Olimpiai mozgalmak csatája

Egy fiatalon befutott üzletember hóbortjának tűnt két éve Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnökének Tőzsde és olimpia címmel megjelentetett fotóalbuma. A 22 szponzort, köztük több tőzsdei céget is felvonultató kiadvány szerzőjének pénzszerző ügyessége pozíciójából, sportügyi elszántsága pedig családilag vezethető le: a tőzsdeelnök ugyanis Berzeviczy Albertnek, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) első elnökének egyenes ági leszármazottja, maga is a MOB tagja. A négy nyári olimpia képeit tartalmazó kötet előszavában az amatőr fotósként tündöklő Szalay-Berzeviczy a címben szereplő fogalmakat "a vállalati, illetve az emberi erő megméretésének" színhelyeként hozta össze.

Az olimpia iránti szerelem kórja másokat is megfertőzhetett, tavaly ugyanis Szalay-Berzeviczy vezetésével Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) néven civil szervezet alakult, amely egy majdani budapesti nyári olimpia megrendezéséért lobbizik. A 15 alapító cég 10-10 millió forinttal szállt be a BOM-ba, ezzel egy szuszra összehozva a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) egyéves szponzorpénzeinek a felét. Azóta újabb hat társaság vállalta a tagságot, igaz, ők már alacsonyabb összegért. Az olimpia és a tőzsde a mozgalomban némileg kézzelfoghatóbban találkozott, mint Szalay-Berzeviczy kötetének előszavában: a BOM-ot alapító cégek között a Budapesti Értéktőzsde és több, tőzsdén jegyzett társaság - az OTP Bank, a Mol, a Magyar Telekom, valamint a parketthez szintén kötődő Concorde Értékpapír - is hasznosnak látta legombolni a borsos tagsági díjat. Sikeres volt a mozgalom a sporthoz kötődők toborzásában is: négy magyar sikersportág - a kajak-kenu, a vízilabda, az öttusa és a vívás - sportági szövetsége és a Magyar Diáksportszövetség, illetve több sportvezető és sportoló is belépett.

Ez már presztízsokokból is kínos lehetett az 1895-ben alapított nemzeti olimpiai bizottságnak, a biztosítékot azonban vélhetően a BOM sikeres pénzgyűjtése verte ki Schmitt Pál MOB-elnöknél. Pedig ő a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjaként az anyaszervezet szabályaival nyilván tisztában volt, ám most valami miatt későn eszmélt. Schmitt kezdeti nyilatkozatai és a BOM-ba belépett MOB-tagok miatt ugyanis sokáig romantikusnak tűnt a két szervezet viszonya. Az elnök a MOB január végi közgyűlésén még arról beszélt, hogy együttműködési megállapodást kötnek a BOM-mal, a múlt hét kedden viszont a Nap-kelte című televíziós műsorban - nem mellesleg a MOB-alelnök Gyárfás Tamásnak - adott interjújában már keményen kikelt a Szalay-Berzeviczy-féle szervezet ellen. Leginkább azt kifogásolta, hogy a szponzorokat - köztük ráadásul a MOB-támogatók versenytársait - az olimpia védjegyével nyerték meg, holott annak használatára csak a nemzeti olimpiai bizottság jogosult.

A névhasználati vita eldöntését a NOB-ra bízták a felek. Ez kényelmes volt a MOB-nak, egy hasonló ügyben ugyanis - amikor a katalánok néhány éve önálló olimpiai mozgalmat akartak indítani egy újabb barcelonai játékokért - a NOB megakadályozta az új szervezet olimpiai mozgalomként való megjelenését, talán nem függetlenül attól, hogy akkoriban éppen a spanyol Juan Antonio Samaranch volt a NOB elnöke. A 2004-es hazai sporttörvény a MOB kizárólagos jogának nevezi ugyan az olimpiai jelképek kereskedelmi célú hasznosítását, de azt is, hogy ezt mások számára engedélyezze. Schmitt - elmondása szerint - ez ügyben személyesen is tárgyalt Jacques Rogge-gal, a NOB jelenlegi belga elnökével, illetve beszerezte Howard Stuppnak, a NOB jogi ügyekkel foglalkozó igazgatójának a HVG-hez is eljuttatott állásfoglalását. A meglehetősen puha megfogalmazás szerint a NOB "nem ért egyet" azzal, ha "harmadik fél", azaz a NOB-on és a nemzeti olimpiai bizottságokon kívül más is használja az olimpia szót. "A NOB állásfoglalása egyértelmű. Ha valahol párhuzamos olimpiai szervezetek tevékenykednének, ott ne is reménykedjenek abban, hogy pályázatot adhatnak be az olimpiarendezésre" - mondta a HVG-nek Molnár Zoltán, a MOB ügyvezető igazgatója, utalva a konkurens szervezet fő céljára.

