Peugeot 607 teszt: a főnök különgépe

Csúcsragadozó

Mint egy álom – ez volt az első gondolatom, amikor elmerültem a bézs bőrülések kényelmében. A külvilág elhalkult, a motor hangját nem hallani sem alapjáraton, sem 100-nál, és amint később tapasztaltam, 170-nél sem. Ha nagyon odafigyel az ember, talán erős kigyorsításnál hall valami morgást, de annyi, a hathengeres Ford-motor, akárcsak a Jaguárban, hangtalanul teszi a dolgát. Megérte beépíteni, bár néhány centit kellett növelni az autón, az eredeti kasztniba ugyanis nem fért volna be.

Hátulról is kupénak néz ki

A hízókúra nem ártott az autó presztízsének, a 4902 centis főnöki különgép tiszteletet parancsol az úton és a parkolóban egyaránt. Nem csoda, hogy vásárlói 90 százaléka 50 év feletti férfi. Pedig én is jól éreztem magam volánjánál. Hamar összeismerkedtünk, a műszerfal kapcsolói, a navigációs rendszer képernyője a 307 CC-ből ismerős volt, ám a meglepetés nem váratott sokáig. A második kilométer megtétele után hibát jelzett a számítógép. Nem nagy hibát, de engem, mint új embert a fedélzeten, igencsak meglepett. Azt mondta a gép, hogy laposak a gumik. Kiszálltam, megnéztem, egyik sem volt kilyukadva, így tovább mentem. A gép csak közli rendíthetetlenül, a központi kijelzőn, és a középkonzol nagy képernyőjén egyaránt, hogy a hátsó kerekekben kicsi a nyomás. Hagytam magam meggyőzni, és egy benzinkútnál leellenőriztem. A gép igazat mondott, a hátsó kerekekben alig volt 1,5 bar, így telefújtam. Ahogy rávettem a gyújtást, a számítógép rögtön jelezte, mintegy megveregetve a vállamat: pression ok. Ettől fogva jó barátok lettünk. Igaz, ezentúl ő tett nekem szívességet. Szállított ahová csak akartam, ahogyan csak akartam, mint egy varázsszőnyeg.

Nagyvonalú és fenséges

Mint egy hajó, az ember semmit nem érez, csak a lágy hullámzást. Az automata nem rángat, a váltások megtörténtét csak a fordulatszámmérőn lehet követni, de ha valaki a kézi üzemmódot választja, hamar tapasztalja, hogy az autó nem sokáig hagyja a sofőrt kapcsolgatni. Ha úgy látja jónak, fel- vagy lekapcsol, anélkül, hogy megkérdezné. Vigyáz magára, nagy fiú. Óriási. Az első kilométereket nagy hóban tettük meg, de egy pillanatig sem éreztem bizonytalanságot az autóban, magamban annál inkább, de azt kell hogy mondjam, erőt adott, önbizalmat, ez az egyik erőssége.

Ez a King of the Road érzés, egyértelműen. Már az első 100 kilométer alatt bebizonyította. Magabiztosan uralja az utat, hatalmas 17 hüvelykes hatküllős Arctique kerekeken, Pirelli sportos téligumikon siklik. A méretei ellenére könnyen meg lehet szokni. Szinte tökéletesen be lehet állítani az ülést, mintha az anyaméhben érezné magát az ember: kellemes, pihentető és nagyon megnyugtató.

Lecsukáskor ujjakra vigyázni!

Nekem nem is tűnt fel, az egyik barátom fedezte fel, hogy még kiszálló fény is van, az ajtók aljába épített lámpa megvilágítja a földet, ahová kilépünk. Az ötödik ajtónál (csomagtér) újabb varázslatok várnak. Nem elég, hogy gombnyomásra (vagy a 607-es felirat 0 gombjával, vagy a távirányítóval) nyílik a csomagtartó, de láss csodát, gombnyomásra le is csukódik. Külön műsorszám volt ez, minden ismerősöm órákig eljátszadozott volna vele. Óvatosan, felügyelet mellett csukogassuk, nyitogassuk, mert könnyen odacsípheti egy gyerek ujját. Erre vonatkozóan egy apró betűs figyelmeztetést olvashatunk a csukó gomb mellett franciául. Hasonlóan automatikusan működik a motorháztető hidraulikája is, csak ki kell pöccenteni a biztonsági kallantyút, a hidraulika emeli is magasba a hatalmas tetőt. Különösebb látnivaló nincs alatta, csak a hatalmas hathengeres motor gyönyörű borítása.

