Átigazolási piac az európai futballban

Sehogy nem tudta feltörni a kupagyőztes, tavalyi második Arsenal védelmét az angol elitosztály, a Premier League (PL) őszi szezonjának második fordulójában a bajnoki címvédő Chelsea, mire José Mourinho edző három cserével igyekezett új lendületet adni a csapatnak. Bejött az angol Shaun Wright-Phillips balszélső, a ghánai Michael Essien középpályás és az elefántcsontparti Didier Drogba csatár, akinek szerencsés góljával végül megszületett az áhított győzelem. Ilyen költséges cseresort csak az orosz milliárdos, Roman Abramovics tulajdonában lévő Chelsea engedhet meg magának, a Londonban élő pénzember ugyanis együttesen mintegy 100 millió eurót fizetett a három beküldött focistáért.

HVG

A legtöbb pénzt a PL húsz csapata és azon belül is a feneketlennek tűnő kasszájú Chelsea költötte új játékosokra Európában az augusztus 31-én lezárult idei átigazolási szezonban a Deloitte & Touche (D&T) könyvvizsgáló cég gyorsmérlege szerint. A nemzetközi, illetve az európai labdarúgó-szövetség (FIFA, illetve UEFA) által 2003-ban bevezetett, a korábbi kaotikus játékosmozgásoknak véget vető két rögzített átigazolási időszakban, azaz idén januárban és augusztusban a PL klubjai összesen 286 millió fontért vásároltak más csapatoknál még élő szerződéssel rendelkező futballistákat (a lejárt kontraktusúak ingyen mehetnek más klubokhoz, a vevőknek csak velük kell megegyezni, korábbi alkalmazójukkal nem). Ebből a pénzből a legtöbbet, 56 millió fontot a Chelsea fizette ki, többek között Wright-Phillipsért és Essienért. Amióta Abramovics 2003 júliusában megszerezte a londoni kékeket, a D&T számításai szerint a PL játékosvásárlásra fordított teljes kiadásának mintegy harmada, 300 millió font származott a Stamford Bridge-i klubtól, amely a költekezésnek is köszönhetően tavasszal pontosan fél évszázad után nyert újra angol bajnoki címet.

HVG

Eltorzította az európai átigazolási piacot Abramovics feltűnése - állapították meg az idei játékosmozgásokat elemzők. A klubokban ugyanis általában varázsszóként hat a londoniak érdeklődése - igaz, a Liverpool például ellenállt a szirénhangoknak és nem adta Steven Gerrardot -, amit meghallva indulóárként gyakran a valósnak tartott összeg dupláját kérik. Így történt, amikor a kékek 25 millió eurót ajánlottak - az angol sportsajtóban megjelent vélemények szerint még ezen az áron is túlértékelt - Essienért a francia bajnok Olympique Lyonnak, amely azonnal 45 milliót követelt, míg három hónapos huzavona után 38 millió eurónál csaptak egymás tenyerébe a felek.

Míg a Chelsea számára orosz tulajdonosa nyújt különleges anyagi hátteret, a PL többi csapata a kiugróan magas jegyárak mellett (HVG, 2005. augusztus 27.) főleg az Európában legnagyobb összeget hozó televíziós szerződésnek köszönheti, hogy súlyos fontmilliókat költhet új szerzeményekre. Ez a pénz pedig az igazolások révén a kontinens klubjaihoz is átáramlik, az élcsapatoktól kezdve egészen a magyar Ferencvárosig, amelynek Gera Zoltánért tavaly 1,5 millió fontot fizetett ki a birminghami West Bromwich Albion.

Ronaldinho (FC Barcelo- na). A betoncsatár © AP

A kontinens csapatainak igen jól jött a focistákért kapott pénz, hiszen nemcsak a jegybevételeik maradnak el az angliai stadionokban megszokottól, hanem a tévéközvetítési jogokért is jóval kevesebbet kapnak, mint amennyit a Rupert Murdoch médiabirodalmához tartozó SkySports csatorna fizet a PL-nek. Érthető, ha a spanyol vagy az olasz első osztályú klubok az idén angol társaikénak csak a felét, a franciák és a németek pedig legfeljebb a harmadát költötték igazolásokra. A leggyakrabban az Angliából érkező pénzzel gazdálkodtak, nemritkán egy fél csapatra való újoncra is futotta egy tehetős PL-klubnak eladott futballista után. A kontinens egyesületei ilyenkor nemegyszer olcsóbb hazai játékost vesznek, de kelendőek körükben a jutányos áron megvásárolható kelet-közép-európai focisták is, akik főleg a német Bundesligában találhatnak új otthonra - nyugati társaikéhoz képest általában elenyésző összegekért.

Az Anglián kívüli európai élcsapatok közül nyáron csak a spanyol Real Madrid tett ki magáért. Elmaradt ugyan a korábbi években rendre átigazolási rekordot jelentő sztárszerződés - amelynek révén a portugál Luis Figo, a francia Zinedine Zidane, a brazil Ronaldo, majd az angol David Beckham került korábban a királyi gárdához -, ám a Santostól hosszas alkudozás után 30 millió euróért megszerezték az új brazil csatárfenomént, a publikumot cseleivel máris ámulatba ejtő fiatal Robinhót. Az angolok költekezéséből a Real is profitált, amely az augusztusi átigazolási szezon utolsó napjaiban végül a Newcastle Unitednek adta el 24 millió euróért az idejét Madridban többnyire a cserepadon töltő angol válogatott csatárt, Michael Owent, hogy aztán 27 millióért villámgyorsan megvegye a Sevillától Sergio Ramos hátvédet, akit az andalúz csapat a szerbia-montenegrói Ivica Dragutinoviccsal pótolt, 12,5 millió eurót fizetve a belga Standard Liege-nek.

A spanyol bajnoki címvédő Barcelona viszont egy vasat sem költött az idén nyáron - igaz, a 2004-2005-ös szezon előtt több mint 60 millió euróért erősített -, ellenben "bebetonozta" sztárjait. Ez egyszerre jelent számára biztonságot, illetve potenciális jövőbeni bevételt, ha valaki az immár 2010-ig szerződést hosszabbító brazil Ronaldinhót, a kameruni Samuel Eto'o-t vagy a portugál Decót ki akarná vásárolni a kontraktus lejárta előtt. Amiért az esetleges vevőnek mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, hiszen Ronaldinho szerződésben rögzített kivásárlási ára például 125 millió euró, miközben a Barcelona 2003-ban csak 25 milliót adott érte.

NAGY GÁBOR