Mennyit keres ma egy ügyvéd?

Tavaly az ügyvédek havi átlagkeresete 96 ezer forinttal volt kevesebb, mint a filozófusoké, 63 ezerrel, mint a gyógypedagógusoké, 20 ezerrel, mint a szociális munkásoké és négyezerrel, mint az ápolónőké. Legalábbis az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) statisztikája szerint. Az átlagos havi 128 590 Ft-os jövedelmet az is kérdésessé teszi, hogy míg a húszas éveiket taposó prókátorok papíron 193 ezret kerestek, addig az ötvenes éveik elején járók 53 ezret. Ha az ÁFSZ számai valósak lennének, a 9000 fő körüli magyar ügyvédnek mindösszesen 1,5 milliárdos bevétele lenne.

Ügyvédek száma néhány európai országban 2004-ben

	Ügyvédek száma	Ebből nő
Ausztria	4494	605
Belgium	12672	n. a.
Bulgária	10206	n. a.
Csehország	8937	3229
Dánia	4490	1037
Franciaország	34454	7523
Görögország	33727	15919
Hollandia	12 743	kb. 4842
Horvátország	2568	860
Írország	1479	537
Lengyelország	7672	kb. 2300
Magyarország	9200	kb. 3100
Norvégia	4296	815
Portugália	21726	10379
Románia	kb. 14800	kb. 7800
Svájc	7056	1387
Svédország	4129	757
Szlovákia	3831	1508
Szlovénia	962	340

Forrás: http://www.ccbe.org/

Ez azonban kevéssé valószínű, már csak azért sem, mert tavaly egyedül a kirendelt védők, a pártfogó ügyvédek és az ügygondnokok az igazságügyi költségvetésből közel 600 milliót kasszíroztak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kimutatása szerint. Márpedig a büntetőügyek többségét megbízásos ügyvédek viszik, nem beszélve a polgári, különösen a cégjogi ügyekről. Nem tűnik túlzásnak az sem, amikor az egyik nevét nem vállaló ügyvéd 50 és 100 milliárdra becsülte az ügyvédek és irodáik évi bevételét („50 és 100 között, de közelebb a 100-hoz”).

Számos legenda kering az ügyvédi jövedelmekről, a magyar ügyvédipar éves bevételéről. Ködoszlatásra kevés az esély, az ügy természetéből adódóan alig tudható valami, névvel szinte senki sem nyilatkozik. Az ügyvédi kamarák is tiltják, hogy az ügyvéd áraival reklámozza magát, de maguk is szigorú üzleti titokként kezelik azokat. Budapesten egyetlen ügyvédi irodáról tudunk, ahol a váróban – mint egy fogorvosnál – meg lehet ismerni a díjszabást.

Számos ügyvéd szerint túlságosan szigorúak és elavultak a kamara ügyvédi hirdetést tiltó rendelkezései. „Nem lenne jó, ha valaki úgy hirdetne, hogy ő a legjobb családjogász a városban, hiszen ezzel megtévesztené a klienseket. A reklám ügyében konzervatív álláspontot képviselek, és nem tartom elavultnak a szabályokat. Megengedjük például a honlapot és azt is, hogy azon tényszerű adatokat közöljön magáról az ügyvéd” – közölte a hvg.hu-val Horváth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Mint megtudtuk, a Gazdasági Versenyhivatal eljárást is folytat a kamara ellen a testület reklámszabályainak szigorúsága miatt. „Foggal-körömmel harcolok azért, hogy a versenyhivatalnak ebbe ne legyen beleszólása” – mondta a kamara elnöke.

„Magyarországon az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, tehát az ügyvéd annyit kér, amennyit jónak lát” – világosította fel a Jogi Fórum c. internetes szakportál fórumában az egyik háborgó hozzászólót Udvarhely Miklós ügyvéd. A külföldön élő kliensnek nem tetszett ugyanis, hogy egy szerinte egyszerű polgári ügyért ügyvédje 250 ezer forintot kért honoráriumként, és különösen azt sérelmezte, hogy az ügyvéd nem az elvégzett munkaórákat számlázta.  

