Laborczi Dóra: A sátánozástól a politikai fundamentalizmusig
A Sátán szolgálatával vádolni valakit, akivel közéleti vitánk van, súlyos tünet: a politikai fundamentalizmusba oltott szektás vallásosság nyilvánul meg így.
Cikkben reagált Jeszenszky Zsolt az apja, Jeszenszky Géza elleni támadásra, egyebek mellett azt is állította ebben, hogy a volt külügyminiszter egy ideje „a Sátánt szolgálja”. Nem csupán egyéni túlreagálás, hanem egy súlyosabb jelenség tünete ez: a politikai fundamentalizmusba oltott szektás vallásosságé. Az elmúlt években a politika nyelvében világszerte megjelent a vallási fundamentalizmus szóhasználata, ma már a magyar közéletben is gyakori.
A vallásos nyelv mélyen belénk van kódolva az emberi nyitottsággal és vággyal a spiritualitásra, az értelemkeresésre – s ez önmagában nem baj. Segíthet megfogalmazni a kimondhatatlant, értelmet adhat a szenvedésnek, sőt, valóban lelki gyógyuláshoz is vezethet. De amikor minden tragédia mögött az áldozat bűnét keresi a megszólaló magyarázatként, nem az erősödő istenhitet, hanem a bűnbakképzés legősibb mintázatait látjuk.
A keresztény hagyomány épp az ellenkezőjét képviseli.
Jób szenvedése nem a bűnének, hanem éppenséggel az igazságának következménye. Krisztus kereszthalála pedig nem Isten büntetése, hanem a legnagyobb áldozat: annak példája, hogy az ártatlan is szenvedhet – és épp ezzel válik eszközzé a megváltásban.
Látszólag kegyes keresztény hangvétel és narratíva az, amit ez a fundamentalizmus hangsúlyoz: a szenvedés kizárólag a bűnünk, tévedésünk következménye.