Pápaválasztás: Erdő Péter esélyeit rontja, hogy bíborossága alatt egymilliónál is többen pártoltak el a magyar katolikus egyháztól

 „Aki pápaként megy be a konklávéra, bíborosként jön ki onnan” – tartja a mondás. Vagyis akit esélyesnek tartanak Szent Péter trónjára, abból a legritkább esetben lesz pápa. Ez arra az Erdő Péterre is igaz lehet, akit már a legutóbbi konklávé előtt is lehetséges befutónak kiáltott ki a nemzetközi sajtó egy része: a fogadóirodák a később Ferencként hivatalba lépett Jorge Mario Bergogliónál háromszor nagyobb sanszot adtak neki. Hogy ő maga mennyire számolt azzal az eshetőséggel, hogy már vissza sem kell térnie a budai Várban álló prímási palotába, nem tudni. Három évvel a történtek után, 2016-ban a HVG-nek adott portréinterjúban azt állította: csak arra volt kissé kíváncsi, „kik dobnak be ilyen irreális hírt a köztudatba”.

Azóta persze sok víz lefolyt az örök várost átszelő Teverén, és Erdő nevét túlzás nélkül mindenki ismeri már a Vatikánban: személyében nagy súllyal jelen lévő képviselője lett Magyarországnak a Szentszéknél. Amit az is jelez, hogy ő lett az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának vezetője, majd Ferenc pápa őt jelölte ki a Vatikánban 2015-ben tartott családszinódust koordináló „főrelátornak”, ahol olyan érzékeny kérdésekről tárgyaltak, mint az elváltak és újraházasodottak vagy a saját nemükhöz vonzódók helyzete az egyházban.

Bár kormánypárti politikusok igyekeztek kisajátítani a dicsőséget, Erdő személyes lobbizásának tulajdonítható, hogy Ferenc pápa kétszer is ellátogatott Magyarországra. Előbb a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak – 82 év elteltével – ismét otthont adó budapesti rendezvény zárómiséjére, majd 2023-ban újabb, immár többnapos lelkipásztori látogatásra. 

Egészen addig az eucharisztikus kongresszusokra – például arra a Fülöp-szigeteki rendezvényre, ahol Budapest „rendezési jogát” bejelentették – a pápák legfeljebb levélben vagy videóüzenetben jelentkeztek be. S bár sokáig bizonytalan volt Ferenc pápa részvétele, Erdő diplomáciai erejét mutatta az is, hogy a katolikus világegyház szinte minden jelentősebb bíborosa jelen volt az eseményen.

Miközben nemzetközi színtéren, a világegyházban Erdő ténykedése kétségtelenül sikeresnek mondható, ami működési területe fő helyszínén, Magyarországon a nevéhez kötődik, az már jóval ellentmondásosabbá teszi pályafutása megítélését. És itt nem az úgynevezett Pető Attila-ügyre kell elsősorban gondolni, amit az egyházi személyek által elkövetett abúzusok áldozatait segítő hálózat (SNAP) nemrég újra felmelegített, azzal vádolva Rómában a magyar bíborost, hogy rosszul kezelte az esetet (amit határozottan visszautasított).