„Az életnek nincsen értelme, az életnek gyönyörűsége van” – 90 éves lett Csányi Vilmos, akit a kíváncsiság tart fiatalon

„Kiskoromban gyakran mondták a felnőttek, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik! Ezt a szöveget már akkoriban is felháborítónak találtam, főleg, mivel nagyon szerettem kíváncsiskodni. Nos, Csányi Vilmos létezése végképp megcáfolja ezt a bölcsességet. Egész életében kíváncsi volt, mégse öregedett meg hamar, sőt egyáltalán nem öregedett meg. Ő az élő bizonyíték: a gyerekeket letorkoló szólásnak, legalábbis felnőtt emberek esetén, éppen az ellenkezője igaz: a kíváncsiság frissen, fiatalon tart, akár kilencven évig és azon túl is.”

Így kezdte Nádasdy Ádám nyelvész, költő az előszót, amit az ismert etológus és gondolkodó Kíváncsiságom története című önéletrajzi – vagy ahogyan ő nevezte, egyfajta elme-fejlődéstörténeti – könyvének ünnepi kiadásához készült. Csányi Vilmos ugyanis idén május 9-én ünnepli 90. születésnapját.

Fazekas István

Csányi élete utolsó művének szánta az említett könyvet – amelyből életútja mellett azt is megismerhetjük, hogy mit gondol az állati és a mesterséges intelligenciáról, a teremtésről és az evolúcióról, az emberi közösségekről, a nyelv keletkezéséről és a hiedelmekről, a technológiai fejlődésről, valamint a globális társadalomról –, de azóta már három újabb művét adták ki, és gyanítjuk, ezeket is újabb kötetek követik majd, így újabb évfordulókat lehet majd ünnepelni.

A MOMkultban közel hétszáz ember gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljen az etológussal, valamint azokkal a barátokkal, ismerősökkel, tudóstársakkal, akik személyes történeteikkel rótták le tiszteletüket a születésnapos előtt. Míg nagyon sok méltató szó elhangzott, Csányi – aki saját bevallása szerint inkább az esemény végén beszélt volna – az első kérdésre válaszolva elmondta,

a sikeres élet tele van kudarcokkal, és ezek határozzák meg, hogy az ember mire viszi.

Csányi Vilmos tapasztalatból beszél: míg sokan a legendás tudóst, szerzőt és tudománykommunikátort, ismeretterjesztőt látják, az út számára is göröngyös, kanyargós volt, akadtak buktatók. Mint a könyvében is ír róla, amikor például csapatával elkezdtek etológiával foglalkozni, az eredményeikről szóló első cikkek közül sokat visszadobtak, mert a bírálók nem hitték el, az azokban leírtakat. Vagy ahogyan Csányi Vilmos fogalmazott, a szakma azt gondolta, hogy idióták.

És ha hiányzott is a támogatás, a száműzöttek boldogságával éltek, és csodálatos időszak volt ez – ahogy Miklósi Ádám Széchenyi-díjas magyar biológus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja fogalmazott. A száműzöttséget szó szerint is kell érteni, sokáig ugyanis az Alsógödi Biológiai Kutatóállomáson dolgoztak, a Magatartásgenetikai Laboratóriumból lett Etológia Tanszék csak 2000-ben költözött a lágymányosi egyetemi kampuszra.

A csapat életében a másik fontos fordulópontot az jelentette, amikor a Science folyóiratnál úgy döntöttek, közlik az egyik kutatásukat, ami bizonyította, hogy a kutyák és a gyerekek közös tulajdonsága, hogy reagálnak a tanításra. „Kiderült, hogy nemcsak elfogadták a cikket, hanem hozzátettek egy négyoldalas interjút is, ami a tanszék munkatársaival és a szakmánk vezető kutatóival készült.

Ebben jelent meg a szőrös gyerek kifejezés, és az is, hogy elindítottuk a kognitív etológiát. Bombasiker volt

– idézi fel Csányi visszaemlékezésében.

Ekkor a 2000-es években jártunk, amikor Csányi Vilmos már híresség volt. Jól példázza ezt Kubinyi Enikő története is. Mint az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa, az MTA doktora elmesélte, amikor az 1980-as években kislány volt, édesanyja mindig elkiabálta magát, hogy „Csányi”, amikor a tudós feltűnt a képernyőn, igaz, ő maga nem értette, hogy gyermekének „mi tetszik ezen az alakon”. A rajongás azonban nem múlt el, és amikor Kubinyi elsőéves biológus hallgató volt, megkereste példaképét, aki szakdolgozójává fogadta.

Az elmúlt bő harminc évben két dolgot tanult mesterétől: az egyik az, hogy nem érdemes olyat kutatni, amit úgyis tudunk, mert az unalmas, a másik pedig, hogy

az életnek nincsen értelme, az életnek gyönyörűsége van.

Ez a mondat kerül fel arra a padra is, amelyet a 90. születésnap alkalmából helyeznek el az ELTE Természettudományi Karán egy hársfa mellett, hiszen Csányi egyik novellájának, ami A lény és az őrző címet viseli, egy hársfa az egyik szereplője.

Véres Vilmos és a marxizmusparódia

Míg egyesek számára soha nem volt kérdés, hogy etológusok lesznek, van, aki Csányi Vilmosnak köszönheti, hogy ezt a tudományágat választotta, és ehhez elég volt mindössze egy vizsga. Topál József, az MTA doktora biztos volt abban, hogy ökológus lesz, már megvolt a diplomatémája, az is, hogy hol kezd majd dolgozni. Majd eljött az etológiavizsga, oktatója pedig megkérdezte, nem akar-e nála szakdolgozni. Erre mondják, hogy a többi történelem,

Véres Vilmos – ahogyan állítólag a diákok emlegették – egy újabb remek szakembert vett maga mellé.

De honnan a név?