Kampánycsaták március idusain

1990. Elmaradt közvetítés

A 16 évvel ezelőtti ünnep mindössze tíz nappal előzte meg az első szabad választásokat. Március 15-én azonban a Magyar Televízió (MTV) nem közvetítette egyenes adásban az ünnepségeket, noha erről előzőleg valamennyi párttal megállapodott. Ehelyett a köztévé esti, vágott összefoglalóban számolt be az eseményekről. A televízió vezetése közleményben tudatta, hogy az élő közvetítés elmaradásáért az SZDSZ-t teszi felelőssé, amely szerinte az utolsó pillanatban visszavonta a megállapodást. Ezért a többi párt egyöntetűen azt kérte, hogy élő közvetítés helyett esti összefoglalót sugározzanak – állította az MTV vezetése.

A szabad demokraták berágtak a köztévé közleményére, mondván: nem felel meg a valóságnak. A párt jelezte: ugyan fájlalta, hogy az MTV nem akarta közvetíteni a SZDSZ megemlékezését a sajtószabadság védelméről, amit a párt a tévé épülete elé tervezett, de ezt a szabad demokraták tudomásul vették, és nem vonták vissza a megállapodást. Az sem volt igaz – állította az SZDSZ -, hogy a pártok kérték volna, hogy az MTV álljon el az élő közvetítéstől. A párt leginkább azt sajnálta, hogy a televízió még az esti összefoglalókban, felvételről sem mutatott be egyetlen pillanatot sem a tévé épülete előtti, több tízezres tüntetésből, ahol éppen az élő közvetítés elmaradása és általában a sajtószabadság hiánya ellen demonstráltak.

A választási kampány végén a televízió vezetése tudatosan igyekezett befeketíteni a szabad demokratákat – állították az SZDSZ ügyvivői. Az MTV ezen felül manipulálta is az összeállítást. Az egyik felvételen Tamás Gáspár Miklóst mutatták, amint éppen kifelé mutat, s azt mondja: „Ezekkel együtt nem ünnepelünk!” Majd más ellenzéki pártok logóit mutatta a televízió, miközben a szabad demokrata politikus valójában a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) utódszervezetének, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségére, valamint a „zöld bárók” pártjaként azonosított Agrárszövetség logóira mutatott. Különös utóélete a történetnek, hogy az 1990-es választáson  két mandátumot elnyert agrárpárt képviselője később az SZDSZ frakciójába ült be.

Tizenkét éve március 15-én, a választások előtt nyolc héttel a közéletből azóta többnyire felszívódott, de akkor még meglehetősen aktív szélsőjobboldali figurák gondoskodtak a botrányról, olyanok, akiknek még Csurka István is "túl langyos" volt. Történt, hogy a MIÉP és a Magyar Út Körök a köztelevízió székháza előtt tüntetett a Szabadság téren. A MIÉP-vezér kifejtette, hogy a „médiákban még ma is ávósok, kommunisták és reformkommunisták ülnek”.

A rendezvényen váratlanul megjelentek a szélsőjobboldali Ekrem Kemál György, a „Kommunizmus üldözöttei” vezetője és hívei, akik csatlakozni akartak a tüntetőkhöz, ám Csurkáék elhatárolódtak tőlük. Ekrem Kemálék ugyanis eredeti szándékuk szerint „ki akarták verni” a Televízióból és a Rádióból az oda nem valókat. A Petőfi-szobornál beszédet mondó Szabó Albert (a Világnemzeti Népuralmista Párt vezére) langyosnak minősítette Csurka beszédét, és sérelmezte, hogy a Szabadság téri rendezvényről elküldték őket.
 
Eközben három-négyszáz, zömében bőrfejű és neonáci fiatal, valamint idősebb szimpatizánsai a Vigadó térre mentek, Király B. Izabellának, a Magyar Érdek Pártja elnökének felhívására. Ott volt a téren Györkös István is, akit akkoriban a magyarországi neonácik vezetőjeként emlegettek.

A néhány száz fős társaság a Vigadó térről a Petőfi tér felé vonult, ám egy rendőrkordon útjukat állta - a Petőfi téren éppen a Fővárosi Önkormányzat hivatalos ünnepségére készültek. Ugyanide szállingózott át a Szabadság téri MIÉP-rendezvényről kiebrudalt Ekrem Kemál és Szabó Albert 100-150 fős társasága is. A térre érkezvén Ekrem és Szabó szónoklata alatt a hallgatóság között verekedés tört ki. A rendőrség közbelépett, a rendbontókat előállította. Király B. Izabella csapatából egy férfi a rendőrkordont is áttörte, őt szintén bilincsben vitték el.

© Túry Gergely

Az ünnep szimbólumát, a kokárdát kisajátítja és kampánycélokra használja fel a kormánypárt – hangoztatta 2002 márciusában az ellenzék és szellemi holdudvara, miután a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület – amelynek alapító elnöke Mádl Ferenc akkori államfő – felhívta az „igaz magyarokat”, hogy egész választásig hordják a nemzeti ellenállás e régi jelképét, s ezzel jelezzék: a hatalom birtokosainak szavaznak továbbra is bizalmat.

„Ilyen előzmények után ünnepelt tegnap Magyarország. Külön a kormánypártiak és külön az ellenzékiek. Sokan kokárdát sem tűztek ki, mert nem akarták, hogy őket is a polgári koalíció híveinek tartsák. A kokárdások pedig gyakran gyanakodva méregették egymást, mert nem tudták eldönteni, minek szól a kitűzött jelkép” – érzékeltette a hangulatot az ünnep másnapján a Népszava egyik publicistája.

A kokárdázás mellett eltörpült az ellenzék és az első felelős magyar kormány miniszterelnökének leszármazottai közti purparlé. Batthyány Lajos leszármazottai azért tiltakoztak, mert a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter és Fodor Gábor szabad demokrata ügyvivő Batthyány portréjával csalogatta közös rendezvényükre az embereket.
 
„Kétségtelen, hogy az ifjú gróf vonzóbb külsejű, mint a rendezvény meghívói, így a plakát kétharmadát elfoglaló kép által félrevezetve sokan egy pártrendezvényen találják magukat” – háborgott a leszármazottak nevében Eggenhoffer Jánosné Batthány Ágnes. Erre Fodor úgy reagált: Batthyány Lajos alakja, szerepe, öröksége senkinek sem a magántulajdona, leszármazottjaié sem.