A lengyel barát

II. János Pál megválasztásától kezdve különös figyelmet szentelt Magyarországnak. Bár az első vizitre csak 1991-ben - pápasága 13. évében - került sor, Karol Wojtyla krakkói érsekként már a hatvanas években is járt Magyarországon. Itt dolgozó lengyel híveit látogatta meg - mondja Török József, több, a pápaság történetével foglalkozó mű teológiaprofesszor szerzője, hozzátéve, a politikai légkör enyhülését tapasztalva pápaként már a rendszerváltás előtt is megpróbált "házhoz jönni". Nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy Budapest egyfajta közvetítő szerepet játszhat Róma és az ateizmus fellegvárának számító Moszkva között: 1986 októberében titkos találkozóra került sor Budapesten a Szentszék "nem hívők titkársága" és a moszkvai ateizmus intézet képviselőinek részvételével a keresztény-marxista dialógus érdekében. A pápa 1988-as ausztriai útja egyik állomásának pedig azért választott egy, a magyar határhoz közeli települést, a burgenlandi Darázsfalvát (Trausdorf), hogy személyesen találkozhasson a magyar hívekkel. Néhány héttel később az első hivatalos magyar meghívás is megszületett: a levélben Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács akkori elnöke és Paskai László prímás immáron közösen invitálta Magyarországra a pápát, de az út megszervezéséhez még három évre volt szükség. Az 1991. augusztusi ötnapos lelkipásztori utat így még egy 1990-es pozsonyi villámlátogatás is megelőzte, ahol II. János Pál - amint arra később is mindig nagy súlyt helyezett - anyanyelvükön is szólt a magyar zarándokokhoz. A pápa második hivatalos magyarországi látogatását 1996-ban abban a reményben szervezték, hogy Pannonhalmán megtörténik a történelmi kézfogás a Szentszék vezetője és II. Alekszij moszkvai ortodox pátriárka között. S bár a találkozó az utóbbi visszalépése miatt meghiúsult, a pápa nem mondta le az utat.

Több mint negyedszázados pápasága alatt számos, kifejezetten a magyaroknak szóló gesztusa, üzenete volt II. János Pálnak. Első apostoli buzdítását a megválasztása utáni hetekben, 1978. december 2-án küldte Esztergomba, két évvel később pedig maga szentelte fel a Szent Péter-bazilika altemplomában azt a kápolnát, amelyet kárpótlásként kaptak a magyarok a kétszáz évvel korábban - a bazilika sekrestyéjének megnagyobbítása miatt - lerombolt zarándokházukért. A pápa magyar főpapoknak címzett írásaiból ugyanakkor olykor némi szemrehányás is kiolvasható volt: 1980 húsvétján például az iskolai és templomi hitoktatás terén szorgalmazott nagyobb aktivitást. A magyar főpapok két évvel későbbi vatikáni ad limina - ötévenkénti kötelező - látogatásán pedig arról beszélt, hogy Magyarországon a lelkipásztorkodásban különös figyelmet kell fordítani az ifjúságra, a családokra, a kisközösségek építésére és az - ekkor még elfojtottan működő - szerzetesközösségekre. Erőteljes próbálkozása, hogy a magyar klérus jövőről való gondolkodását megreformálja, még egy évtizeddel későbbi megnyilatkozásaiból is jól kivehető: a magyar püspökökkel való 1991-es budapesti találkozóján például arról beszélt, hogy a szabadság és a pluralizmus új légkörében a keresztény hithez való csatlakozást már nem könnyítik meg a külső környezeti hatások, és Kelet-Közép-Európa egyházainak olyan kultúrmissziót kell felvállalniuk, amelyben "a mai társadalmi környezetet átjáró módon" kerülnek előtérbe az evangéliumi értékek. E cél érdekében új eszközök alkalmazását szorgalmazta - például aktívabb jelenlétet a tömegtájékoztatásban -, 1993-ban pedig az egyházmegyei határok felülvizsgálatáról döntött a püspökök és a hívek jobb kapcsolattartása érdekében. A korábbi egyházmegyei rendszer fő vonalai ugyanis még a trianoni békeszerződés előtt alakultak ki, így azok területe aránytalanná vált (ezt orvosolta egyebek közt két új egyházmegye, a debrecen-nyíregyházi, valamint a kaposvári létrehozása).

A médiában élénk visszhangot kapott pápai bocsánatkéréseknek ugyanakkor ritkán volt - vagy ha igen, sokszor csak gyenge - hazai folytatása. A pápa antiszemitizmust elítélő nyilatkozatai nyomán például nagyszabású tudományos konferenciát tartottak Pannonhalmán a bencés közösség szervezésében, de a katolikusok által elkövetett bűnök miatti pápai mea culpa után volt olyan püspök is, aki azt mondta, sem felülbírálni, sem utánozni nem akarja a pápa lépését. A katolikus püspöki karnak az előző rendszerben esetleg kompromittálódott tagjaitól ugyanakkor a pápa fokozatosan és nagy körültekintéssel vált meg. Ehhez is alkalmas eszköznek bizonyult az új szabály, miszerint a 75. évüket elérve a püspököknek be kell nyújtaniuk lemondásukat, amit a magyarok esetében rendre el is fogadott. Így ma már nincs olyan a magyar püspökök között, aki ne II. János Páltól kapta volna a megbízatását. Ugyanakkor az új főpapok kiválasztásánál fontos szempont volt számára a fiatalítás, amit jól illusztrált a Paskai László távozásával megüresedő esztergom-budapesti érseki szék betöltése, amelyre az előrejelzések egy "tapasztalt" püspök befutását jósolták. Ezzel szemben a pápa Erdő Pétert nevezte ki, aki most a bíborosi konklávé legfiatalabb tagjaként (53 éves) vehet részt II. János Pál utódának megválasztásában.

DOBSZAY JÁNOS