Bolognai magyar módra

Alighanem rekordot dönt az oktatási tárca az új felsőoktatási törvény előkészítésénél: egyes számítások szerint jelenleg éppen a törvénytervezet 21. változata tekinthető érvényesnek. Csak novemberben négy új variáció került a szakmai szervezetek elé, s nyilván változni fog a szöveg a parlamenti vita során is: az Oktatási Minisztérium (OM) ígérete szerint a törvénytervezet még a tavaszi ülésszak februári megnyitása előtt eljut a képviselőkhöz.

A dokumentum kalandos előélete is mutatja, milyen heves harc dúl a felsőoktatás átalakítása körül, a lassan két éve folyó vita pedig nyilván még új erőre is kap majd, amikor a parlament tárgyal róla. A sok szövegváltozat ellenére annyi biztosnak tűnik, hogy - az európai felsőoktatási rendszerek összehangolását célzó úgynevezett bolognai folyamat keretében (lásd Az új logika című írásunkat) - alapjaiban változik meg a magyar felsőoktatás évszázados rendszere.

Főképp az egyetemek számára lehet keserves a változás - ezért az ő körükben a legnagyobb a tiltakozás is. A főiskolák eddig is olyan gyakorlatorientált képzést folytattak, amelynek a végén - általában hat félév után - a munkaerőpiacon versenyképes diplomát kellett a diákok kezébe adniuk; tőlük annyi pluszt követel az új rendszer, hogy erősíteniük kell az elméleti tárgyakban. Az egy-egy diákot eddig általában tíz félévben oktató egyetemeken viszont szinte mindent fel kell forgatni, hogy félidő után - általában a hatodik, de legfeljebb a nyolcadik félév végén - ők is "munkaerőpiac-képes" diplomát adhassanak hallgatóiknak. Sok helyütt már azt sem könnyű kitalálni, mi legyen ez az "első diploma"; a bölcsészképzésben például - miniszteri rendelet értelmében - az alapképzés után még nem adhatnak tanári oklevelet, azt csak a második ciklus, a mesterképzés végén lehet majd kiállítani.

Az alapképzéssel szemben azonban csak az egyik követelmény az, hogy a végén használható diplomához jusson a diák. A másik elvárás az oktatás olyan átalakítása, hogy aki akar, zökkenőmentesen folytathassa tanulmányait "mesterszinten". Csakhogy e két követelmény között ellentét feszül, mivel a mesterképzésben nyilván az "elméletibb" tárgyakat fogják oktatni, holott eddig az elméleti alapozás az első években történt.

Az új képzési szisztéma kritikusai szerint nem lehet mindenkit gyakorlatorientált alapképzésben részesíteni, amikor számos kiváló képességű fiatal eleve azért választja az egyetemet, hogy ott magasabb szintű képzésben részesüljön, s a végén ennek megfelelő diplomát kapjon. A részükre már az első pillanattól másfajta oktatás lenne szükséges - mondják a bírálók -, mint azoknak, akik hat félév után elbúcsúznak az intézménytől. Egyes egyetemek abban vélik megtalálni a kiskaput, hogy az alapképzés második évétől majd kettéválasztják a tanulókat, külön oktatási programot állítva össze azoknak, akik alkalmasnak tűnnek a mesterképzésben való részvételre. Csakhogy ezzel éppen a lényeget ügyeskedik ki a bolognai receptből, a szintek közötti átjárhatóságot: így az alapképzésben részt vevők többsége eleve nem tanulhat olyan tárgyakat, amelyekre szüksége lenne utóbb, a mesterképzésben. Hasonló a helyzet azokkal, akiket a főiskolákon "alapképeznek", hiszen majd nekik is meg kell adni a lehetőséget a továbblépésre.

A tavasszal tehát a diákok úgy adják be felvételi jelentkezésüket, hogy nemigen tudhatják, mit kapnak majd a következő években a kiválasztott intézményben. Néhány helyen mindenesetre már idén szeptemberben az új szisztéma szerint kezdik a tanítást, a jövő évtől pedig ez mindenhol kötelezően így lesz - az eddigiek szerinti oktatást már nem is lehet meghirdetni.

