A láthatatlan mikroorganizmusok nyomában
2 perc
2004.08.10. 13:03
Egyre több tudós, köztük Sean Nee skót kutató vélekedik úgy, hogy a biológiai sokszínűség megőrzésére tett erőfeszítések során figyelemmel kell lenni a mikroorganizmusokra is, amelyek az élő anyag alighanem legnagyobb tömegét és faji változatosságát adják. Foglalkozni kell a láthatatlan világgal.
A csillagászok régóta tudják, hogy a világegyetem tömegének nagyobbik része láthatatlan előttünk. Az úgynevezett sötét anyag létére és mennyiségére csak a kozmikus háttérsugárzásból lehet következtetni. A biológusok most kezdik egyre hangosabban propagálni saját „sötét anyag elméletüket”. Az emberi szemnek láthatatlan mikroorganizmusok óriási mennyiségben és hihetetlen faji változatosságban lepik el a Földet. A biodiverzitás, a biológiai sokszínűség fenntartására tett erőfeszítések során azonban eleddig figyelmen kívül hagyták őket.
A földi élet kezdetén, amikor ezek a szervezetek megjelentek, „gyakorlati okokból” láthatatlanok maradtak (mikro méretekben is remekül elboldogultak), akárcsak a csillagászok sötét anyaga. A legmeglepőbb, hogy máig sem került sor számos, már ismert mikroba alapos vizsgálatára, miközben a mikrobiológusok meg vannak győződve róla, hogy számtalan, még felfedezetlen faj hemzseg körülöttünk.
Az Edinborough-i Egyetem kutatóját, Sean Nee-t idézi a Christian Science Monitor: a tudós szerint botrányos a mikróbakutatás elhanyagolása, miközben a biodiverzitás fenntartása miatt aggodalmaskodik a világ. Nee jogosnak tartja az ökológusok figyelmeztetését, miszerint gyors egymásutánban tünnek el a fajok, és a káros folyamatoknak hathatós intézkedésekkel kell útját állni. A meghozott intézkedések azonban egyelőre csak a magasabb rendű állatok és növények látható világával foglalkoznak. Nee a Nature-ben tett nyilatkozatában rápirít az ökológusokra, amiért a láthatatlan mikrobák világának figyelmen kívül hagyásával beszélnek a biodiverzitásról, holott ,-- mutat rá, -- sokkal változatosabb és messze több fajt számlál a láthatatlan világ, mint az a flóra és fauna, amelynek tagjairól nap, mint nap hajlandóak vagyunk tudomást venni.
Néhány biológus arra a következtetésre jutott, hogy a baktériumok bizonyos fajai jóval kisebbek, mint bármilyen ismert létező organizmus. Olavi Kajander és Neva Ciftcioglu, a finn Koupio Egyetemről már 1998-ban azt állították, hogy találtak egy ilyen szuperkicsiny valamit. A bizonyítékok azonban a rendkívül konzervatív tudományos világ számára nem voltak elég meggyőzőek, így bejelentésükben sokan kételkedtek.
Jelenleg John Lieske és kutatócsoportja a rochesteri Mayo klinikán foglalkoznak a témával, s négy éves kutatásuk eredményeként olyan „gyanús” anyagra bukkantak, amely meggyőző bizonyítékokat produkál annak élő voltára. Képes lemásolni magát és úgy tűnik, van DNS-e is. A kételkedők szerint azonban ez nem komoly bizonyíték, mert az anyagmorzsák lehetnek akár élettelen kristályok is. Azonban jó 60 éve a legtöbb szkeptikus ugyanezt állította a vírusokról is, amelyeket ma már a bolygónkon lévő legváltozatosabb életformákként ismernek el.
A növények tápanyaggá alakítják a napenergiát. A növények és állatok egyaránt oxigénnel égetik el ezt a tápanyagot, hogy az életfunkcióikhoz szükséges energiát felszabadítsák. A mikrobák azonban más technikákat is alkalmaznak. Néhányuk például fémeket „lélegezik be”, hogy életben maradjon, míg mások ammóniát és nitrátot égetnek el a fennmaradásáért. A látható élet tehát a napenergiától, mint alapvető energiaforrástól függ, míg a mikrobák a szervetlen vegyi anyagok energiáját is fel tudják használni.
