Felsőoktatási felvételi mérleg

Alaposan rácáfolt az idén érettségiző-felvételiző diákok várakozásaira az új felvételi pontrendszer. A korábbi évek tapasztalatai alapján sokan azzal számoltak, hogy a középszinten letett kiváló érettségiért kapható 120 pont elég lesz a befutáshoz - akár még a népszerű szakokra is. Ennyi pont összegyűjtéséhez pedig elég, ha a felvételi tárgyakból valaki 90 százalék feletti teljesítményt nyújt.

Ez a kalkuláció hibásnak bizonyult. A kétszintű érettségirendszer, amely az idén debütált, egészen más felvételi stratégiát követelt meg a diákoktól, mint a korábbiak. Lényegében ugyanarról volt szó, mint amikor az előző években valaki az úgynevezett hozott (a középiskolai eredmények után járó) pontok duplázásával jutott be a felsőoktatásba. Ekkor is sokan bíztak a jól sikerült érettségiben, ezért a hozott pontokkal megostromolható szakokon rendre jóval magasabb pontszámok jöttek ki, mint ahová felvételivel lehetett bekerülni.

A kétszintű érettségi rendszerét eredetileg úgy képzelték, hogy a középszintűt azok tegyék le, akik ezzel be is fejezik tanulmányaikat, vagy legfeljebb főiskolára mennének tovább; egyetemi felvételre az emelt szintű vizsga jogosított volna. Ezt a megoldást azonban az egyetemek elutasították, féltek ugyanis, hogy így kevesebb diákjuk - s ezzel kevesebb normatív támogatásuk - lesz. Az Oktatási Minisztérium így, eredeti szándéka ellenére, visszakozott: 2003-ban elfogadta, hogy középszintű érettségivel is lehessen egyetemre jelentkezni. Ugyanakkor nagyon meg akarta jutalmazni azokat a diákokat, akik mégis az emeltet választják, s ezért felvételi tárgyanként hét többletpontot adtak az ilyen vizsgáért. Ez pedig szabad utat nyitott a mostani számháborúnak.

HVG

Ha valaki két emelt szintű vizsgát kitűnően abszolvált, akkor maximum 134 pontot szerezhetett: ennyi volt az idén az állami oktatásban megszerezhető legmagasabb pontszám. A középiskolában nyújtott maximális teljesítmény azonban sok szakra való bejutáshoz nem volt elegendő, a minisztérium adatai szerint mintegy 50 szakhoz kellett legalább 140 pont (HVG, 2005. július 30.). Azaz - bárhogyan is nézzük - tavalyhoz képest jelentősen emelkedtek a ponthatárok. Az ELTE jogi karára például tavaly 99 ponttal (az iskolában megszerezhető 120 pont 82,5 százalékával) be lehetett jutni, amihez elég volt egy ötös és egy négyes a jogi karok felvételijén. Az idén viszont 135 pont kellett a karra való bejutáshoz, tehát a két kitűnő emelt szintű vizsgán kívül legalább egy pluszpont is, például nyelvvizsgáért.

Az ELTE 342 államilag finanszírozott jogászhallgatóhelyet hirdetett meg, de 135 pontot csak 322 diák ért el, így ennyien kerültek be (a költségtérítéses változatban 38 helyet kínáltak, de végül csak 2 főt vettek fel, a jelek szerint - más egyetemekkel ellentétben - itt nem akartak 2-3 pontnál többet engedni a "fizetős" keretnél). Ha egy ponttal lejjebb szállítják a szintet, azzal mintegy száz diáknak adták volna meg az esélyt a karra való bekerüléshez.

Még erőteljesebben csökkent a többi jogi karra felvehető diákok száma, holott közülük nem egyben, ha egy ponttal lejjebb szállítják a határt, akkor is belefértek volna még a tavaly decemberben meghirdetett keretbe. A legjelentősebb létszámkorlátozást a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Szegeden, Győrben és Debrecenben kellett elszenvedniük a jogi karoknak: a Pázmányon 350 helyett csak 285, Szegeden 180 helyett 138, Debrecenben 135 helyett 99, Győrben pedig 100 helyett 72 elsőéves jogászhallgatót vehettek fel állami helyre. Az oktatási tárca egyébként azzal indokolta az államilag finanszírozott jogászképzésre felvehetők számának korlátozását, hogy jelenleg is túl sok a joghallgató, s a végzős jogászoknak máris nehézségeik vannak a munkaerőpiacon. Arra azonban eddig nem adtak magyarázatot, miért éppen a jogászok elhelyezkedési gondjai miatt aggódnak a Szalay utcában.

