Kár lenne tagadni, hogy minden tekintetben hatalmas meglepetés született a május 8-án váratlanul röviden lezajló – mindössze négyfordulós – pápaválasztási konklávén, Robert F. Prevost ugyanis szinte teljes mértékben ismeretlen embernek számított 2023 januárjában, amikor a püspökök kiválasztásáért felelős vatikáni szerv (a Püspöki Dikasztérium) élére került. Valószínűleg Chiclayót, azt a bő félmillió lakost számláló perui várost sem sokan találnák meg a térképen, ahonnan elődje, Ferenc pápa Rómába hívta. De még azt sem lehet megmondani, pontosan honnan is érkezett az új pápa.
Bár az Egyesült Államokban (Chicagóban) született és nevelkedett, harmincéves korában, 1985-ben Peruba költözött, ahol részt vett szerzetesrendje missziójában, és csak 1999-ben tért vissza az USA-ba, ahonnan viszont 2001-ben Rómába távozott, mert a rend általános elöljárója lett. Kétszer hatéves hivatali ideje után 2015-ben (rövid chicagói kitérővel) visszatért Peruba, ahol Chiclayo püspöke lett, aztán 2023-tól a Vatikánban dolgozott.
Észak-amerikai lenne? Bizonyos szempontból igen, de ugyanilyen joggal állítható, hogy Latin-Amerikából érkezett, mint az elődje, sőt azoknak is igazuk lett, akik „európai” pápára számítottak, hiszen a római Kúria tagjaként Prevost európai ember lett.
Kivételes és különleges, hogy személyében egyesül Észak-Amerika, Latin-Amerika és Európa, és ez a földrajzi tágasság minden bizonnyal meghatározó lesz egész pápaságában.
Sok szó esett az elmúlt napokban a katolikus egyház megosztottságairól és törésvonalairól, és azoknak is igazuk lett, akik azt feltételezték, hogy ezek a törésvonalak fogják meghatározni az új pápa szellemi alkatát.
