Holtág - Taktikázás az államfőválasztás körül

A szocialista bírálók már nem kímélik Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt sem; elsősorban őt okolják a döntésképtelenségért. Állítólag a mostani konfliktushelyzet kialakulása részben arra a Szili és Gyurcsány között tavaly augusztusban létrejött hallgatólagos megegyezésre vezethető vissza, amely „miniszterelnökségért államfő-jelölést” tartalmazott.

„Túl korán és túl későn történt minden” - fogalmazott egy a szocialisták értelmiségi holdudvarhoz tartozó befolyásos személyiség arra célozva, hogy Gyurcsány a kormányfői poszt megszerzésének lázában túl korán, s valószínűleg nem is eléggé őszintén kötelezte el magát a házelnök államfői ambíciója mellett, és túl későn ismerte fel, hogy Szili jelöltségének visszavonása kezelhetetlen konfliktust gerjeszthet a pártban.

A jelölési válsághoz hozzájárult az a tény, hogy Szili tudatosan készítette fel magát a szerepére, és a párttagság megdolgozásával jelentős előnyre tett szert a pártelit azon tagjaival szemben, akik időközben az SZDSZ kikötéseire fogékonyakká váltak. Idejekorán megszerezte az MSZP befolyásos platformjainak, csoportjainak és alapszervezeteinek támogatását, az SZDSZ csökönyös ellenállását viszont mintha lebecsülte volna; ebben a jelek szerint az egész pártvezetéssel osztozik. Mára mindebből az látszik, hogy az ő jelöltségét negligáló merev SZDSZ-es álláspont ellenérzést vált ki a pártból, a legmagasabb döntéshozó testületek ellenben elbizonytalanodtak.

Új fejlemény, és cseppet sem kecsegtet sok jóval a holtpontról való kimozdulást illetően, hogy a szocialistáknál felszínre tört az eddig lappangó SZDSZ-fóbia; ennek markáns képviselőjeként lépett ma a nyilvánosság elé az a Suchmann Tamás, aki a Horn-kormány Tocsik-ügy miatt SZDSZ-es segédlettel megbuktatott tagja volt, ő mintegy „szocialista Tiborcként” másfél-évtizedes, még a rendszerváltáskor felgyülemlett sérelmeket olvasott Kunczéék fejére.

Gyurcsány Ferenc sokáig - okkal - megpróbálta magát kivonni a jelölési folyamatból, ám mára látnia kell: ha akarja, ha nem, egyfajta döntőbírói szerep hárul rá. A tét nagy: a szocialisták egysége és nem mellékesen 2006. A kormányfő szerencséjére nem kell számolnia kisebbségi kormányzás rémképével, mivel a szabaddemokraták segítségére siettek, és kijelentették: a koalíciót nem a köztársasági-elnökválasztásra hozták létre a szocialistákkal. Az SZDSZ egyébként is az elmúlt hetekben tett manőverek után mára passzív szemlélővé vált.

A kormányfő arra egyre kevésbé számíthat, hogy Szili visszalép; ez már csak a pénteki pártkongresszuson történhetne meg, s ki tudja, mennyire volna elegáns a vele nagymértékben szimpatizáló párttagság küldöttei előtt. Mindenesetre, ha Szili Katalin lesz végül a hivatalos jelölt, törékeny pallón kell átjutnia másik partra. Akárcsak a szocialistáknak, akiknek biztosítaniuk kell a megválasztáshoz szükséges parlamenti mandátumokat.

De egyelőre még saját soraik rendezése is nehézségbe ütközik.