Magánélet és szakmai karrier a menedzserszemmel

Az apáknak is időt kell szakítani a családjukra

Hogyan képzel el egy ideális karriert? A siker fogalmába Ön szerint mennyire tartozik bele a kiegyensúlyozott magánélet?

Zsolt: Ha az ember az ambícióit meg tudja valósítani a munkájában, ugyanakkor mindezt nem teherként éli meg, jól érzi magát a bőrében. A szakmai karrier és a magánélet esetében alapvetően más-más elvárás érvényesül. Van egy külső követelmény, ami arról szól, hogy az ember minél magasabb pozícióba kerüljön, komoly kihívásoknak feleljen meg. Ez jó esetben egyezik az illető saját elképzeléseivel. Néha az ember tudatosan eldönti, hogy egy bizonyos pontnál tovább nem szeretne továbblépni – itt jön be a magánélet kérdése. Olyan magánéletet szeretne, amelyben kiegyensúlyozottan és boldogan élhet a családjával. Ma azonban igazából nem elvárás, hogy a magánéletben is sikeresek legyünk, tönkremehet valakinek a magánélete, mégis, ha a munkahelyén eredményeket ér el, sikeresnek tartják.
Júlia: Az ideális karrier számomra elsősorban azt jelenti, hogy örömöt találjak a munkámban. Bár a klasszikus értelemben karriernek nevezett úton is elég jól haladok, hosszú távon a cél az, hogy fejlődjek, inspiráljon, motiváljon a munkám. Nagyon tudatosan terveztem a pályaválasztást, az egyetemi szakosodást, és azt is, hogy milyen típusú cégeknél szeretnék dolgozni. Fontos ugyanakkor számomra, hogy a munka és a magánélet kiegészítse egymást, ez a párválasztásomat is meghatározta. Bár biztos vannak olyan férfiak, akiket zavar, ha a párjuk nem a házimunkában akarja megvalósítani önmagát, az én esetemben biztos volt, hogy soha nem fogom feláldozni a szakmai ambícióimat. Elvárom, hogy a párom részt vegyen a házimunkában is – ezt el is fogadta, ez lehetett vonzó is bennem, mert ez engem lényegileg meghatároz. Hozzá kell tennem, hogy mindezt nehezíti a gyerekvállalás, mivel borzasztó komoly szervezési feladat, hogy a gyereket ki gondozza.

Szülőként és munkavállalóként mennyire nevezné magát szerencsésnek? Hogyan sikerül összeegyeztetnie családi feladatait a munkahelyi kötelezettségekkel?

Zs: Nehéz kérdés, mert mind a szakmámban, mind a magánéletemben szeretnék helytállni. Az egyensúly kialakítása nem könnyű feladat. A feleségem szeretett volna végig otthon maradni a gyerekekkel, ameddig csak lehet, most már öt éve van gyesen, a szokásos feladat hárult rám: el kell tartani a családot. A feleségem szeretne visszamenni dolgozni, ezért részmunkaidős munkakört keresünk számára, ami Magyarországon nincs elterjedve.
J: Szerencsésnek tartom magam, de fájdalmasan szerencsésnek. Mivel nehéz összeegyeztetni a két dolgot. Hatalmas segítség, hogy van egy társam, aki egyrészt lelkileg is támogat, másrészt hajlandó és képes is ellátni a gyerekünket – nagyon sok férfiról lehet hallani történeteket, hogy egész egyszerűen nem tanulják meg, hogyan kell pelenkázni, főzni, takarítani. A férjem egészen más apa szeretne lenni, mint amilyen az általános minta a mai magyar társadalomban. Apaként teljes értékű szülő szeretne lenni, akire a kisfiunk hasonló mértékben számíthat, mint az én anyai gondoskodásomra. Nincsen az a távolságtartás köztük, ami akkor alakul ki, ha az apa ritkán látott vendég, akivel, ha megjelenik, mindig jókat lehet játszani. Vicces, mert a fiunk nem úgy hívja őt, hogy apa, hanem, hogy úgy, hogy anya-apa. Abban is szerencsés vagyok, hogy megvártak a munkahelyemen, fenntartották a helyemet. Ám miközben boldog vagyok a munkámmal, ugyanakkor este hétre, nyolcra tudok csak hazajutni, és nem azért, mert munkamániás vagyok, hanem mert sok a feladat. Alapvető, hogy legyen egy támogató társ, akivel meg lehet osztani a családi feladatokat.

Tapasztalatai szerint a munkáltatók mennyire ismerik fel a munkahelyi és a családi élet harmonizálásának szükségességét?

