetővé.”
Az ezen kritériumokat maradéktalanul teljesítő, a többi közt a mesterséges intelligenciát, az internetet megjósoló munkái mellett jellemző alkotásai a különféle piramisok. Ezek véleménye szerint eredendően is szimbólumok vagy metaforák: az emberi tudást és a lét ellentmondásait testesítik meg, továbbá civilizációs jelentéssel bírnak. Technika, építészet, kultúrtörténet és spiritualitás egyesül bennük. Piramis-munkái filozófiai rajzok, melyek a kiállításon szintén bemutatott háromszögrendszerekből indulnak; és egy idő után a nehéz monumentalitásból kiszabadítva finom, légies formákká válnak. Vannak köztük jövőbeli várostervek is, melyek önfenntartó, önregeneráló településeket jelenítenek meg.
Agnes Denes fontos témái az emberi élet és a természet ciklusai, valamint az, hogy mi az ember dolga a természet rendjében, hogyan állítható helyre a kapcsolat ember és természet között. Univerzális fogalmazásmódra törekszik, ezért az alkotói folyamatba sokszor von be közösségeket, így született legemblematikusabb munkája, a Manhattan pénzügyi központjában létrehozott Búzamező – szembesítés (Wheatfield – A Confrontation). A páratlan projekt 1982 tavaszán és nyarán, négy hónapos munka során született meg. Agnes Denes előzetesen felkérést kapott köztéri szobor létrehozására, melyre válaszul egy építési szeméttel és törmelékkel borított, egyhektáros területet – a mai Battery Park City és a World Financial Center helyén, a Wall Street és a World Trade Center ikertornyai közelében – önkéntesek segítségével megtisztított, beszórt termőfölddel, majd művelés alá vont: búzát termesztett rajta.
Az esemény akkora szenzációnak számított, hogy híre még a vasfüggönyön túlra is eljutott: a korabeli Népszava is beszámolt róla – mesélte el a kurátor, Kumin Mónika egy tárlatvezetés alkalmával. A projekt véghezvitele rendkívüli kitartást és fegyelmet igényelt. Előfordult, hogy kórokozók támadták meg a búzatáblát, s a helyzetet csak úgy tudta megmenteni a csapat, hogy a kalászokat egyenként tisztították végig. Mire eljött az aratás ideje, sok New York-i sírva fakadt, annyira megszerette a búzamező látványát.
A mű szembesítés és paradoxon egyben: a pazarlással konfrontálja a pénz központjában a mezőgazdasági termelést, a tékozlással a nélkülözést. A learatott gabonát olyan országokba küldték, ahol éhínség dúlt. S egy másik éles ellentét: a felhőkarcolók és a betonrengeteg szomszédságába a búzatáblának köszönhetően apró élőlények, állatok költöztek be a vetés után.
„Manhattan a világ leggazdagabb, legprofibb, legsűrűbben lakott és kétségkívül legizgalmasabb szigete. Itt megkísérelni két hold búzát elültetni, fenntartani és learatni – miközben drága ingatlanokat ’pazarlunk’ és akadályozzuk a rendszer ’gépezetét’ – olyan kihívás volt, amely szándékosan ment szembe a megszokottal. Ez az arcátlanság kellett a paradoxonhoz, amit kerestem. Őrültség volt. Lehetetlen. De rávilágított arra, hogy újra kell gondolnunk a prioritásainkat, és meg kell értenünk: ha nem bíráljuk felül az értékrendszerünket, az élet minősége – sőt maga az élet – kerülhet veszélybe… A Búzamező szimbólum volt, egyetemes fogalom” – írta a projektről a művész.
A művészeti projektet fotósorozat dokumentálta, melynek egyes darabjai – főleg azok, melyeken az Ikertornyok is látszanak – mára az élet és a társadalom hangsúlyainak helyes megválasztásán elgondolkodtató internetes mémekké váltak. A páratlan vállalkozást Denes azóta többször megismételte, például tavaly nyáron Baselben, a műkereskedelem emblematikus eseménye, az Art Basel központi terén.
A környezetművészeti munkák és a piramisrajzok metszetében helyezhető el az 1996-ban a nyugat-finnországi Ylöjärviben található területen megvalósított Fahegy – élő időkapszula (Tree Mountain – A Living Time Capsule) című matematikai–ökológiai alkotás. Itt Agnes Denes egy kizsigerelt, ipari bányaterületen biológia rehabilitációt hajtott végre: talajcsere után mesterségesen kialakított, szabályos piramisszerű dombra spirális alakzatban, a napraforgó magok elhelyezkedésének mintázata alapján, 11 ezer darab finn fenyőt ültetett el – 11 ezer ember segítségével. Ők és örököseik birtokolják és ápolják a fákat, a projekt 400 évre szól. Az elkészült munkát Finnország elnöke avatta fel, aki négy évszázadnyi jogi védettséget garantált a műnek.
Kimeríthetelen ötlettárának szellemes és elgondolkodtató intellektuális játékai azon rajzok is, amelyek a Földgolyót torzítják precíz matematikai figurákká: az ábrák hol egy csigaházra, hol egy fánkra, hol egy hotdogra emlékeztetnek. A mű manipulációja a tudományos tények illuzórikus voltára hívja fel a figyelmet „Izometrikus rendszerek izotropikus térben” címmel. Szintén a tudományos tény és a művészi invenció határán helyezkednek el a természet rejtett struktúráit kutató újraszínezett röntgenképei vagy épp azon munkája, melyen egy rizsszem kicsírázását dokumentálja 300-szoros nagyításban, s a művészi fotósorozat egyes darabjain a csírázó növénykezdemény kimondottan antropomorfikus formákat vesz fel.
A kiállításon Agnes Denes legutóbbi művei is láthatók, melyek a fény – mint formákat átlényegítő rejtett intelligencia – természetét kutatják; ezeket a „fénypillangókat” már számítógépes grafikával hozta létre.
Munkái a jövőbe tekintve szólnak a mához; a már fentebb említett, a jövő nemzedéke számára elhelyezett időkapszuláit gyarapítja az a most készülő mű is, melyhez bárki csatlakozhat, ha kitölti a Szépművészeti Múzeum oldalán található, Agnes Denes által összeállított, az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdőívet. A válaszokat összegző alkotást a Városligetben fogják elhelyezni.
A kiállítást egy The Future is Fragile, Handle With Care (A jövő törékeny, bánj vele óvatosan) feliratú zászló zárja, mely egy, a pandémia hatására készült szélesebb projekt része volt: Londonban a Tate Britain előtt, Velencében egy lagúna felett, Budapesten a Szépművészeti Múzeum homlokzatára feszítették ki – s itt is maradt, jelenleg a budapesti intézmény gyűjteményének darabja.
„Ellentétben a hangyákkal és a méhekkel, amelyek viselkedése genetikailag programozott, az embereknek fel kell ismerniük és újra kell gondolniuk saját szerepüket a társadalomban. Ez egészséges önértékeléshez, önszeretethez és az emberiség iránti szeretethez vezet. Van választásunk”
– összegezte saját, a törékeny jövő megóvására tett javaslatát Agnes Denes.
A művésztől származó idézetek forrása: agnesdenesstudio.com.
Nyitókép: Búzamező – szembesítés: Szemétlerakó, Battery Park, Downtown Manhattan – A mezőn álló Agnes Denessel, 1982 Forrás: Agnes Denes, a Leslie Tonkonow Artworks + Projects, New York és az acb Galéria