Ki megy, ki nem?

Az eredeti tervek szerint már készen kellene állnia. Az Orbán-kormány 2001 októberében jelentette be, hogy 2004-ben a dél-pesti Duna-parton, a Nemzeti Színház mellett átadják az úgynevezett Millenniumi Városközpontot, benne egy kongresszusi központtal és kulturális tömbbel, amelyben hangversenyterem, a Modern Magyar Művészetek Múzeuma és a magyar folklórt ápoló Hagyományok Háza nyer majd elhelyezést. Az ötlet - és a pénzszerzés dolga - Demján Sándor üzletemberé. A kulturális tömb a TriGránit-csoport beruházásában készül, tervezett költsége 24 milliárd forint, ami időközben 32 milliárdra módosult, és mintegy 20 milliárd már bele is épült. Ám a jelek szerint még mindig messze a befejezés.

A parlament kulturális bizottsága idén márciusban tartott épületbejárásán még betonfalak, csupasz vezetékek között bóklásztak a látogatók, s már szó sem volt a májusi nyitásról. Az építkezésre egyébként az állam 52 milliárdos garanciát vállalt, a beruházás költségét - bérleti díj formájában - tíz év alatt vállalta visszafizetni, ám a Draskovics-csomag miatt a kulturális tárca megállapodott Demjánnal, hogy az idén mégsem kezdik meg a törlesztést. Az első részletet így várhatóan csak jövő januárban kell majd kifizetnie a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, és - mint azt a beruházó Duna Sétány Székház Kft. ügyvezetője, Sokorai István is megerősítette a HVG-nek - szó van arról, hogy a tízéves futamidőt harminc évre módosítják. Miután csúszik a törlesztés, a beruházó sem siet az átadással: a megnyitás jelenleg tervezett időpontja 2005. március 15.

Időközben az épület hasznosításával kapcsolatos elképzelések is megváltoztak. Lekerült a napirendről a Modern Magyar Művészetek Múzeuma létrehozásának terve, hiszen nincs hozzá saját gyűjtemény. Szóba került, hogy a Nemzeti Galéria egy része költözzék az új helyre, esetleg Vasilescu János hányatott sorsú magángyűjteményét helyeznék el itt. Végül a kormányváltás után, 2002 őszén - egy szakmai bizottság javaslatára - az a döntés született, hogy a Ludwig Múzeum költözzön le a budai Várból. A Nemzeti Hangversenyterem és a Hagyományok Háza akkor még biztos további lakónak tűnt az irdatlan betontömbben, amely egy pályázaton a Művészetek Palotája nevet nyerte el.

A választás nem tűnt rossznak, a Ludwig Múzeum jelenlegi elhelyezése ugyanis nem megfelelő a jelentős értékű gyűjteménynek, míg az új épületben például korszerű lég- és világítástechnika lesz. Ám kiderült, hogy a Művészetek Palotáját sem igazán a Ludwig igényeinek és adottságainak megfelelően tervezték. "A műtárgyaknak jó dolguk lesz, az embereknek kevésbé" - mondta a HVG-nek Néray Katalin főigazgató, aki a napokban a kulturális tárcához intézett levélben foglalta össze fenntartásait. Az irodák szűkösek, számuk kevés, az új helyen feleannyi hely állna a Ludwig stábja rendelkezésére, mint a Várban, s emiatt számos szolgáltatásról, például a nyilvános foglalkozásokról le kellene mondaniuk. A TriGránit kommunikációs igazgatója, Takács Ildikó szerint azonban az irodák száma és nagysága megfelel "a nemzetközi múzeumi gyakorlatnak", inkább a Ludwig dolgozóinak létszáma túl magas.

A fő probléma azonban nem az elhelyezés: az intézmény majdani pénzügyi önállósága forog kockán, amit a főigazgató a jelek szerint joggal óv a majdani üzemeltető, a Művészetek Palotája Kft. jogosítványaival szemben. "Nem mindegy, ki dönt például a konferenciaterem hasznosításáról, ami korántsem lényegtelen kérdés a múzeum szakmai munkája szempontjából. A jelek szerint a döntés az üzemeltető joga lesz" - mondja Néray, aki úgy látja, a dolgok mai állása szerint az intézmény megkérdezése nélkül hozhatnának rá vonatkozó döntéseket. Az idei évre 256 millió forintos állami támogatás mellett 33 milliónyi saját bevételt tervező múzeum gazdálkodása, szakmai munkája szempontjából pedig cseppet sem lényegtelen, mennyiben függ majd az épületegyüttes üzemeltetését végző, a magánszférával együttműködni kívánó kft.-től. Arról is csak utólag értesültek, hogy a kivitelező Arcadom Rt. sajtófotó-pályázatot hirdetett, azt ígérve, a győztes műveket a Ludwig első ottani tárlatán mutatják be.

Hasonló aggályok miatt mondta vissza beköltözését a magyar folklórt ápolni hivatott Hagyományok Háza is. Az Állami Népi Együttest is magában foglaló intézmény igazgatója, Kelemen László még júniusban intézett levelet Hiller István miniszterhez azzal, hogy ők inkább mégis a Corvin téri székházukban maradnának. Sérelmezték, hogy az eredetileg nekik szánt színházterem programját nem ők, hanem az üzemeltető kft. állítja majd össze. A miniszter elfogadta a kérést, és - Kelemen László közlése szerint - megígérte, hogy az állam tíz év alatt 2-2,5 milliárd forint értékben a Budai Vigadó épületét felújítja.

A Művészetek Palotájában a Hagyományok Háza helyét így a Nemzeti Táncszínház (NT) foglalná el. Török Jolán igazgató szerint külföldi vendégprodukciók mellett kiemelkedő hazai tánctársulatok előadásait hívnák meg, miközben arra is ígéretet kaptak a kulturális tárcától, hogy a táncszínház jelenlegi játszóhelyét, a Várszínházat is megtarthatják. A NT beköltözését Kiss Imre, a Művészetek Palotája Kft. vezetője is megerősítette a HVG-nek, hozzátéve, a színházterem a táncosok által lefoglalt évi száz estén kívül dzsesszkoncerteknek, népzenei előadásoknak és másfajta rendezvényeknek is helyet ad majd.

Egy ilyen komplex művészeti központ irányításához mindenképpen szükség van egy koordináló szervre - mondta a HVG-nek Szilvásy György, a kultusztárca közigazgatási államtitkára, hozzátéve, érdeklődéssel várják az érintettek hosszú távú szakmai koncepcióját. Abban egyébként egyetértés van, hogy önmagában azzal nem is lenne különösebb baj, hogy a Művészetek Palotája jövendő arculatát a majdani üzemeltető alakítja. Feltéve, ha pontosan ki lennének jelölve a határok, milyen mértékig maradnak gazdái saját területüknek a közös fedél alá beköltöző kulturális intézmények. A kiszemelt lakók azonban attól tartanak, hogy a bevételközpontú szemlélettel a kultúra mellett a gagyi is könnyen beköltözhet a Művészetek Palotájába.

MAGYAR PÉTER