A földi életet megérteni, anélkül, hogy számításba vennénk a láthatatlan mikrobák világát olyan, mint felfogni a csillagok univerzumát, anélkül, hogy tudomást vennénk a világegyetem minden sarkában gigantikus gravitációt gerjesztő „sötét anyagról”.
„Le kell vetkőzni azokat az előítéleteket, amelyek nagyrészt csak a látható életre koncentrálnak, s számításba kell venni a mikrobák világát, hogy megérthessük, hogyan működik bolygónk ökoszisztémája”- figyelmezteti a tudósvilágot Sean Nee.
A földi élet kezdetén, amikor ezek a szervezetek megjelentek, „gyakorlati okokból” láthatatlanok maradtak (mikro méretekben is remekül elboldogultak), akárcsak a csillagászok sötét anyaga. A legmeglepőbb, hogy máig sem került sor számos, már ismert mikroba alapos vizsgálatára, miközben a mikrobiológusok meg vannak győződve róla, hogy számtalan, még felfedezetlen faj hemzseg körülöttünk.
Az Edinborough-i Egyetem kutatóját, Sean Nee-t idézi a Christian Science Monitor: a tudós szerint botrányos a mikróbakutatás elhanyagolása, miközben a biodiverzitás fenntartása miatt aggodalmaskodik a világ. Nee jogosnak tartja az ökológusok figyelmeztetését, miszerint gyors egymásutánban tünnek el a fajok, és a káros folyamatoknak hathatós intézkedésekkel kell útját állni. A meghozott intézkedések azonban egyelőre csak a magasabb rendű állatok és növények látható világával foglalkoznak. Nee a Nature-ben tett nyilatkozatában rápirít az ökológusokra, amiért a láthatatlan mikrobák világának figyelmen kívül hagyásával beszélnek a biodiverzitásról, holott ,-- mutat rá, -- sokkal változatosabb és messze több fajt számlál a láthatatlan világ, mint az a flóra és fauna, amelynek tagjairól nap, mint nap hajlandóak vagyunk tudomást venni.
Néhány biológus arra a következtetésre jutott, hogy a baktériumok bizonyos fajai jóval kisebbek, mint bármilyen ismert létező organizmus. Olavi Kajander és Neva Ciftcioglu, a finn Koupio Egyetemről már 1998-ban azt állították, hogy találtak egy ilyen szuperkicsiny valamit. A bizonyítékok azonban a rendkívül konzervatív tudományos világ számára nem voltak elég meggyőzőek, így bejelentésükben sokan kételkedtek.
Jelenleg John Lieske és kutatócsoportja a rochesteri Mayo klinikán foglalkoznak a témával, s négy éves kutatásuk eredményeként olyan „gyanús” anyagra bukkantak, amely meggyőző bizonyítékokat produkál annak élő voltára. Képes lemásolni magát és úgy tűnik, van DNS-e is. A kételkedők szerint azonban ez nem komoly bizonyíték, mert az anyagmorzsák lehetnek akár élettelen kristályok is. Azonban jó 60 éve a legtöbb szkeptikus ugyanezt állította a vírusokról is, amelyeket ma már a bolygónkon lévő legváltozatosabb életformákként ismernek el.
A növények tápanyaggá alakítják a napenergiát. A növények és állatok egyaránt oxigénnel égetik el ezt a tápanyagot, hogy az életfunkcióikhoz szükséges energiát felszabadítsák. A mikrobák azonban más technikákat is alkalmaznak. Néhányuk például fémeket „lélegezik be”, hogy életben maradjon, míg mások ammóniát és nitrátot égetnek el a fennmaradásáért. A látható élet tehát a napenergiától, mint alapvető energiaforrástól függ, míg a mikrobák a szervetlen vegyi anyagok energiáját is fel tudják használni.
A földi életet megérteni, anélkül, hogy számításba vennénk a láthatatlan mikrobák világát olyan, mint felfogni a csillagok univerzumát, anélkül, hogy tudomást vennénk a világegyetem minden sarkában gigantikus gravitációt gerjesztő „sötét anyagról”.
„Le kell vetkőzni azokat az előítéleteket, amelyek nagyrészt csak a látható életre koncentrálnak, s számításba kell venni a mikrobák világát, hogy megérthessük, hogyan működik bolygónk ökoszisztémája”- figyelmezteti a tudósvilágot Sean Nee.