Fejedelmi kényelemmel kényeztet

Luxusautóban ülünk, az ülések memóriásak, minden irányba állíthatók. Bőr vesz körbe, a mennyezet borítása, a szőnyegek puha plüssből készültek, minden anyag tapintása finom, ez alól csak a középkonzol és az ajtók műanyag-fa borítása kivétel. Nem értem, miért kötelező tartozéka egy luxusautónak a fa, ráadásul a fautánzatú műanyag. A biztonsági övek is bézs színűek. Ha már kritizálom a belsőt, meg kell jegyeznem, hogy az is zavaró, ahogyan a tervezők a sokféle anyaggal bántak, mert egy kicsit sok szín, anyag került a műszerfalra és a középkonzolra (bézsszínű bőr, fekete műszer, fautaánzatú betét, aranyszínű műanyag borítás a középkonzolon, krómozott acélszürke váltóbox). De ez a probléma elsatnyul, amikor leszáll az este és egy új, méltóságteljes, misztikus és vidám belső köszönti utasait. Az éjszakai megvilágítást jól eltalálták a tervezők. A kormány nem luxusautóhoz illő, jó tapintású, jó fogású, de ilyen van a 307-ben is. Elöl, hátul önállóan kapcsolható ülésfűtés kényeztet. A hátsó kartámasz felnyitható, két poharat lehet ebben biztonságosan rögzíteni, itt van egyébként a síalagút nyílása is. A hátsó üléseken leggyakrabban főnökök, miniszterek ülnek. A kényelem itt is pazar, fejedelmi, erről nem lehet mást mondani.

A műszerfal túlzottan elegáns

Az automata ablaktörlő esőben-hóban megbízhatóan működik, csak akkor van bajban, ha valami kosz, sár, olajos felcsapódás kerül a szélvédőre, ilyenkor hatalmas munkába kezd, már-már zavarva a vezetést. Látszik, hogy teljesíteni akar, de csak maszatol. Egy ablakmosó fröccsel le lehet hűteni. Az automata funkció egy mozdulattal bekapcsolható, ha lefelé toljuk a kart, de csak több mozdulattal kapcsolható ki. Apró hiba, de végzetes lehet, hogy a fedélzeti számítógép nem figyelmeztet a be nem kapcsolt jobb oldali biztonsági övre. Azért sem csipog, ha netán úgy maradnak a lámpák. Attól ugyan nem kell félni, hogy lemerül az akkumulátor, ugyanis a csomagtérben is található egy pótakksi, ráadásul egy idő után bekapcsol a takarékos üzemmód, és leolt minden fogyasztót.

Az ügyvezető limuzinja

Ha az útviszonyok is megengedik, nem csupán a bal lábat pihenteti az autó, de a takarékosra tervezett tempomat a jobb lábról is leveszi a terhet és a tempót. Hamar meg lehet barátkozni a sebességhatároló és a cirkáló funkcióval, mint egy számítógépes játékban gombnyomással lehet növelni, vagy éppen csökkenteni a jármű sebességét. A funkció csak 40 kilométer/órás sebességtől használható. Ilyenkor a gázpedálra nem reagál az autó, a fékezéskor pedig kikapcsol automatikusan a sebességtartó elektronika és visszaadja a vezetőnek a gázadás jogát. A váltó nagyon lomha, azaz nagyon lassan kapcsol vissza, így nem gyorsulási bajnok a 607-es. Szidtam is érte néha. Ennek a lomhaságnak nem csupán az volt az ára, hogy csak 1-2 másodperc eltelte után kezdett erős gázadásra gyorsulni az autó, hanem, az is hogy ilyenkor, amíg nem vált fel, a fogyasztásmérő 22-25 liternél jár. Aztán rájöttem a kis mohó trükkjére, ha azt akartam, hogy elindulásnál gyorsabban váltson, és kevesebbet zabáljon, apránként elvettem a gázt. Az autó váltott és a fogyasztás visszaugrott 7-8 literre. Az ezer kilométeres tesztút végén örömmel tapasztaltam, hogy 9,2 liter gázolajjal beérte 100 kilométerenként a főnöki limuzin.

