Sötétség. Hangos zene. Látványos fényjáték. Kivetítőn az arc, amit mindenki jól ismert. Az arc, ami rengeteg érzést és jelentést hív elő. A tömeg a nevét skandálja, ritmusra, egyszerre. Hiába a látványos videókkal gazdagított műsor, mindenki rá vár.
Nem, ez nem egy texasi óriásgyülekezet, egy megachurch vasárnapi istentisztelete. Nem koncert, nem vallási eksztázis. Ez egy budapesti politikai rendezvény: a Harcosok Klubja – A kezdet. És bár nem mondják ki, valójában mindenki tudja: itt nem csupán kampányról, hanem hitről, rítusról és közösségi megélésről van szó. A magyar politikai tér egy új szakaszba lépett – ahol a politika nemcsak üzenet, hanem élmény, érzékszerveket, érzelmeket csúcsra járató műsor. Nemcsak vezetés, hanem hitgyakorlat, méghozzá annak legmodernebb verziója.
A modern politikai közösségek új formákat öltenek, amelyek már nem elégszenek meg a hagyományos pártprogramokkal vagy a közösségi médiás kampányokkal. A politika ma már nemcsak eszmékről és ígéretekről szól, hanem élményszerű közösségi létről, hitről, rítusokról és vezetőről. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban találkozunk párhuzamokkal a vallás és a politika között. A messiásvárás, a hívők, a szekták nem csupán találó metaforák: a vallás társadalomformáló ereje a meggyőzés hatékony eszközeiben rejlik. Miért ne alkalmazná ezt a politika? Ahogy az amerikai megachurchök újraalkották a vallásos élményt a modern világban, úgy nálunk is kialakulóban van egy új politikai egyház. Orbán Viktor nem a Harcosok Klubja Vidám vasárnapjával lett televíziós evangélistánk, ennél sokkal többről van szó, hiszen a Fidesz közössége már korábban is mutatott szektás vonásokat.
De hogyan néz ki ez a megachurch vonásokat öltött politikai szekta? Hogyan formálódik egy politikai közösség, amely már nem csak párt, hanem egy vallásos élmény, egy kultikus vezér köré épített társadalomszervező erő?
