Tudomány és materializmus

"A magyar köztársaság kormányának eltökélt célja, hogy 2006-ban a kutatás-fejlesztési ráfordítások elérjék a GDP 1,8-1,9 százalékát" - mondta 2003 novemberében a Tudományos Világkonferencia hallgatósága előtt Medgyessy Péter miniszterelnök. Az eltökélt célból - amely egyébként az EU átlaga - semmi nem lett, sőt a ráfordítás még csökkent is (lásd ábránkat), éspedig nem azért, mert a vállalkozások kevesebbet költenének kutatás-fejlesztésre. A költségvetés vált egyre szűkmarkúbbá.

Mindez egyébként ellentmond mind a Medgyessy-, mind a Gyurcsány-kormány programjának, amelyben a versenyképesség növekedéséhez az egyik prioritásként a kutatások támogatását jelölték meg. Úgy látszik azonban, a költségvetést készítő pénzügyesek berkeiben a kutatói forintok könnyű prédának számítanak. Az idén egyébként az akadémiai költségvetés megcsapolása miatt az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter járt közben a miniszterelnöknél, s bár bizonyos eredményeket elért, jövőre, úgy tűnik, minden akadémiai intézetnek nominálisan is csökken a támogatása.

HVG

A kutatók láthatóan megelégelték a helyzetet: a múlt héten aláírásgyűjtésbe kezdtek. A tiltakozás konkrét tárgya egy, a költségvetés számára igazán nem túl jelentős, ám az úgynevezett alapkutatásoknak komoly segítséget nyújtó összeg: az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) költségvetése. A szervezet pár milliárdot kap évente az államtól, 2002-ben például 6,8 milliárd forintból működött, s ez az összeg azóta nominálisan is csökkent, reálértékben pedig már 37 százalékos a veszteség. Jövőre még az ideinél is 1 milliárddal kevesebbet - 5,6 milliárd forintot - tervezett be a kormány.

A már közel 2500 kutató által aláírt, Gyurcsány Ferenchez címzett nyílt levélben nem is a 2002-es, hanem csak az egy évvel későbbi, eleve rosszabb költségvetést jelentő 2003-as állapotok visszaállítását követelik. Ehhez mindössze 1 milliárd forintos plusztámogatás kellene, ám kérésükkel kicsit elkéstek, mert a költségvetésben már csak fejezeten belüli átcsoportosítások lehetségesek. Az OTKA pedig az MTA költségvetési fejezetében szerepel, így ezzel az átcsoportosítással a kutatás lényegében semmit nem nyerne.

"Az OTKA önállóan működik, csak költségvetési technikai okokból szerepelünk az Akadémia fejezetében" - mondta a HVG kérdésére Makara B. Gábor, az OTKA elnöke. Hozzátette: annak ellenére, hogy évi 5-6 milliárdos költségvetésük viszonylag kis tétel az Akadémia és az egyetemek támogatása mellett, sok tudományágnak szinte nincs is más forrása a kutatásra. A konkrét kutatási programokra ugyanis már nagyon kevés pénzük marad a különböző intézeteknek, a források nagy része elmegy működési, fenntartási kiadásokra. Itt tud tehát besegíteni az OTKA, amely pályázatokon osztja szét a - programokra, műszerekre, könyvtári adatbázisokra fordítható - pénzt.

A kormány szándékai ugyanakkor nem világosak az alapkutatások támogatásával kapcsolatban. Kóka János gazdasági miniszter idén áprilisban ifjú közgazdászok előtt például azt mondta: egyenesen a földdel tenné egyenlővé azon kutatóintézetek helyét, amelyek kutatásai nem szolgálják a versenyképességet. Makara B. Gábor szerint azonban a miniszter téved, amikor azt hiszi, hogy alapkutatás nélkül is lehet ipari fejlesztést vagy alkalmazott kutatást végezni. "Ezen az úton technológiai félgyarmati sorba kerülhetünk" - véli az OTKA-elnök, aki szerint alapkutatás nélkül még a színvonalas egyetemi oktatás is lehetetlen. A legújabb tudományos eredményeket pedig csak az tudja ismertetni, aki érti - s az érti, aki kutatja. "Ha pedig nem értik az alapkutatás eredményeit, vagy csak későn, a publikációkból tudják meg, mi történt a világban, akkor színvonalas alkalmazott kutatást sem lehet kifejleszteni" - véli az OTKA-vezető.

Eddig legalább abban lehetett bízni, hogy ha az alapkutatást nem is, legalább a közvetlenül hasznosuló alkalmazott kutatásokat támogatják a 2002 utáni kormányok. E célból jött ugyanis létre a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), s ennek működtetésére a kutatási és technológiai innovációs alap, amelyet a szintén újonnan bevezetett innovációs járulékból töltenek fel. A vállalkozások és érdekvédelmi képviseleteik berzenkedtek is ez ellen, s csak azzal a feltétellel fogadták el, ha a kormány is az NKTH rendelkezésére bocsát a befolyt járulékkal megegyező összeget. Erre a kormány 2003-ban kötelezettséget is vállalt, majd az innovációs járulékról szóló törvénybe is bekerült, hogy az állam 2006-tól fizeti majd a két évvel korábban befolyt összeggel egyenértékű támogatását. Így először jövőre kellene a 2004-es járulékbevételt alapul venni. Csakhogy amikor elérkezett az ígéret beváltásának ideje, a kormány meggondolta magát, s a jövő évi büdzsé tervezete szerint megszűnne a korábbi kötelezettségvállalás. Nagy szüksége lehet tehát a kormánynak minden fillérre, hiszen ígéretét nem is túl nagy összeg, mintegy 3 milliárd forint megspórolásáért szegi meg.

RIBA ISTVÁN