Karsztvíz sújtotta övezet

Panaszkodnak és elmaradt bevételeik miatt perrel fenyegetőznek a szállodások Miskolcon, miután az ivóvíz-szennyezéssel járó tömeges megbetegedések következtében az egyébként sem rózsás turisztikai kilátások még tovább romlottak. Pang a város ismert fürdőhelye, Tapolca idegenforgalma is, amely sikertelenül próbált elszakadni Miskolctól (HVG, 2004. június 26.). Holott itt található az egyetlen olyan attrakció - a Barlangfürdő -, amely önmagában is képes a látogatókat idecsábítani.

"Tény, hogy Tapolca nem úgy fest, mint egy turistaparadicsom" - ismeri el Borkúti László, a várost vezető MSZP-frakció tagja. A magyarországi fürdőépítési boomból kimaradt város most gőzerővel próbálja behozni lemaradását: a miskolci önkormányzat két évvel ezelőtt döntött arról, hogy a napfényes hétvégeken egykor tízezreket vonzó szabadtéri strand területét pályáztatás nélkül egy külföldi befektetőcsoportnak adja át, amely Vizek Völgye néven szállodát, fürdőt és wellnessközpontot létesít. Tapolcán az utóbbi években rengeteg kisebb-nagyobb szálloda, panzió épült, ám a városrész hajdani büszkesége, a tízemeletes Junó Szálló - amelynek fő profilja a KGST-országokból érkező szervezett turisták kiszolgálása volt - már tíz éve zárva van. Helyi különlegességnek számít az a szálloda, ahol ismeretlen tettesek rendszeresen fosztogatják a vendégeket, és ahová a tulajdonosok a járványra és az előírásokra fittyet hányva locsolócsővel szállítják a vizet az úttest felett, mert a szolgáltató - fizetési hajlandóság híján - elzárta a csapot.

Főleg pihenésre váró vendégeket fogad a Tapolcai Bástya Wellness Hotel. Tulajdonosa, Bihari András szerint a vendégek átlagosan egy-két alkalommal mennek át a szomszédos Barlangfürdőbe, amely - 4 órás fürdésre jogosító 1600 forintos jegyével - szerinte nagyon drága. A helyi szállodások hiába próbáltak kedvezményt kérni vendégeiknek, csak 10 százalékos ajánlatot kaptak az önkormányzati tulajdonban lévő cégtől, amivel végül csak néhányan éltek, mert ennél a jegyekkel kapcsolatos adminisztráció is többe van.

Miskolc vezetői újabban a Bartók+Nemzetközi Operafesztivált favorizálják "a kultúra várost épít" jelszóval. A vízjárvány kitörése után a meghívott társulatok csak akkor nyugodtak meg - mondta a HVG-nek Bátor Tamás, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezető igazgatója -, amikor a polgármester és a tisztiorvosi szolgálat vezetője aláírt egy igazolást, hogy a járványnak vége van. Biztos, ami biztos, minden, a fellépők által használt szállodai szobában ásványvizes palackokat helyeztek el. A rendezvényekre 18 ezer néző volt kíváncsi - 15 ezer jegyet vásároltak meg, a többit újságírók, politikusok és más vendégek részére tartották fenn. "A jegyárbevétel a költségek 12 százalékát fedezte, ez a Magyar Állami Operaházban is így van" - mondta elégedetten Bátor, aki szerint a város és a kulturális tárca egyaránt jó helyre adta a maga 140, illetve 100 millió forintos támogatását. Ebben az évben már ezer operarajongó érkezett külföldről, a belföldi vendégek száma pedig kétezerre tehető. Ennél is nagyobb lehetne a siker, ha Nyugat-Európából a speciális utazási irodák szervezésében még több olyan "buszos" turistát csábítanának Miskolcra, akiket csak az opera érdekel. A szűkös szállodai kínálat azonban gátat szab a fejlődésnek; a milánói Scala énekkarának mindenképpen a lillafüredi Palotaszálló dukált, de többeknek meg kellett elégedniük egy olyan hotellel, amelynek ablakai egy szegénytelepre nyílnak. Csakhogy "egy kéthetes rendezvényre nem éri meg új szállodát építeni" - vélekedik Mészáros László, két belvárosi szálláshely társtulajdonosa.

PUSZTAI LÁSZLÓ