A minisztérium ügyetlensége miatt azonban veszélybe került az idei indulás, mivel decemberben az Alkotmánybíróság (AB) - Dávid Ibolya MDF-es pártelnök indítványa nyomán - alkotmányellenesnek nyilvánította a képzés megkezdését lehetővé tévő jogszabályokat (HVG, 2004. december 11.). Az OM ugyanis az újfajta struktúrát az új törvényben szerette volna szabályozni, az azonban a szakmai ellenállás miatt nem került időben a parlament elé. Menteni akarván a menthetőt, az OM - jogtechnikailag nem valami elegánsan - belegyömöszölt hát a régi, jelenleg hatályos felsőoktatási törvénybe egy új paragrafust, mely szerint a miniszter engedélyezheti a törvénnyel ellentétes képzések indítását is. E felhatalmazás alapján született meg tavaly nyáron a többciklusú képzésről szóló rendelet, amely már akkurátusan szabályozta a 2006-tól kötelezően beindítandó alapképzést. Az AB viszont úgy találta, hogy a képzési reform alapjait törvényben kell megfogalmazni, ezért megsemmisítette a régi törvénybe illesztett új paragrafust és a teljes rendeletet is.

A tűzoltással próbálkozva az OM még most is a könnyebbik végén fogja meg a dolgot: mivel az AB formai okokból mondott nemet a jogszabályokra, a minisztérium az - éppen terítéken lévő - költségvetési törvényhez beadott módosító indítványokkal íratta át újra a felsőoktatási törvényt. Ez azonban nem biztos, hogy elég lesz. Dávid ugyanis nemcsak formai, hanem tartalmi kérdésekben is az alkotmányellenesség megállapítását kérte beadványában, ezt viszont az AB - megelégedve a formai okok miatt kimondott vétóval - nem vizsgálta, így ennek tárgyalása még hátravan, ha az MDF elnöke fenntartja indítványát.

Az oktatási tárca számára tehát létfontosságú, hogy a parlament mielőbb elfogadja az új törvényt, amelyre a szakmai szervezetek többsége november végén, nagy nehezen, igent mondott. Igaz, a 25 egyetem közül hétnek a rektora - köztük a nagy tudományegyetemeké, mint az ELTE-é, a Pécsi Tudományegyetemé, a Szegedi Tudományegyetemé s mellettük például a Semmelweis Egyetemé és a Miskolci Egyetemé - még mindig a tervezet ellen foglalt állást. Az ő súlyuk és érdekérvényesítő képességük pedig messze meghaladja a támogatókét, így további komoly harcra lehet számítani.

A képzési rendszer gyökeres, a hagyományokra fittyet hányó átalakításán kívül a nemmel szavazó egyetemek azzal az új irányítási rendszerrel sem értenek egyet, amelyet az OM a bolognai reformmal egy csomagban kényszerít rájuk (a hét nem állami egyetemet az irányításátalakítás nem érinti, így őket nyilván könnyebb volt rávenni, hogy igent mondjanak a tervezetre). A tárca ugyanis nem engedett abból, hogy a törvény - az oktatást "az élethez" közelítendő - "idegenek" kezébe adja az egyetemek vezetését: az úgynevezett irányító testület (it) tagjai csak az intézménytől független emberek lehetnek, kivéve az elnököt, aki egyszersmind az intézmény rektora.

Engedett viszont a tárca az it összetételével kapcsolatban. Korábban az OM azt akarta, hogy ő maga nevezhesse ki a testületek tagjainak többségét, a mostani verzió szerint viszont már csak kettőt, illetve hármat állítana a hét vagy kilenc it-tagból; a többit az egyetem oktatóiból álló szenátus választhatná. Ám ezek a tagok is csak külsősök lehetnek, ráadásul a szenátus utóbb vissza sem hívhatja őket, mivel ahhoz az it összes tagjának a szavazatára lesz szükség. Tehát az egyetemek vezetése gyakorlatilag az intézmény akaratától függetlenül működik majd, márpedig az it nem akármekkora hatalmat kap: e testület dönt majd a költségvetésről éppúgy, mint a gazdaságtalan tevékenységek leállításáról vagy a szervezeti felépítésről.

RIBA ISTVÁN