Gerlóczy Zsigmond: Igyekszem a semmiből játszani, hogy ami elhagyja a kezemet, egyszeri és megismételhetetlen legyen

9 perc

2025.05.18. 18:00

A zene arra viszi a hallgatóját, amerre az előadó vezeti. Gerlóczy Zsigmond, az ifjú magyar zongorista bárhol jár is, zenei influencerek és a szabad rögtönzéseket kedvelő publikum szeretete kíséri.

„Megláttam azt a szörnyet, és tudtam, mit kell csinálni vele” – mondta Glenn Gould arról, milyen volt az első találkozása a zongorával, amely megváltoztatta az életét. Így megy ez?

Hegedülni íratott be az édesanyám, a testvéreimet zongoraórákra járatta. A nappaliban volt a zongora, a testvéreim azt püfölték, ott volt az összes családi zűr leütése a billentyűkön. Nem vagyunk egyszerű família. A szüleim akkoriban elváltak, meghalt a nagymamám, az édesanyám sokat szomorkodott, a zongora talán az érzelmi teherviselés eszköze volt. Amikor kicsi voltam, mindenkinek sok baja volt körülöttem. Azt hiszem, afféle vigasz lehettem; az édes kisgyerek a szarviharban. A későbbi zűrös kamaszéletem visszhangjait máig élem, noha javarészt kikecmeregtem belőle.

A zongora választja a játékost vagy fordítva?

Segített beleesni a zenébe, aztán segített abban, hogy eltávolodjak a kötöttségekre épülő zenei formáktól: nem tettem a dolgomat, nem mentem el az órákra, nem fejeztem be a konzervatóriumot, mert nem volt meg a kötelező óraszámom, egy csomó tárgyból megbuktattak, aztán kirúgtak. Ahhoz, hogy valaki képzett zongorista legyen, nem kell, hogy üljenek mellette és mondják, hogy ezt vagy azt kell csinálnia. Az kell hozzá, hogy szerelmes legyen a zenébe, a hangszerébe, hogy kitakarja a napot.

Gerlóczy Zsigmond zongoraművész
Fazekas István

A zongora a legmagányosabb hangszer?

Nem a zongora magányos hangszer, a zenészélet magányos, ha igazi mélységei vannak. Aztán persze nagy barátságok ígérete is, hiszen nem csak mi vagyunk ebbe a magányba bonyolódva. Többnyire így ismertem meg a legjobb barátaimat, így alakul közösség a magányból. A legtöbbet abból tanultam, hogy kamaszkorom óta nálam többnyire idősebb zenészekből állt a társaságom. Amikor az iskolák mellé jártam, rengeteget lógtam Szakcsi Lakatos Béla kisebb fiával. Robi rendszeren kívüli nehéz személyiség, elképesztő tehetség. Imádtam benne, hogy a zene egésze érdekli, nem dzsessz- és nem klasszikus zongorista, vagy bármi más, hanem minden egyben; muzsikus. A végtelenbe minden belefér.

Mi a különbség a csodagyerek és a csodálatos gyerek között?