A hozzászóló jogászok egyáltalán nem találták eltúlzottnak a negyedmilliós tarifát, sőt szerintük az kifejezetten méltányos. Elismerték, hogy nálunk az átalányóradíj egyáltalán nem általános, de 25–40 ezer közé becsülték azt a munkadíjat, amit a kollégák az ügyfelektől elkérnek.

A hvg.hu-nak több ügyvéd is megerősítette ezt az összeget, noha az is kiderült, a kezdő ügyvédek szerényebb, 15 ezer körüli tarifával számolnak. Jóval gyakoribb, hogy az ügyvéd az „ügyet árazza be”, megsaccolja, mennyi munkájába, idejébe kerül majd. Rosszmájúak szerint az igazi cápák inkább az ügyfelet árazzák be, vagyis a jellegében hasonló ügyért akár a többszörösét is elkérik a pénzesebb, de tájékozatlanabb klienstől.

Szintén ritkaságszámba megy a biztosítási jogászkodás. Ebben az esetben az ügyfél magánjog-szolgáltatást vesz igénybe, azaz átalánydíjat fizet az ügyvédi irodának. Külföldön ez megszokott, idehaza inkább csak rendszeres jogi tanácsokat vagy háttértanácsokat igénylő cégek élnek ezzel a lehetőséggel. A londoni City öt legnagyobb ügyvédi irodája, amely magát szívesen nevezi Magic Circle-nek („mágikus körnek”) például gyakran köt legnagyobb törzsügyfeleivel átalányszerződést – állítják, az évi 750 ezer font körüli díj mindenkinek megéri. A díjazás a briteknél is természetesen bizalmas, de az érdekeltek nagyon is jól ismerik a tarifákat, a nagy irodák nem mennek egymás alá, óvják a status quót.

A nemzetközi jogi irodák Budapesten is megvetették a lábukat, egy időben fiatal jogászok elsősorban hozzájuk vágytak. Úgy hírlik azonban, a borsosabb és tömeges privatizációs ügyletek megszűnésével az aranykor véget érni látszik náluk. Így az ambiciózus ügyvédjelöltek ma inkább a közismert magyar irodákba mennének. A Magyarországon tevékenykedő, EU-tagországban bejegyzett ügyvéd európai uniós jogászként dolgozhat idehaza. Abban az ügyben, ahol kötelező az ügyvédi képviselet, csak magyar ügyvéddel közösen dolgozhat. Három év után - ha megfelelően beszéli a nyelvet és ismeri a magyar jogot - kérheti felvételét a Magyar Ügyvédi Kamarába.

Giuseppe Arcimboldo: Az ügyvéd. Tyúkperektől a püspökfalatjáig

Magyarországon az is előfordul, hogy a jól menő ügyvéd kispénzű ügyfelek megbízását nem fogadja el, ezért a kliens olcsóbb prókátort keres. Ilyenek is akadnak bőven, amióta 1991-ben felszabadították az ügyvédi pályát, és az egykor a jogászi szakma „maszekjainak” tekintett hivatásrend ennyire rétegződött. Korábban az is meg volt szabva, hogy a megyékben és a fővárosban hány ügyvéd lehetett, akiknek aztán kötelezően ügyvédi munkaközösséghez kellett tartozniuk.

Ma alanyi jogon ügyvéddé válhat bárki, aki igazol egy irodát, a képesítését és a szakvizsgáját. „Ha valaki más jogi pályán mozog, például közjegyző, bíró vagy egy multinacionális cég jogásza, ám egyik nap az utcára kerül, akkor az ügyvédi pálya az, ami felszívja. Képzeljük el, milyen hátrányt okozhat például az, aki tegnap még rendőr volt, holnapután pedig elkezd házassági vagyonjogi perekben képviselni valakit” – magyarázza Magyar György ügyvéd. Szerinte a kevés üggyel rendelkező, de szakmailag gyenge „új hús” gyakran áron alul vállal ügyeket, ezért könnyen rászabadul a jogkereső közönség.

