Macskafogó

Belpolitikai válsággal indul neki az EU-tagságnak a tízes bővítés politikai és gazdasági "nagyhatalmának" elkönyvelt Lengyelország. Leszek Miller miniszterelnök két és fél évi kormányzás után - március 26-án tett ígéretéhez híven - vasárnap, az uniós csatlakozás másnapján lemondott hivataláról. "Büszke vagyok arra, hogy egy olyan kormányt irányíthattam, amely lehetetlennek tűnő feladatot teljesített" - utalt leköszönő beszédében az 58 éves reformkommunista politikus kormányának legfőbb érdemére, Varsó uniós csatlakozására.

Valóban az EU-tagság volt Miller koalíciós kormányának egyetlen kézzelfogható eredménye. Miller - aki a koalíciót vezető Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) pártelnökségéről még februárban lemondott - a rendszerváltás utáni másfél évtized legnépszerűtlenebb politikusaként vonul vissza. Hasonló népszerűtlenséggel kénytelen szembesülni a korrupciós botrányok által megtépázott, gazdasági téren tehetetlennek és erőtlennek bizonyult, a költségvetési hiány elszaladása folytán szociális megszorításokra kényszerülő, 14 hónapja immáron kisebbségben kormányzó koalíciója. Ily módon a rendszerváltás nyolcadik kormányának két pártja, a magát szociáldemokrataként meghatározó kommunista utódpárt SLD, valamint a Munka Uniója (UP) - a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint - a következő választáson valószínűleg a parlamentbe sem jut be.

Hacsak valami csoda nem történik, a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az ősszel, egy évvel az esedékes előtt, parlamenti választást kell rendezni. Aligha valószínű ugyanis, hogy a megüresedett miniszterelnöki posztra Aleksandr Kwasniewski államfő által még vasárnap kinevezett, a pénzügyminiszteri tisztet két ízben, az előző és a mostani SLD-vezetésű kormányban betöltő, ma már pártonkívüli Marek Belka képes lesz a 460 fős szejmben a kormányalakításhoz szükséges többséget az alkotmány szabta két hét alatt megszerezni. Belka helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy amikor Miller bejelentette távozását, iraki megbízatását - egy éve az újjáépítést irányító Koalíciós Átmeneti Hatóság gazdaságpolitikájának felelőseként dolgozott - hátrahagyva azonmód hazatért, és azóta is a kormányalakításról folytat megbeszéléseket.

Hiába tárgyalt azonban szinte minden érintett politikussal személyesen, a 13 parlamenti párt közül mindeddig csak három biztosította támogatásáról leendő kormányát. Ily módon mindössze 187 képviselő szavazatát tudhatja maga mögött, miközben hivatalának elnyeréséhez a mandátumoknak legalább a felére, azaz 230 voksra lenne szüksége. A mindenféle koalíciós együttműködést elutasítók táborába jelenleg 172 mandátumot birtokló nyolc párt - köztük a legnagyobb ellenzéki erő, a rendszerváltó Szolidaritásból formálódott jobbközép-liberális Civil Platform (PO) - tartozik. A hazai és a nemzetközi üzleti élet által támogatott Belka ugyanis programjában és személyi összetételében az előzőével szinte megegyező kormányt kíván a parlament elé terjeszteni.

A parlamenti többség megszerzéséhez Belkának meg kell nyernie az SLD korábbi koalíciós partnere, a Lengyel Parasztpárt (PSL) 37, valamint az SLD-ből március végén kivált Szociáldemokrata Párt (SDPL) 34 képviselőjének a támogatását. Az agrártermelők érdekeit képviselő PSL-t azzal próbálja magához édesgetni, hogy leendő kormányában három - az agrár-, az igazságügyi és a környezetvédelmi - tárcát egyelőre üresen hagyott. A PSL nem egységes, állítólag legalább tíz képviselője szívesen Belka mellé állna. A többieket azonban - pedig esélytelenek a következő parlamentbe való bejutásra - visszatartja, hogy a Kwasniewski kiválasztottjának számító Belka a költségvetési hiány visszaszorítását célzó Jerzy Hausner gazdasági miniszter nevével fémjelzett, népszerűtlen szociális megszorításokat tartalmazó gazdasági csomag végrehajtása mellett tör lándzsát.

A szakadár SLD-képviselők viszont épp a Hausner-csomag miatt hajlanának Belka támogatására. Szavazatukat emellett ahhoz a feltételhez is kötik, hogy hozzák előre a választásokat, amit Belka elvet, mondván, kormányának legalább egy évre van szüksége az eredmények felmutatásához. Bármelyikük elutasítása esetén a mérleg nyelvének szerepét ismét a 22 független képviselő töltheti be, akikre talán számíthat is, hiszen amióta a Miller-kormány kisebbségbe került, a sorsdöntő szavazásokkor ők biztosították a koalíció parlamenti többségét.

A politikusnak kevésbé, sokkal inkább technokratának tartott Belka pozícióját a leginkább az rontja, hogy nemcsak a szakadár SLD-képviselők, hanem a parlamenti pártok többsége is előrehozott választást akar kierőszakolni. A belpolitikai káoszt csak fokozza, hogy - amint a leendő kormány megítélésében - ebben sem képesek egységes álláspontot kialakítani. Pénteken, az uniós csatlakozás előestéjén négy ellenzéki párt a szejm feloszlatását kezdeményezte, ám az ehhez szükséges kétharmados többséget nem sikerült összehozniuk. Pedig a politikai csatározásokba belefáradt, az uniós csatlakozás kiszámíthatatlan hatásaitól tartó, a rekordmértékű, 20 százalék körüli munkanélküliség miatt elégedetlen lakosság is a parlamenti erőviszonyokat felforgató előrehozott választás mellett teszi le a voksát.

Ajánlatos lenne elkerülni az idő előtti választást - vélekednek viszont politikai megfigyelők, emlékeztetve rá, hogy a közvélemény-kutatások népszerűségi listáján közel 30 százalékos támogatottsággal az EU-ellenes, populista Andrzej Lepper vezette Önvédelem (SO) nevű párt áll az élen. A szejmben jelenleg 31 képviselővel jelen lévő párt vezetője annak köszönheti népszerűségét, hogy fűt-fát ígér a teljesen kiábrándult lengyeleknek: mindenkinek alanyi jogon járó 900 zloty (1 zloty = 52 forint) támogatást havonta, 50 százalékos adót az évi 100 ezer zloty felett keresőknek, a nemzeti valuta leértékelését az export fellendítése céljából, a privatizáció leállítását, a jegybanki valutatartalékok szétosztását. Ilyen körülmények között politikai megfigyelők arra próbálják rávenni a legnagyobb ellenzéki pártot, a Szolidaritásból több áttételen keresztül kinőtt PO-t, tegye félre a múltból fakadó ellenérzéseit, és támogassa a Belka vezetésével felálló koalíciót.

A politikai bizonytalanság elhúzódására lehet ugyanakkor számítani, hiszen az előrehozott választások kiírásáig is hosszas procedúrára van szükség. Az alkotmány értelmében a mostani fiaskó esetén a szejm jelölheti ki az új kormányfőt, ám ha az kudarcot vall, ismét Kwasniewski államfő próbálkozhat egy újabb jelölttel, akinek megszavazásához elegendő a szejm jelen lévő - nem pedig az összes - képviselőjének a többsége. Ha ez sem járna sikerrel, az államfőnek fel kell oszlatnia a parlamentet, és akkor kell - 45 napon belül - előrehozott választást kiírnia, amire így az ősz előtt aligha kerülhet sor.

TÁLAS ANDREA