Félrevezető napozószer-tájékoztatók

© AP

"Megerősített védelem az UVA-sugárzás ellen", "széles hatókörű, 100 százalékos anti-UVA/UVB", "ausztrál standard szerinti UVA-filterrel ellátott" - íme néhány bombasztikus dicséret a napozószerek vevőfogó címkéiről. Ehhez jönnek még a számmal feltüntetett napvédő faktorok, amelyekről a legtöbb vásárló ismeretei finoman szólva is hézagosak. Ezért döntött úgy az Európai Bizottság (EB), hogy ajánlást dolgoz ki az unió tagországainak arról, hogyan egységesítsék és tegyék közérthetővé a napvédő szerekre ragasztott tájékoztatókat. A májusban elkezdett munkának leghamarabb a jövő nyáron lesz látható eredménye: a 2007-es strandszezonra készülő tejek és krémek, amelyekből az uniós piacokon évi 1,3 milliárd euró értékben fogy, már világosabb használati útmutatással kerülnek forgalomba.

A mediterrán tengerpartokon járva alig van jele annak, hogy bárki komolyan venné a napozás veszélyeire figyelmeztető egészségvédelmi propagandát. Vakítóan fehér bőrű németek, angolok és svédek igyekeznek bronzszínűvé válni. Az eredmény nem csupán lehangoló, de fájdalmas is: pecsenyepirosra sült orrok, hátak és vállak jelzik, hogy két hét alatt nem lehet pótolni az ősök lakóhelyválasztásából adódó évezredes napfénydeficitet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világon minden harmadik rákos megbetegedés - évente 2 millió eset - a szervezet külső "védőburkát", vagyis a bőrt érinti, és ezekből 132 ezer a gyakran halálos kimenetelű melanoma. A betegség legfőbb kiváltó oka az ibolyántúli (UV) sugárzás, amely akkor is kockázati tényező, ha természetes forrásból - napsugárzással - éri a testet, de a közhiedelemmel ellentétben akkor is, ha mesterséges, biztonságosnak hirdetett szolárium a forrása. A UV-sugárzás két típusát sokan összekeverik: a rövidebb (280-315 nanométeres) hullámhosszú B-vel jelölt sugárzás okozza a bőr felszíni sérülését, a leégést, az A típusú, hosszabb (315-400 nanométeres) hullámok pedig a mélyebb rétegekbe hatolnak. Így nemcsak a bőr idő előtti öregedésében játszanak közre, hanem az immunrendszert is károsíthatják, és növelik a bőrrák kockázatát. A napsugarak persze nem iktathatók ki az egészséges életmódból, hiszen a szervezetben képződő D-vitamin előállításához nélkülözhetetlenek, ám ehhez elegendő napi húsz percet eltölteni reggel vagy késő délután a szabadban.

Strand, napfény és nyugalom Verisiliában © mezon

Az európai kultúrában egy évezrednél is hosszabb ideig a fehér - a paraszti munkától és persze a napsugaraktól megkímélt - bőr jelképezte a jobb körökhöz tartozást, a gazdagságot, egészen a múlt század 20-as éveiig. A társasági rovatok korabeli tudósításai szerint a ruhakreációiról halhatatlanná vált Coco Chanel hozta divatba a barnaságot, amikor Párizsból Cannes-ba hajózva - valószínűleg akaratlanul - alaposan lesült. Akkor átértékelődött a napsütötte szín és a társadalmi rang viszonya. A csak a tengerparton, illetve télen a magas hegyekben - vagy évszaktól függetlenül szolárium segítségével - "beszerezhető" bronz bőrszín azóta is a jólét, sőt az egészség bizonyítéka.

A tömegessé vált napimádat tíz-húsz évvel később jelentkező káros hatásaira először az USA-ban figyeltek fel, és az amerikai szövetségi gyógyszerügyi hatóság 1979-ben kidolgoztatta a napozószerek hatásfokát jelző mutatószámot, az SPF-et (sun protection factor). Az SPF-értékből egyebek mellett azt lehet megtudni, hogy a krém az égető UVB-sugárzás hány százalékát képes kiszűrni. A 10-es faktorú a 90 százalékát tartja távol a bőrtől, a 30-as a 96,7 százalékát. A 10-es faktor azt is jelenti, hogy a szer alkalmazásával tízszer annyi időt lehet - például 12 perc helyett 120 percet - a napon tölteni a leégés veszélye nélkül, mint használata mellőzésével.

A napvédő kozmetikumok hatásosságáról azonban nem elegendő egyetlen mutatószámot ismerni - ezért is szorgalmazza az Európai Bizottság a termékismertetők bővítését. A bőr típusa, a napszak és az éghajlati öv, a napvédő használatának gyakorisága mind befolyásolja az eredményt. A napfürdőzők jellemzően fukarul bánnak a krémmel, nem kétóránként és nem olyan vastag rétegben kenik be magukat vele, hogy az kifejthesse a kellő hatást. Az amerikai dermatológiai társaság felmérése szerint az emberek mindössze a szükséges mennyiség egyharmadával-felével védik a bőrüket, így nem csoda, hogy kétharmaduk leég. Az Európai Bizottság tanulmánya is hasonló megállapításokra jut, kiemelve, hogy a lubickolás, a zuhanyozás és a törölközés a krém egy részét leszedi, még akkor is, ha a szer a flakon címkéjén vízállónak van feltüntetve. Az egész napos vagy a 100 százalékos védelem tehát nem alátámasztható állítás. Markosz Kiprianu, az EB egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa szerint mindezt a vásárlókban is tudatosítani kell. Emellett az EB azt is szorgalmazza, hogy a figyelmeztetések kötelező feltüntetése mellett szűnjön meg a napvédők számozása, és a gyártók szorítkozzanak a kevésbé blikkfangos, mint például a rejtélyes "ausztrál standardra" való hivatkozás, de közérthetőbb - alacsony, közepes, magas védelem - kategorizálásra.