A „friss húsok” ma legnagyobb számban az egyetemekről kerülnek ki. A jogászoké ma talán a legkifizetődőbb felsőoktatási képzés. Egyrészt nagy a kereslet iránta, másrészt lényegében nincs eszközigénye, míg oktatóban nincs hiány. Ma nyolc egyetem ontja a végzett jogászokat, a potenciális ügyvédbojtárokat. 2000-ben 4377 jogászhallgatót vettek fel, míg idén még ennél is valamivel többet: 4469-et. Igaz ugyan, hogy a jogászdiplomával sok mindent lehet kezdeni, de mára lényegében az egyetlen szabad jogi pálya maradt: az ügyvédi. A bírósági fogalmazói állásokra olykor 25-en is jelentkeznek, míg ügyvéd mindenki lehet, aki teljesíti a feltételeket. A jogi szolgáltatást elsősorban éppen a kezdő ügyvédeknél lehet olcsóbban megúszni – a kuncsaftok őszinte örömére. Országosan jelenleg 3200 ügyvédjelölt van, ebből aránytalanul sok, 1800 a fővárosban. "Az ország gazdasági helyzetéhez képest tényleg sokan vannak ezen a pályán" - ismerte el a hvg.hu-nak Horváth Jenő elnök.

Persze olyan is előfordul, hogy tapasztalt, sőt menőnek számító ügyvédek dolgoznak messze a piaci ár alatt. „Ez történhet szociális okokból vagy az ügyfél fizetésképtelensége, netán csak időszaki fizetésképtelensége miatt. De az is megesik, hogy a hírnévszerzés miatt szab alacsonyabb árat a védő. Ha az ügyfele ismert ember, akkor általa könnyen az ügyvéd is nevet szerezhet, és ez a karrierje szempontjából nem elhanyagolható tényező” – állítja a szintén számos híres-hírhedt embert, köztük a Viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attilát is védő Magyar György, hozzátéve: nem tartja szerencsésnek, ha másfél éve pályán lévő kollégái vállalnak el nagyobb ügyeket az ismertség reményében. „A nagy publicitású ügyben megszólaló ügyvéd felelőssége hatványozott, hiszen tevékenysége az igazságszolgáltatás szereplőire vonatkozó következtetés levonására is alkalmassá válik” – magyarázta a hvg.hu-nak.

Bár általánosságban nem igaz, hogy a „büntetősök” nagyobbat kaszálnak, mint a polgári jogban vagy a cégjogban utazó ügyvédek, mégis vannak olyan büntetőügyek, amelyeknél az ügyvállalási költség magasabb, mint a polgári pereknél vagy a gazdasági társasági ügyeknél, ahol gyakran kialakult tarifák vannak – például egy egyszerű cégalapítás 100 ezer, míg cég módosítása általában 40-50 ezer forintra rúg.

A büntetőügyeknél általában abban állapodik meg az ügyfél és a védő, hogy az eljárás mely szakaszáig viszi az ügyet az ügyvéd, mondjuk például, az elsőfokú vagy jogerős döntésig. Az ilyen ügyekben is ismeretes a „sikerdíj” – éppúgy, mint egy házassági bontóperben vagy birtokvitában – a rendőrségi fogdából kihozott vagy a vártnál enyhébben megbüntetett terhelt szívesen fizet többet védőjének.

A kirendelt ügyeknél az ügyvédek honoráriumát a költségvetési törvényben határozzák meg, ez idén 3000 forint plusz a 25 százalékos áfa. A védő költségeket (utazás, parkolás, fénymásolás) is elszámolhat, ezt a megyéknél általában tételesen kell beadni a bíróságokhoz. A Budapesti Ügyvédi Kamara és a budapesti rendőrségek gyakorlata ehhez képest az, hogy a rendőrség mindenegyes honoráriumhoz automatikusan jóváír 30 százalékos költséget.

A kirendelés intézményét régóta bírálják, hiszen a rendőrség dönt arról, hogy az ügyvédi kamarák névjegyzékéből, kit kérnek fel a terhelt védelmére. Márpedig a rendőrség ellenérdekelt abban, hogy a védő „nagyon jól” végezze a dolgát. Ezért sokan úgy vélik, a kamaráknak kellene az ügyeket kiosztani.

