A sós vízbe pottyant disznótól az ünnepi asztalig: hogyan lett a húsvét főszereplője a sonka?
10 perc
2025.04.18. 17:30
A kínaiak úgy tartják: a sonkát is ők találták fel. Egy dolgot azonban elrontottak: nem volt hozzá ünnepük. Nem mintha a sonkának a nyugati világban bármi köze lenne bármilyen ünnephez, ma mégis ez a húsvéti asztal főszereplője. Miért alakult ez így, és hogyan születtek meg a világ legjobb sonkái? Kis sódartörténet húsvét előtt, főzési jó tanácsokkal.
Egyszer egy vad disznó (esetleg vaddisznó) legelés közben (esetleg vadászok elől menekülve) sós tóba (netán a tenger vizébe) esett. Mire az emberek észrevették, már meg is fulladt szegény pára, ők pedig jobb híján megfőzték (esetleg megsütötték). És rájöttek, hogy milyen jó is a végeredmény. Így született meg a sonka – tartja egy spanyol, egy francia, egy német és még jó pár kultúrában létező történet.
A legendának sok köze nem lehet a valósághoz, egy dolgot mindenesetre jól mutat: a sonka az az élelmiszer, amelyet a világ különböző részein annyian megalkottak, és senki nem tudja, hogyan is.
Persze az előzmény megvan: a sertést egymástól teljesen függetlenül kezdték el háziasítani Kínában és a Közel-Keleten. Az már érdekesebb, hogy sonkát is gyakorlatilag ugyanolyan recept alapján készítettek a világ két végén – és naná, hogy a kínaiak is a vízbe fúlt disznóra vezetik vissza az eredetét. A tésztával ellentétben azonban nem annyira vita tárgya, ki is az igazi innovátor, amire adja magát a magyarázat: Európában nagyjából fogalmunk sincsen arról, hogy Kínában is kifejlesztettek olyan sonkát, amelyik pont úgy néz ki, mint az európaiak, de fel is veheti a versenyt az itteni legjobbakkal.
A leghíresebb a csöcsiangi Csinhuában gyártott sonka, ez az egy fokkal hihetőbb legenda szerint úgy született meg, hogy a Szung-dinasztia idején, valamikor a 11-12. században harcba induló hazafiak észrevették: a magukkal vitt sózott hús íze idővel egyre jobb lett – írja Fuchsia Dunlop Invitation to a Banquet című könyvében. Egy kínai leírás ehhez mindehhez azért fontosnak tartja megjegyezni, hogy a 14. században Kínában járó Marco Polo a csinhuaiaktól tanulta és hozta el Európába a sonkakészítés technikáját. Bár saját elbeszélésén túl arra sincs igazából bizonyíték, hogy az itáliai utazó egyáltalán megfordult volna Kínában, a történet nem is itt bicsaklik meg. Hanem ott, hogy Kínától nyugatra már évezredekkel korábban ismerték a sonkakészítés fortélyait.