Zs: Már tíz éve dolgozom annál a cégnél, ahova az egyetem után kerültem. A cég bizonyos határok között, de megpróbál úgy hozzáállni a gyerekes kollégákhoz, hogy meg lehessen szervezni a munka és a családi feladatok egyeztetését. Konfliktusok azért vannak (például túlóra, rendezvények alkalmával), más területeken viszont próbál a cég alkalmazkodni, ilyen például a rugalmas munkaidő, a családi napok, illetve adott esetben a párunkat is el lehet vinni magunkkal az üzleti útra.
J: A cégnél, ahol dolgozom, a szülők (elviekben nem csupán az anyák), miután visszatértek a gyerekgondozási szabadságról, különféle támogatásban részesülnek. Segítséget kapnak a karriertervezésben, időkedvezményt és anyagi támogatást kapnak. A saját munkahelyem tehát befogadó és toleráns cég, ezzel együtt a munkát el kell végezni. Nem néznek ki azért, hogy miért vagyok benn a kórházban már egy hete a gyerekemmel. Én úgy próbálok meg teljes értékű munkaerő lenni, hogy munka közben csak a munkámra koncentrálok. Az otthon eltöltött idő, a hétvége viszont szent és sérthetetlen, kirándulni járunk, sportolni visszük a gyereket. Igyekszünk tartalmasan együtt lenni.

A Változó szerepminták című EU-s projekt egy gyakran emlegetett példája Izland esete, ahol a gyerekgondozási szabadság kilenc hónapjának egyharmadát egyedül az apák vehetik igénybe. Mi a véleménye erről a megoldásról?

Zs: Az izlandi gyes-politikát a miénkhez képest visszalépésnek tartom, mert a család rendelkezésére álló idő kevesebb, mint a magyar gyes által biztosított idő. A nemek szerinti megosztás az apákra ráerőszakolná a szülői szabadságot. Magyarországon az apák is élhetnek a szülői szabadság lehetőségével, viszont a döntést az egyén, illetve a családok belátására bízza a rendszer. Az én cégemnél is nem egy példa van arra, hogy az apuka ment gyesre. Az izlandi példa azonban olyan egyenlősítésre irányuló kezdeményezés, ami azért nem szimpatikus nekem, mert nem vagyunk egyformák. A természet, majd a társadalom ennek megfelelően alakította ki a szerepeket. Az otthon végzett női munka társadalmi elismertségét kéne növelni. A társadalom becsülje meg, ha egy nő a családjának szenteli az életét.
J: Az államnak nem kellene irányítania a családok életét, ugyanakkor támogatást adhat. A mi baráti körünkben sok férfi szívesen maradna otthon gyesen. Nekem most két éves a gyerekem, egy évig én voltam vele otthon, majd tanultam, és másfél éves volt, mikor visszamentem dolgozni. Akkor felmerült, hogy a férjem marad otthon a gyerekkel, mivel épp nem volt munkája, de mégsem így lett, mert egy hét alatt talált munkát. Közben én vezetői állásba kerültem, tehát a párom támogatása, nagyszülők és külső segítség bevonása nélkül nem tudnám összehangolni a családi és a munkahelyi feladataimat. Nekünk kettős karrierünk van, ami hosszú távon nem tűnik fenntarthatónak, el kell majd jutnunk oda, hogy valamelyikünk kevésbé koncentráljon a szakmai karrierépítésre.

Milyen változtatásokat vezetne be munkáltatói oldalon a szakmai és családi munka eredményes összeegyeztetése érdekében? Hogyan lehetne kiegyensúlyozni azt a piaci hátrányt, ami a nőket éri amiatt, hogy a gyerekvállalással a gondozás feladata rájuk hárul?

Zs: Nehéz kérdés, a nők mindig is hátrányban lesznek, mert a csecsemő ellátása alapvetően női feladatkör. A munkahelyi munkában nem kell különbséget tenni nő és férfi között, a nők karrierindításból származó hátrányát később le lehet dolgozni. Olyan reformokra lenne szükség, mint a családi adózás bevezetése vagy a rugalmas munkaidő elterjesztése, a részmunkaidő meghonosítása, a női munka társadalmi megbecsülése. Először a családokat kéne anyagilag megerősíteni, tapasztalataim szerint olyan esetekben mennek gyesre a férfiak, mikor a nő jobban keres. Nem tartom azt sem lehetetlennek, hogy a férfi vezetők példát mutassanak a rugalmas munkavégzés és családbarát életvitel tekintetében.
J: A vállalatnál, ahol dolgozom, nem anyasági, hanem szülői irányelvek vannak, jelezve a nemek esélyegyenlőségét a gyerekgondozásban. Ettől azonban még messze van a magyar társadalom, mivel furán néznek arra a férfira, aki seprűt vagy porszívót vesz a kezébe, illetve arra a nőre, aki a férjére hagyja otthon a gyerekét, mert szeretne minél hamarabb munkába állni. Nehéz, hogy bár mi nők már emancipálódtunk, a női mivoltunkhoz kapcsolódó elvárások változatlanok maradtak: a ház körüli munka, a család összetartása mind a mai napig a nők feladata. Amíg a férfiak a kiváltságaikat nem adják fel, addig a gyakorlatban nem fog működni az esélyegyenlőség.

Süvecz Emese, Sáfrány Réka
MONA Alapítvány