Fellebbentett titkok

Az almadeni kutatóközpontot 1986-ban alapította az IBM, ez lett a kék óriás második legnagyobb kutatással és fejlesztéssel foglalkozó laboratóriuma. Ma összesen négyszáznegyven kutató tevékenykedik itt, minden másodiknak PhD fokozata van, tucatnyian pedig az IBM legtekintélyesebb titulusát, a Fellow fokozatot is magukénak mondhatják.

Hamarosan tömeggyártásban is fogják használni a SHARK (Shorthand-Aided Rapid Keyboarding) névre keresztelt digitális gyorsíró módszert. Az eljárás hasonló az egyes felsőkategóriás mobiltelefonoknál alkalmazott technikához, amikor az érintőpálcikával egy-egy betű stilizált változatát elég leírni, hogy a szöveg beíródjon, s nem kell hosszasan nyomogatni a megfelelő billentyűket. A SHARK esetében az érintőképernyőn megjelenő billentyűzet betűin végighúzva a pálcát, a program intelligensen felismeri, hogy az adott mintázat alapján a legnagyobb valószínűséggel melyik szót akarja a felhasználó beírni. Ezzel a módszerrel - a tesztek alapján - percenként hatvan-hetven szót lehet leírni, ami lassúbb ugyan, mint a tradicionális billentyűzet használatával elért sebesség, ám jóval gyorsabb és hatékonyabb, mint betűnként bevinni a szöveget a jelenlegi mobiltelefonokon.

"Arra a meglepő felfedezésre jutottunk, hogy az emberek könnyen megtanulják az egyes szavakra következtethető mintákat" - mondta a Hálónak dr. Su Min Csáj, a programot vezető kutató. "Elsajátításuk hasonlít a hagyományos gyorsírás tanulásához. Száz ilyen minta a leggyakrabban használt szavak 40 százalékát adja ki. Emellett a minták segítségével parancsokat is ki lehet adni, amelyek hasonlítanak a számítógép már ma is használatos, egérgesztusokkal történő vezérléséhez."

A SHARK gyakorlatilag teljesen készen áll, az elkövetkezendő hónapokban már megjelenhet mobilkészülékekben és kéziszámítógépekben.

Az adattárolók fejlesztését célzó programok is megkülönböztetett fontosságot élveznek Almadenben. Ezen a téren két ígéretes fejlesztés is folyik, az egyik az új generációs memóriachip, az MRAM, a másik az úgynevezett "versenypálya" memóriák létrehozását célozza.

"Az anyagok precíz megmunkálása és az ebből felépített struktúrák lehetővé teszik lényegesen hatékonyabb olvasófejek gyártását" - mondta a Hálónak Stuart Parkin, az Almadenben dolgozó tizenkét IBM Fellow egyike, a kvantumfizika szakértője, aki egyben a SpinTronics ágazat vezetője. "Képesek leszünk szilárd állapotú RAM modulok gyártására is, bár a szilárd állapot elérésén még dolgoznunk kell. Ez elméletben azt jelenti, hogy a jelenlegi DRAM memóriáktól eltérően az MRAM akkor is megőrizné a betáplált információkat, amikor megszakítjuk az áramellátását. Ezek a memóriaegységek a merevlemezekkel megegyező kapacitást tesznek majd lehetővé, a jelenlegi memóriák sebességével. Így olyan számítógépeket tudunk majd építeni, amelyek indítása kevesebb mint egy másodpercet venne igénybe. Emellett - az alacsony energiaigény miatt - jócskán megnövelnék a hordozható eszközök akkumulátorainak élettartamát. Az MRAM sorozatgyártására öt éven belül sor kerülhet."

Valamivel több időre, öt-tíz évre van szükség a "versenypálya" memóriák elkészültéig. Ezek az eddigi, lapkákra nyomtatott áramköröktől eltérő, háromdimenziós szerkezetek - igaz, csupán 10-8 angström magasságúak. Ezekben a kígyóvonalhoz hasonló struktúrákban a végighaladó elektromos áramlöket képviseli a "papírt", amelyre a spinállapot megváltoztatásával lehetséges írni, illetve nem írni, így előállítva a bináris kódot.

A "versenypálya" memóriák egy nagyobb alkategóriába, a változó fázisú memóriák (PCM - Phase Change Memory) közé tartoznak. A 25 éve Almadenben dolgozó Robert Shelby "házi" készítésű lézermikroszkópja segítségével keresi a megfelelő anyagokat a PCM előállításához. "A mai flashmemóriákkal három gond van - magyarázza különböző eszközökkel telezsúfolt laborjában -: lassúak, alacsony a tárolókapacitásuk és idővel romlik a minőségük, ami adatvesztést eredményezhet. A PCM kiküszöbölné ezt a problémát, s első célkitűzésünk az, hogy 80-100 gigabájtnyi kapacitással vértezzük fel ezeket a modulokat."

Parkin és Shelby kutatásaihoz nyújt segítséget a nanotechnológiával és atomok mozgatásával foglalkozó részleg. A kutatócsoport legfőbb eredményei az azóta nyugdíjba vonult Don Eigler nevéhez fűződnek. Ô volt az, aki 1989-ben xenonatomokból "kirakta" az IBM feliratot. Utódja, a német származású Andreas Heinrich azóta továbbfejlesztette az atommozgatás módszereit, s ma már egy olyan szoftver áll a kutatók rendelkezésére, amelynek segítségével a Windows ikonjaihoz hasonlóan lehet ide-oda húzni a különböző kísérleti atomokat és molekulákat egy félmillió dolláros gép mélyén. Egy rézlapon elhelyezett szén-monoxid-molekulák mozgatásával magam is kipróbálhattam a készüléket. Heinrich és kollégái az úgynevezett STM (Scanning Tunelling Microscope) segítségével továbbfejlesztették módszerüket.

Szó szerint jóval emberközelibb területtel foglalkozik a felhasználók tapasztalatait elemző U.S.E.R. tudományos kutatócsoport (User Sciences and Experience Research). A kutatásokat vezető Dan Russel egy olyan pupillakövető rendszer kidolgozásán fáradozik, amelynek segítségével jóval emberbarátibb felhasználói felületek jöhetnek létre a jövő szoftvereiben, információs termináljain és egyéb területeken.

"A felhasználói felület akkor jó, ha észre sem vesszük" - magyarázta Russel. "Sok esetben elég egy minimális változtatás, hogy a korábban áttekinthetetlennek tűnő interfész egy csapásra érthetővé váljon. A mi területünkön egyik lábunkkal a dizájn, a másikkal pedig a tudomány területén kell lépkednünk."

Nem nehéz megjósolni, az elkövetkezendő években számos olyan újdonsággal találkozhatunk majd, amelynek bölcsőjét az almadeni kutatóközpont laborjaiban ringatták.

ANDERSEN DÁVID / KALIFORNIA