MDF-piacok: csak semmi politika…

3 perc

2005.12.21. 13:50

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat.

Igaz, manapság egyre fogynak a célpontjai: ma már csak három helyen, a II. kerületben az Árpád fejedelem útján és a Bécsi úton, valamint a XI. kerületben a Vahot utcában üzemel igazi, elsősorban az őstermelőket segítő MDF-piac. Amelyekről még azt is nagyon fontos tudni – hangsúlyozza Zacsek – hogy nem jelentenek szabad piacot. Vagyis sokak vélekedésével ellentétben ezekre a vásárokra sem lehet bárkinek, bármit kihoznia abból, ami otthon feleslegessé vált. Régiség, használtruha árusítása például kifejezetten tilos. Van viszont kínai takaró, melegítő és cipő, valamint édességek és tisztítószerek is, „hiszen a kiskereskedőket sem lehet kizárni” – magyarázza a főszervező. Az árusítás  feltétele a szükséges (például őstermelői) igazolványok és engedélyek megléte.

"MDF" piac Kelenföldön
© Túry Gergely
„Óriási tévedés azt hinni, hogy vannak itt csomagtartóból kilógó, ellenőrizetlen csülkök. Csak az autót két különböző helyen is átvizsgálják ahhoz, hogy abból húst lehessen árulni” – érzékelteti az ellenőrzés komolyságát Zacsek. Vásárnap mindhárom helyszínen állatorvos is posztol, állandó vendégük az ÁNTSZ, az APEH és a fogyasztóvédelem is. „Közegészségügyi problémát még soha nem találtak nálunk” – magyarázza, hozzátéve, rossz minőségű áru azért bárhol, akár még náluk is felbukkanhat. Az ügyeskedők viszont gyorsan kikopnak az egyébként folyton változó csapatból.

A Vahot utcai piacot például a háztartási cikkek miatt kifejezetten érdemes felkeresni – okosította ki a HVG munkatársát egy törzsvevő. Aki azonban arra is figyelmeztetett, hogy a húsféleségekkel óvatosan kell itt bánni. Azok után, hogy egy ehetetlennek bizonyult májkrémmel pórul járt, őt már semmi pénzért nem tudja rávenni még az ismerős kofa sem arra, hogy friss disznósajtját kóstolja meg. Tejet viszont mindig náluk vesz. Itt még mindig lehet alkudni, s az is csak egy ilyen helyen fordulhat elő, hogy egy pék a szombati zárás előtti utolsó órában ingyen osztja szét a megmaradt pékárut.

A cikk második része (Oldaltörés)

© Túry Gergely
A piac kétszeresen is MDF: nemcsak demokratafórumos, hanem, Zacsak alapítványa angol nevének rövidítésével – Market Developing Foundation, MDF – is az. Politikát egyáltalán nem engednek maguk közé, de a piac határában már szabad – sőt Zacsek szerint érdemes is – a kampányolni. A Komjádi uszodánál például szombatonként 6-8 ezren fordulnak meg, a Vahot utcában pedig rendszerint tízezren. Zacsek szerint azt, hogy van létjogosultsága e fórumoknak, az is bizonyítja, hogy szombatonként a „rendes” piac kofái közül is többen pakolnak ki a MDF-es placcra. (A Vahot utcában, a panelházak közötti 1200 négyzetméteres parkoló után egy évre 3,8 millió forintot fizetnek közterület használati díjként az újbudai önkormányzatnak. Az alapítvány bérleti díjat nem kér az árusaitól, csupán „adományt”.) A korábbi MDF-piacok nem is a vevők távolmaradása, hanem a város fejlődése miatt szűntek meg. Az Örs vezér téren például az Árkád üzletház, míg az Árpád hídnál a rendőrségi palota vette el a helyüket.

A Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága (Csapi) néhány éve készített felmérése szerint az MDF-piacok 15 százalékkal drágábbak, mint a mellettük lévő, hagyományos piacok, amihez Zacsek csak annyit tett hozzá, hogy nem lehet két tojást összehasonlítani. Az az ár pedig, amit a vevők elfogadnak, szerinte mindenképpen megfelelő.

Árszint 4, választék 3, vásárlás körülményei, kiszolgálás: 2

Pálmai Erika