Budapesti Ügyvédi Kamara címtáblája © Fazekas István

Sok ügyvédjelölt minimálbérre bejelentve dolgozik principálisánál, amit jó esetben zsebből egészítenek ki 120-130 ezer forintra. A mendemondák szerint a patvarista kora reggeltől késő estig gürizik. Több jelölt is állította a hvg.hu-nak, hogy a munkateher változó, van úgy, hogy valóban meg kell feszülni, hogy aztán jöjjön a lazább periódus. De ezt egyáltalán nem tartják elfogadhatatlannak, hiszen az ügyvéd munkája is ilyen.

Az is előfordul, hogy az ügyvédjelölt nemhogy fizetést nem kap, de még ő fizet azért, hogy ügyvédnél dolgozhasson. Nem ritka, hogy 100-200 ezer forintot is „kicsenget” egy-egy ambiciózus ügyvédjelölt, sokaknak azonban erre sincs lehetőségük, hiszen – ahogy azt végzős jogászok állítják – ilyen jelölti pozíciókba is sokszor csak kapcsolatokkal lehet bekerülni. Az is igaz, hogy a jelölt a legtöbbször szabad kezet kap, és saját ügyfélkört építhet, miközben használja a principálisa jogosítványait, gyakorlatban a szárazpecsétjét.

Összehasonlításképpen: Svájcban – ahol mintegy 7000 ügyvéd praktizál – korábban szintén a helyikhez mérve szélsőségesen alacsony bérrel, havi 500-800 frank közötti összeggel (mintegy 80-120 ezer forint) szúrták ki a  „széthajtott” gyakornokok szemét, ám jelenleg 1500 frank (240 ezer forint) egy jelölt minimálbére. Svájcban egy jól menő ügyvéd 1000 frankot (kb. 160 ezer forintot) is kereshet óránként.

A munkaadó ügyvéd és munkavállaló jelöltje gyakran kerül ellentétes oldalra, az ügyvéd érdekelt abban, hogy a jelöltje minél több munkát, minél kevesebb bérért végezzen el számára. Az asszimetriát az is növeli, hogy nagy a túljelentkezés a jelölti státuszokért – véli Pfeifer Tamás, a Budapesti Ügyvédi Kamara jelölti tagozatának alelnöke. Magát a tagozatot is ez a felismerés szülte, hogy a fővárosban tevékenykedő kétezer körüli létszámú ügyvédjelölt hatékonyabb érdekképviselethez jusson. A maga is jelöltként tevékenykedő alelnök elismerte: előfordulhat, hogy az ügyvédek kihasználják fiatal beosztottjaikat, de sokkal nagyobb problémának tartja, hogy a gyakorlat három éve alatt az is megtörténhet, hogy a jelölt nem ismerkedik meg a különféle jogterületekkel, a cégügyekre specializálódott ügyvédi irodában például nem találkozik közigazgatási vagy büntető ügyekkel. Pedig az ügyvédi törvény szerint a jelöltet olyan munkával kell ellátni, amelynek során elsajátíthatja az ügyvédi működéshez, illetve a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati ismereteket. Vannak persze jó példák is, sőt egyes irodákban még külön képzésre is sort kerítenek.

A piac mindenestre telítettnek tűnik, bár egyre több jogügyletben kötelező már az ügyvédi (vagy legalább a közjegyzői) ellenjegyzés, és a kuncsaftok közül is mindtöbben veszik igénybe a képzett jogi segítőket, a piac keresleti oldala lassabban nő, mint a kínálati. Az egy évtizedig az egyik legnevesebb emberi jogi szervezetnek dolgozó, és néhány hónapja a szabad piacra kilépő ügyvéd a hvg.hu-nak elmondta, hogy harmincéves jogi praxisával is igen csak résen kell lennie, ha talpon akar maradni a versenyben – fizetőképes ügyfélkör nélkül az ügyvédnek milliós havi honoráriumokra biztos nincs esélye.

Az ügyvédi társadalom krémjének havi nettó jövedelmét többmilliósra becsülik, az ügyvédi ranglétra alján állók, akik mellékállásban folytatják praxisukat nemigen keresnek többet 150 ezer forintnál. Persze ez is több, mint a statisztikákban szereplő 128 590 Ft.