Mondhatják, hogy fontos a természet, de nem tudják beépíteni a közgazdaságtanba – interjú Partha Dasguptával

A GDP félrevisz minket a gazdaság fejlettségének mérése során, mert nem számol egy nagyon fontos összetevővel, a természeti tőkével – állítja Sir Partha Dasgupta a Cambridge-i Egyetem közgazdász professzora, aki a kimerülő erőforrások kutatása felől indulva jutott el az egyes megújuló erőforrásokon keresztül a teljes földi bioszféra gazdasági szerepének kivesézéséig. 

2021-es, a brit kormány felkérésére készített jelentésében közgazdasági fogalmakkal világít rá az ökológiai válságra. A termelt tőke és a szellemi tőke – aminek gyarapodását mérjük, ennél fogva jelenleg elsődleges cél, és az elmúlt évtizedekben páratlan mértékben növekedett –, mellé behozza a természeti tőkét is – amit nem csak a végletekig (ki)használni szabadna, amint jelenleg zajlik, hanem felelős vagyonkezelőként gondozni. 

Ehhez a 2021-es jelentés megállapításai szerint

• vissza kellene vennünk saját igényeinkből – a jelenlegi életszínvonal fenntartásához 1,7 földre van szükség; 
• növelni a természeti területek, a biológiai sokféleség védelmét, a befektetéseket a természetalapú megoldásokba; 
• nem a GDP alapján kellene mérnünk a gazdasági teljesítményt, hanem beleszámolni a természeti tőkét, vagyis az „inkluzív jólétet” mérni; 
• mindehhez alaposabban és pontosabban kell nyomon követnünk a természeti tőke állapotát; 
• újragondolni a globális pénzügyi rendszert, amely jelenleg sokkal nagyobb összegekkel támogatja a természetpusztító beruházásokat, mint a természet megóvását;
• mindez persze nem várható el a piactól magától, ezért plusz forrásokat kell bevonni a védelemre: fizetnünk kellene a természeti erőforrások használatáért; 
• emellett olyanná kellene alakítani a döntési rendszert, ahol minden irányban áramlanak az információk; 
• és elő kell segíteni a környezeti nevelést, idősebb korban is, hogy legyen élő kapcsolatunk, ami alapján jobban számon kérhetjük az ezzel kapcsolatos politikai döntéseket.

Kedvenc metaforája a bioszféra gazdasági értelmezéséhez a halgazdaság. Az egy tó, amely értékes halfajnak ad otthont. A halaknak van egy bizonyos populációja, és bizonyos szaporodási rátája, amely pozitív. Ennélfogva profitot hoz: a többletet le lehet halászni, meg lehet enni. A tóban állandó a tápanyagmennyiség, de nem végtelen, ennél fogva a halpopuláció növekedése véges, ha túl nagyra nő, már nem jut elég tápanyag, így a számuk növekedése megáll, sőt bizonyos méret felett csökkenni kezd. Viszont be lehet fektetni – több tápanyagot adni, biztosítani az optimális körülményeket a gyarapodáshoz –, de ennek is vannak korlátai. A bioszféra a makroökonómiában pedig ilyen, de vegyesen teljesítő – hol termékenyebb, hol terméketlenebb területen fekvő, túlhalászott vagy jól kezelt – halgazdaságok sokasága. Mindez alapján végzi el számításait, amik azt mutatják: miközben a termelt és szellemi tőke gyarapodik a természeti tőke jelentősen csökken. 

Sir Partha Dasgupta

Reviczky Zsolt

A professzor a közelmúltban Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadást abból az alkalomból, hogy 2021-es jelentése magyarul is megjelent a PPKE Teremtésvédelmi Intézetének gondozásában, A biodiverzitás gazdaságtana címen.  Az előadásról szóló beszámolót itt találja. Partha Dasguptával utána készült rövid interjú.