A több mint 110 éves MOB vezetőinek érzékenységét mindazonáltal sérthette a frissen feltűnt konkurencia sikeressége. Kívülről ugyanis úgy tűnik, a MOB nem támogatja eléggé az olimpiarendezés gondolatát, ezért kellett az újabb olimpiai mozgalom. Május 20-ai közgyűlésükön be is vették az alapszabályba, hogy a MOB "elkövet minden tőle telhetőt", hogy Magyarország a jövőben olimpiai játékokat rendezzen. Egyben tiltakoztak a BOM névhasználata ellen is, ezért a mozgalom múlt pénteken úgy döntött, hogy a Budapesti Olimpiai Mozgalom nevet elhagyja, és csak a rövid változatot használja. Ezzel egy esetleges újabb konfliktust is kezeltek: a főpolgármesteri hivatal egyik ügyosztálya ugyanis megadta az engedélyt a "budapesti" szó használatára, ám a MOB-alelnök és főpolgármester-helyettes Bakonyi Tibor és állítólag Demszky Gábor főpolgármester is ellenezte azt.

A BOM visszavonulása csak a névhasználatra vonatkozik, egyéb ügyekben keményen odavágott Schmittnek, közleményében a MOB-elnök rájuk vonatkozó nyilatkozatait egyebek mellett az egyesülés, a szerződéskötés és a szólásszabadság korlátozására irányulónak nevezve. "A MOB szponzorpénzekről beszél, holott nálunk a tagok teszik be a kasszába a pénzt" - utalt a HVG-nek Schmitt egyik tévedésére Siklós Erik, a BOM szóvivője. Az olimpiai bizottság az ellen is tiltakozott, hogy a BOM egyes sportágakat is támogat, méghozzá - állítják - mindenféle szakmai szempontokat mellőzve. Siklós szerint a MOB-elnök itt a vívó- és az öttusaszövetségnek a HVB Bank Hungary által adott szponzorpénzeket keverte bele a történetbe, amelyek a BOM-tól függetlenek, de Szalay-Berzeviczytől - aki bankigazgatója - nem. A tagoktól befolyt pénzt médiavásárlásokra és a végül be nem adott 2012-es olimpiai pályázat megvalósíthatósági tanulmányának frissítésére költik, utóbbival már meg is bízták a dolgozatot eredetileg is jegyző PricewaterhouseCooperst 50 millió forint értékben.

Az igazi konfliktus, a sporttámogatásként megfogható pénzek körüli csata tehát marad. A MOB-vezetők azzal érvelnek, hogy ennyi pénzt az olimpia szó használata nélkül nem tudott volna összeszedni a BOM, miközben sajnálkozva nézik néhány tőlük kikopó nagy név - mint például az OTP és a Mol - feltűnését a másik oldalon. A sporttársadalom is meglehetősen megosztottnak tűnik a kérdésben. Akadt olyan sportvezető, aki az esetleges olimpiarendezésről a BOM-tagokhoz hasonlóan gondolkodik, viszont egy civil mozgalmat magánemberek adózott jövedelméből tartana etikusnak finanszírozni. Más oldalról viszont sokan a MOB tunyaságának és - Schmitt Fidesz-MPSZ-alelnöki pozíciójából adódó - politikai megosztottságának tulajdonítják az újabb olimpiai mozgalom feltűnését.

A BOM erre ráerősítve külön is hangsúlyozza, hogy nemzeti ügyként kezeli az esetleges olimpiai pályázatot, amely egyesítheti a különböző politikai és üzleti csoportokat. Hogy pontosan mire, vagyis melyik olimpia megpályázására, az még kétséges. A BOM honlapján lévő visszaszámláló folyamatosan emlékezteti ugyan a látogatókat, hány nap van még hátra a 2016-os nyári olimpiai pályázat beadási határidejéig, a 2012-es játékok londoni helyszíne viszont azt üzeni a realistáknak, hogy - mivel most az a NOB-on belüli szokás, hogy két egymást követő olimpiát nem ítélnek oda ugyanannak a földrésznek - elég a 2020-as pályázat benyújtására meggyőzniük a fővárost és a kandidálásban egyelőre nem gondolkodó kormányt.

KELEMEN ZOLTÁN