Néhány együtt töltött nap után rájöttem a sportos vezetés csínjára is, elvégre néha ki kell csapni ezt a 204 lovat a levegőre. A tiptronic váltó sportfokozata jelentette a megoldást a lomha előzések problémájára. Ilyenkor a váltó pörgős, izomautós tulajdonságokkal ruházta fel a nagy batárt. Alig lehetett visszafogni a kiéhezett lovakat. A kilenc másodperces gyorsulás egy közel 1800 kilós autóval, maga az őrület, de néha ki kell próbálni. És szereti. Az ötös úton, esőben egy Almera noszogatására kicsit túlzottan is sportosra vettem a figurát, egészen 170 kúszott fel az egyébként 250-ig skálázott sebességóra, mindez úgy, hogy közben a feleségem semmit sem vett észre. Pedig korábban 60-70-el repesztettünk. Az autó 170-nél is feküdte a kanyargós utat, a futómű alkalmazkodott a nagyobb sebességhez, mert annak is két fokozata volt, egy automata és egy sport. A váltó normál üzemmódban 2100-as fordulatszámon vált feljebb, sportfokozatban 2500 körül teszi ugyanezt.

Nem száguldozásra termett, hanem csak végigsuhanni az országon, de ha rálépünk a gázpedálra, bizony meglepetést is tud okozni ez a 230-as végsebességgel büszkélkedő nagyautó. Érződik a sebesség, ha meglódul, sokszor attól féltem, nem fog megállni, de persze ez mindig nagy biztonsággal, kicsúszás nélkül sikerült. Nyomni kell ilyenkor a féket, a lassulásnál is érződik a hatalmas tömeg.

Az ESP funkciót kikapcsolni csak 50 kilométer/órás sebesség alatt lehet, mégis latyakban, vizes hóban ellenkormányozni kell az autót még egyszerűbb kifordulás, vagy befordulás esetén is. Az volt az érzésem, hogy az ESP nem dolgozik, pedig a fedélzeti számítógép szerint aktív volt. Ezek szerint vagy alá van méretezve az ESP-rendszer ebben az autóban, vagy nem kell meggondolatlanul kanyarogni és gyorsítani latyakban, hóban.

A csomagtartó távirányítással nyitható

A csomagtartó óriási, bármi befér, a feleségem rögtön okot érzett arra, hogy a fél hálószobát kicserélje. Úgy hoztuk el az egész cuccot, hogy az első ülésekhez, hozzá sem értek a két méter hosszú dobozok. Szerencsénk volt, mert az osztottan is előredönthető üléspadok fölött pont minden befért, szekrény, szőnyeg, polcrendszer. Mindez egy luxusautóban. Már épp szidni akartam a tervezőket, amiért olyan kevés tároló rekeszt rajzoltak az autóba, amikor felfedeztem a többfunkciós kartámaszt. Egy billentyű lenyomásával kulcsoknak, aprópénznek, és két pohár tárolására is alkalmas rekesz nyílt elő. A második billentyű lenyomására magasabbra emelkedik a könyöktámasz. A harmadik billentyű lenyomására pedig egy második, ezúttal jó mély rekesz nyílt meg, ahol cédéket, fényképezőgépet, videokamerát, dobozos üdítőket tárolhatunk. Mint egy varázsdoboz.

Hihetetlen, hogy ezt az autót is mennyien megbámulják, de még a nők is utána fordultak, annyira fenséges megjelenés. A megújult Peugeot-hangulat uralkodik az autó orrán, az új formájú, krómdíszítésű, cápaszájú hűtőmaszk, az új ködlámpák, és azok a magasra húzott szemek. Ugyanez a tökéletes dizájn fogad hátul is, az ember gyakran zavarba jön, hogy melyik az autó hátulja, hisz a 607-es hátulról is egy nagy kupénak néz ki. A tetővonal sehol sem törik meg, szinte félkört alkot a két hatalmas szélvédővel. Ha nem lenne ekkora csomagtere, négyajtós kupénak is lehetne nevezni. Csakhogy mindennél hosszabb, nem volt olyan parkoló, ahonnan ne lógott volna ki, pedig a parkolóradar segítségével a lehető legszűkebb helyekre is karcolásmentesen beparkoltam. Ezt a böhöm autót könnyebb volt parkolni, mint az én Tipómat. Persze sokat segített az előre, hátra és oldalra is látó radar, amely minden esetben megbízhatóan működött.

A sportos kinézetű széles visszapillantó tükrök jó kilátást biztosítanak, ahogy a középső elektrokróm tükör is. A mögöttem jövők csak pici zöld pontok, lehet az xenon-lámpa, vagy távolsági, vagy motoros, a szemet nem bántják. Az autó felszereltsége fejedelmi, extraként talán a cédétár mellé erősítőt, mp3-as lejátszót és tolótetőt választanék, feltéve, ha le tudnám szurkolni a 12 milliós alapárat.