De ha a minisztérium mindenképpen korlátozni kívánta az államilag finanszírozott képzésre felvehetők számát, akkor azt még a felvételi tájékoztató kiadása előtt kellett volna megtennie. A diákok ugyanis a keretszámok ismeretében próbálják belőni, hova van esélyük bekerülni. Jelenleg tehát sok olyan diák érezheti magát becsapva, aki a felvételi tájékoztatóban megadott keretbe befért volna, ám a minisztérium eljárása kizárta őt a felvételből.

Az igazán népszerű szakoknál a döntés azokra a többletpontokra maradt, amelyeket inkább csak az iskolán kívül lehetett megszerezni: elsősorban a hét pontot érő közép- és a tíz pontot hozó felsőfokú nyelvvizsgára. Így persze nagyon magas maximális pontszám jöhetett volna ki - akár 160 pont -, ezért a tárca 144-ben korlátozta a megszerezhető pontok számát.


Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFFI) adatai azt mutatják, hogy a legnépszerűbb szakok esetében a diákok mind az emelt szintű matúrával, mind a nyelvvizsgával szerezhető pluszpontokra ráhajtottak. Így az állami finanszírozású nemzetközi kapcsolatok, tanulmányok szakokra bejutott diákok jóval több mint 90 százaléka legalább egy tárgyból emelt szinten vizsgázott, s mindenkinek volt nyelvvizsgája - több mint négyötödüknek felsőfokú is. A jól honorált nyelvvizsgák révén egyébként sokan próbáltak befutni: például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnök-informatikus szakára felvettek több mint 80 százaléka jelentkezett legalább egy középfokú nyelvvizsgával, míg emelt szintű érettségivel csak a kétharmaduk. Hasonló a helyzet némely jogi karon is: Debrecenbe például a jelentkezők majd mindegyike nyelvvizsgatöbbletpontok segítségével nyert felvételt, magyarból vagy történelemből csak kétötödük tett emelt szintű vizsgát. Igaz, nem is nagyon volt rá szükségük, hiszen mindkét helyre (de más jogi karokra is) be lehetett jutni a saját iskolában letehető középszintű érettségin megszerezhető maximális 120 ponttal és egy 7 pontot érő középfokú nyelvvizsgával. Kisebb arányban, de még az orvosi karokra is jellemző, hogy be lehetett jutni emelt szintű szaktárgyi vizsga nélkül, viszont jó nyelvtudással.

A legtöbb vitát mégis az váltotta ki, előnybe kerültek-e a korábban érettségizettek azáltal, hogy maximális pontszámmal ismertethették el a régi érettségi jegyüket, s ehhez most 7 pluszpontot kaphattak szintemelő vizsgával. A felvételi eredmények azt mutatják, hogy nem kerültek előnybe, nagyjából ugyanolyan arányban jutottak be a felsőoktatásba, mint korábban. Kivétel persze akadt, például a budapesti Közgáz nemzetközi tanulmányok szakán a korábbi évek tíz-tizenöt százalékával szemben idén a felvettek 42 százaléka a régebben érettségizettek közül került ki.

Igazolják viszont az OFFI adatai azt a közkeletűnek nevezhető vélekedést, hogy a vidéki diákok hátrányban voltak - talán még inkább, mint korábban. Mint a HVG kérésére összeállított adatsorból kiderül, a felvett diákok között kétszer annyi budapesti érte el a népszerű szakokra való bejutáshoz elengedhetetlen 130 pontot, mint a megyeszékhelyen kívül élő vidéki diákok (lásd táblázatunkat). Ez az arány a valóságban még rosszabb is, hiszen a vidékiek közé sorolták be a Budapest és a nagyvárosok vonzáskörzetében lakó, de nem a lakhelyükön tanuló fiatalokat. Az államilag finanszírozott nappali képzésre jelentkezők közül a vidékiek mind az emelt szintű vizsgákat, mind a nyelvvizsgákat tekintve hátrányban vannak. Egy középfokú nyelvvizsgáig még csak-csak eljutnak, ellenben két középfokkal arányaiban már jóval több budapesti, mint vidéki diák rendelkezik, egy közép- és egy felsőfokú vizsgája pedig éppen kétszer annyi fővárosinak van.

A vidékiek amiatt is lemaradtak a versenyben, mert kevesebben vállalták az emelt szintű vizsgákat, mint a budapestiek. Ez tulajdonítható annak is, hogy néhány tárgyból nehezebb volt megszervezni a felkészülést, s annak is, hogy egyszerűen kevesebb információval rendelkeztek. A kulcsfontosságú többletpontok terén tehát a vidéken élők olyan hátrányba kerültek, amelyet a jó iskolai teljesítmény nem tudott kompenzálni.

RIBA ISTVÁN