Évtizedekig tartó vándorútján India északi csücskében, a Kis-Tibetként is emlegetett Ladakban írta egyik főművét, a tibeti-angol szótárt Kőrösi Csoma Sándor. Zangla akkori királya adott neki szállást palotája egyik kis szobájában, amely romjaiból a Csoma Szobája Alapítvány kezdeményezése nyomán épült újjá. A projekt egyik résztvevője Fehér Anna, aki mesébe illő módon találkozott Zangla hercegével, Stanzin Namgaillal. Tavaly összeházasodtak, így lett hercegné. A kis zanglai királyság India függetlenné válása óta hivatalosan már nem létezik, de a helyiek tisztelik a történelmi családot, így annak továbbra is vannak “uralkodói teendői”. Szeretettel Indiából sorozatunk szerzője Dardzsilingban, a Kőrösi Csoma Sándor sírjánál tartott megemlékezésen találkozott Fehér Annával.
Hogyan ismerkedtél meg Stanzinnal?
2015-ben, amikor először mentem Zanglába önkénteskedni. Stanzin éppen hazalátogatott az egyetemi szünet alatt. A palota tetején találkoztunk, segített felhozni a csákányt, vödröt, meg is van még a fotó erről az első találkozásról.
Eleinte a családja nem nagyon támogatta a kapcsolatunkat. A szülei kicsit konzervatívok és nehezen törődtek bele, hogy nem otthon fog csak lakni a fiuk az egyetem után (bár ez valószínűleg tőlem függetlenül is így lett volna), meg hát furcsa is lehet, hogy ilyen messziről választ magának párt a gyerekük.
Mára már azért változott a helyzet, látják, hogy nem raboltam el teljesen a fiukat, én is nagyon szívemen viselem Zangla és a tágabb térség, Zanszkár sorsát, szóval elfogadták.
Felváltva laktatok Magyarországon, illetve Zanglában. Változott ez azóta, hogy összeházasodtatok?
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
